Lovasi: Nem akartunk nosztalgiazenekarrá válni

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

no images were found

Szegedtől már elbúcsúzott a Kispál és a Borz, a Szigeten pedig utoljára áll színpadra a 23 éve alapított zenekar. A Kossuth-díjas frontember azt mondja, nem akarták, hogy „nosztalgiazenekarrá” váljanak. Lovasi Andrással arról beszélgettünk, hogy miért nem tudtak megújulni, illetve arról is, hogy milyennek látja a mai magyar popzenét.

A Kossuth-díj azt jelentheti, hogy változás indult el abban, hogy mit, illetve kit ismernek el értéknek a mai Magyarországon? Hiszen rockzenész, ráadásul ilyen fiatalon sosem kapott még ilyen díjat.

– Ez egy lassú folyamat és ennek a folyamatnak a része a díj valahol. Gondoljunk arra, hogy mennyire relativizálódott minden, például ha megnézzük azt, amit az emberek a könyvekről gondolnak. Az irodalom sokak számára valami magasabb rendű dolog mint a popzene, de ha megnézzük a könyveladásokat akkor láthatjuk, hogy a legtöbbet olyan könyvekből adnak el, ami legalább annyira hétköznapi használatra való, mint a popzene. A legtöbb gyorsan kiadott fércmunka, de természetesen vannak ebből is jók. Úgy látom, hogy az idő dönt leginkább. A mi esetünkben egy emberöltőről tudunk leginkább beszélni, az dönti el, hogy mennyire használható a napi használaton kívül egy-egy dal. Ezért szoktam azt mondani, hogy tíz év múlva pontosabban meg tudom majd mondani, hogy a mostani dalok mennyit érnek.

Amikor legutóbb Szegeden koncertezett a Kispál és a Borz, akkor arról beszélgettünk, hogy mindenkinek a dalírás és a gondolkodás a házi feladata, mert ha februárra nem áll össze egy új album, akkor feloszlik a zenekar. Most ez előtt állunk, hiszen a Szigeten lesz a búcsúkoncert…

– Együtt már nem tudunk megújulni, pedig lehetett volna, ha mindenki ezzel foglalkozik leginkább. Ha olyan fontos ez a zenekar mindenkinek, mint volt mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, akkor valószínűleg sikerült volna. Az egy dolog, hogy elkezdtem csinálni a Kiscsillag zenekart, de az inkább csak jobb híján volt, mert azt láttam, hogy egyedül én tolom a zenekar szekerét. Akkor azt mondtam, hogy tessék, mindenkinek meg lehet mutatnia, hogy szereti a Kispált, én most egy picit háttérbe vonulok. Nem akarom a zenei ötleteimet ráerőltetni a zenekarra, hanem akkor azokat kiélem a Kiscsillagban, vagy a szólóanyagomon, és várom azt, hogy ki mennyire kreatív. Ebből az lett, hogy nem történt semmi. Amikor eljött a februári időszak, akkor látszott, hogy mindenkinek vannak más formációkban vagy területen munkái, így eldöntöttük, hogy most kell még befejezni, mielőtt végképp nosztalgiazenekarrá változunk.

no images were found

Cserélődtek tagok a Kispál és Borzban az elmúlt több mint húsz évben, de összeszokott a csapatról beszélhetünk. Mi változott meg? Mi a fő oka annak, hogy elmaradt a megújulás?

– Nemcsak annak jött el az ideje, hogy egyszerűen dalokat írjunk, hanem annak is, hogy újra kitaláljuk, hogy miről szóljon a Kispál. Az utolsó lemezünk már kirándulóalbum volt. Úgy készült, hogy megálltunk és zenélgettünk. Ezt természetesen most is megtehetjük, zenélgethetünk, csak valahogy a tét nem volt olyan nagy. A tét pedig az lett volna, hogy lehet-e egy zenekar aktuális és érdekes úgy, hogy a magyar élvonalban játszott huszonegynehány évet. Azt a választ kell adnunk a magunk részéről, hogy nem. Ezen a vizsgán mi megbuktunk, vagyis nem voltunk magunknak elég érdekesek. Az ötletekhez vagy nem volt elég energia, vagy nem volt elég alkotókedv és kohézió.

Ezt akkor egyértelműen kudarcnak kell tekinteni?

– Példaként elmondom, hogy Paul McCartney legutóbbi lemeze szerintem kiváló, de amikor Magyarországon járt, egy dalt sem játszott róla, csak a régieket. Én azt látom, hogy Magyarországon a popzene kezd egy kicsit múlt idejű lenni, és ez az, ami engem nem érdekel. Nem akarok úgy zenélni, hogy közben egyre nagyobb hátizsák az, amit mögöttünk van. Igaz, ez egyfajta tekintélyt, rangot, több nézőt és pénzt jelent, de ugyanakkor egy nehéz gombóc, ami engem megbénít. Belefáradtam abba is, hogy amikor megjelent az első lemezünk, akkor mindenki azt mondta, hogy a demo jobb volt, amikor kijött a második, akkor az első volt jobb. Vannak emberek, akiknek volt egy csajuk, és az ő illatát keresik a következőn is. Így ragaszkodnak az emberek a régi dalokhoz, ami mára jóformán kiteszi a repertoár felét. Ha egy új dalt eljátszunk, akkor el kell telnie éveknek, mire megszeretik az emberek.

Egymás között hogyan lehetett kezelni a zenekar feloszlását?

– Pont azért kezeltük jól, rosszul vagy valahogy, mert elég sok időt töltöttünk együtt és számtalan konfliktust oldottunk meg. Mindegyikünknek vannak tervei, Kispál András is próbál egy zenekarral, Dióssy D. Ákos most leginkább hangosítani akar.
A Kispál és a Borz feloszlása egyfajta esély arra, hogy mindenki megújuljon, megmutathassa azokat a szerzői vagy egyéb ambícióit, melyeket eddig nem tudott megvalósítani. Ez egy lehetőség arra, hogy mindenki kitalálja magát még egyszer. Egy ilyen kicsi, tekintélyelvű és múltban gondolkodó piacon, mint a magyar, ez nem megszokott lépés, pláne, hogy mi nem fogunk visszatérni, vagyis nem lesz több búcsúkoncert.

Default thumbnail
Előző sztori

Kajak-kenu Vk: Janics legyőzte Kovácsot, három magyar arany 500 m-en

Default thumbnail
Következő sztori

Hősök Napja: a magyar hősök emléke kötelez

Legutóbbi hasonló cikkek