Régiségvásár: a kályhától a plüssmaciig – képek+panoráma

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Avagy rézmozsarat vegyenek…

no images were found

Aki szombatonként kilátogat a Dugonics térre és szereti a régiségeket, annak bizony nem árt a pénztárcáját is magával hoznia. Ugyanis itt kártyával nem lehet fizetni, de kártyát venni azért lehet: kártyanaptárat, jóskártyát. De ha épp megszólalna a régi nóta, mely szerint „rézmozsarat vegyenek…”, minden bizonnyal 4-5 árus is felkapná a fejét, hiszen majd’ mindegyik standnál fellelni néhányat ebből a szerkezetből.

De a címbéli vaskályát kedvelők se távozhatnának üres zsebbel, ha épp erre a fűtőeszközre vágynának, ami egyáltalán nem fér el egy nadrágzsebben. „Ezt mind egyedül pakolom ki” – mutat az embermagas kályhára Nagy Sándor, aki épp most 60 éves, és a rendszerváltás óta adja-veszi-cseréli a régiségeket. „Innen a szomszédból jöttem, Szamostatárfalváról – teszi hozzá nevetve –, tudja ez a falu ott van Csengersima mellett. Hét szakmám van, de egyikben sem kaptam munkát, így maradtam a piacozásnál. Vásárokban, hagyatékokból veszem-cserélem a régiségeket. Sokan telefonon hívnak, ha kezükbe akad valami érdekes.”

Harsányi Gábor:
Rézmozsarat vegyenek

Parlévu franszoá miszter,
Spekken zi dájcs mösziő?
Ha bennem egy belföldit tisztel
Az üzletünk megköthető.
Csillog a cucc a kezemben,
Önre kacsint ez a kincs,
És erről jut sajna eszembe,
Hogy egy huncut vasam sincs!

Rézmozsarat vegyenek,
Mily bűbájosan antik,
Rézmozsarat vegyenek,
Ez mostanság romantik!
Ebben tört borsot az öreganyám
A nagypapa orra alá,
Rézmozsarat vegyenek,
Már a készletem nem tart soká!

És valóban, Nagy úr portékái között a vaskályhától a porcelánnippig, a szaxofontól a kézi kávépörkölőig minden megtalálható. „A választék színvonalas – mutat végig hosszú standján –, mert azt sohasem lehet tudni, hogy a kedves vásárlónak épp mi tetszik meg. Nem szeretek senkit sem elengedni üres kézzel. Tányérok, vasak, rezek, régi könyvek, óra, még egyházi körmeneti zászlóm is van.”
Közben szép számmal sétálnak a téren az érdeklődők, akik mosolyogva fedezik fel fiatalkoruk mára már elfeledett emlékeit. Van olyan árus, aki kizárólag egyféle termékkört tart, de általánosságban a „vegyesbolt” a jellemző. Néhány üzletkötés is történik: mindkét fél legnagyobb örömére cserél gazdát egy régi postástrombita, majd röviddel ezután egy gigavekker.
„Sajnos ebből megélni nem lehet, de hát nincs mit tenni” – mondja szomorkásan Nagy Sándor, akit saját bevallása szerint csak Romsanyiként emlegetnek az ismerősei. „Nem loptam, segélyt nem kérek, most ezt csinálom. Munkahely nincs, valamiből élni kell.”
Nem a klasszikus értelemben vett régiségkereskedők vannak itt, hanem kisemberek, kisportékával. De talán ugyanilyen embereket találunk a „pult” másik oldalán is, mert inkább nézelődőből van több. Meg árufajtából, hiszen balgaság lenne még belekezdeni is a „fajtaismertetésbe”, annyira sokrétű a kínálat. Szép, rendezett standok, kedélyes beszélgetések, nem csoda, ha szívesen járnak ide az emberek, mert nem egy multiban érzik magukat. Igaz, ilyesféle portékát senki se keressen a nagyáruházak polcain. És aminek nem lett új gazdája, azt viszontláthatjuk legközelebb, legfeljebb nem a plüssmaci mellé teszi ki az eladó, hanem átrakja a porcelánkacsa csőre mellé.

Illés Tibor


Régiségek kirakodóvására in Szeged

no images were found

Előző sztori

Baleset a Bajai úton – képek

Következő sztori

Vízilabda: hétgólos Szeged Beton-győzelem