Mars tér: kérdések a káoszban + VIDEÓ

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

no images were found

Január első hetében költöztették el a nagysátor alatti asztalokat a Mars téri piacról, hogy helyet adjanak a nagycsarnok építésének. A kofáknak a parkolóban alakítottak ki a már meglévő új asztalok mellett újabb helyeket. Kilátogattunk piacozni, hogy személyes tapasztalatot gyűjtsünk, vásároljunk, beszélgessünk.

A várossal perben álló kereskedők pavilonjait advent éjjelén bontatta szét, szállíttatta el a piac üzemeltetője, s mára, alig másfél hónap alatt tényleges munkaövezetté alakult át a parkoló, valamint az Anna és az Irén csarnokok közötti terület.

Piaci körsétánkkal először a hátsó bejáratnál próbálkoztunk, ahol egy információs tábla segíti a piacra igyekvőket, merre is az arra – ám utóbb kiderült, hogy bizony nem arra. Ha az Irén vagy az Anna csarnokok valamelyikébe, a Csillag börtön felől közelítve szeretnénk eljutni, akkor a parkoló felé kell mennünk, át az új elrendezésű árusítóhelyek melletti „ösvényen”, a kerítés mentén, majd tovább a húsos csarnok mellett – csakhogy ott szembesülünk azzal, hogy nincs “mellett”. A tábla hiába jelzi az utat, a csarnok azon részét ugyanis teljesen szétszedték, kerítéssel azt is lezárták. Csak a csarnok két oldalsó be- és kijáratát használva juthatunk el célállomásunkra, néhol igen balesetveszélyes körülmények között. A másik irányból indulva az ember még tanácstalanabb, mert a kerítésen át a távolban, a parkoló kocsik mögött látja az árusokat, de látja azt is, hogy a csarnok mellett nem tud elmenni.

„Látom, önök a piac felől jönnek, merre lehet odajutni? Meg kell kerülnöm az egész teret?” – kérdezi egy idős néni tőlünk, miközben mi az információs táblát fényképeztük. Vele együtt indulunk vissza a piacra, zöldséget veszünk és kérdezősködünk.

Akár 800 ezer forint egy asztalért

no images were found

„Csak kérdések vannak, de tömegével” – mondja Irénke, akinél a burgonyát szoktam vásárolni. „Nekem megvan a véleményem arról, hogy kinek volt ez az egész jó, de nem mondom el, nem akarom, hogy megírja” – folytatja, és hiába kérlelem tovább, nyugtatgatom, hogy a teljes nevét, ha kéri meg sem írom, hiába. Nem akar bajt – teszi hozzá. Mikor licitálni lehetett az asztalokra, ő már látta, hogy a pénzről szól az egész, ami pedig itt a Marson megy, az nem a kisemberek, hanem a nagyok érdekeinek kedvez – fűzi tovább sejtelmesen mondatatait. „Fél év múlva lehet, hogy már 50 kilométerrel arrébb viszem az árut…” – mondja, miközben visszaadja az aprót.

Az épülő nagycsarnok közel 400 asztalára 2009 júniusában tartottak egy licitet, ahol a legnagyobb összeget ajánló árusok kaphatták a legjobb helyeket. Sokak szerint ez már egy bújtatott áremelés volt, holott többször elhangzott, hogy a nagycsarnok felépítésével nem fog változni az asztalbérlet, amely a licit idején egyébként havi 17 ezer 800 forintra, féléves bérlet esetén 89 ezer forintra rúgott.

„Én licitáltam, a 65. voltam a sorban, több mint ötvenezret fizettem” – árulta el az egyik kereskedő, akitől egy kiló sárgarépát vettem. „Én ismerem azt a zöldségest, nézze, ott árul a sátor végénél, aki 800 ezer forintot adott az asztalért, de nem fog erről nyilatkozni, biztos lehet benne” – tudtuk meg Nagy Ágnestől, aki elmondta azt is, hogy ő bizony nem tudott licitálni, és nem is akart. Ő megvette fél évre az asztalhelyet, amely most 97 500 forint volt. Az továbbra is kérdéses, mi lesz a sorsa, ha felépül az új csarnok; egyébként számára kétséges, hogy egy őstermelőnek akad több százezer forintja, amivel a legjobb asztalhelyeket megvásárolhatja. „Így legalább lehet majd tudni, hol árulnak a viszonteladók és hol az őstermelők” – hajol közelebb mosolyogva Ágnes szomszédja. Arról pedig már ketten mesélnek, hogy micsoda tülekedés volt itt hajnalban, kapunyitáskor, mikor a parkolóban az új asztalhelyeket elfoglalták. A kofák szinte szaladtak, olyan volt az egész, mint egy burleszkfilmben.

Változó tervek, bizonytalanság

Teszünk még egy sétát, eszünkbe jut kolléganőnk kérése libatepertő ügyben, és talán egy kávé okán az Irén csarnokba is betérünk. A „húsosoknál” főként a bizonytalanság fogad. „Minden nagyon zavaros” – mondja az egyik, neve elhallgatását kérő árus. „Azt eddig is láttuk, hogy hiába születnek tervek – mint például a rendezvénycsarnok esetében is –, azok szinte állandóan változhatnak. Az eredeti tervrajz szerint a mostani húscsarnok helyett épül két – az Irén és az Anna csarnokokhoz hasonló – épület, amelyből a hús-, hal- és baromfiárusoké lesz az egyik, de azt még nem tudni, hogy mennyibe kerül az elárusító hely.” A hentes elmondta azt is, hogy neki nem lesz tízmilliója, hogy megvegye a húszéves üzletbérleti jogot.

A piaci körsétánk végén a szatyrunk megtelt egy kiló répával, némi zöldséggel, hagymával, paprikával, paradicsommal és két kiló almával. A fejünkben pedig ott zengtek a kereskedők kérdései. És mivel libatepertőt nem kaptunk, jövő héten újra kilátogatunk, s ha van, természetesen beszámolunk a változásokról.

no images were found

Előző sztori

Lázár János: új szövetség kell Szeged és Vásárhely között

Következő sztori

Nagy siker volt a Michael Jackson-show – FOTÓK