Írjon nekünk
Nemzeti Konzultáció

Vélemény

Jöttek a szarból a mélymagyarok?

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/lofflertibor.jpg

Megjelent:

Maga Spiró bölcs módon azt nyilatkozta, hogy nem akart érettségi tétel lenni, és hogy soha nem politizált sem a Kádár-rendszerben, sem utána. Utóbbi állítása annyiban nem igaz, hogy verse kőkemény politika volt, és az is maradt, minthogy szerzője egy szót sem szentel versének üzenetéről, az egykori költői szándékról.

Spiró György 1946-ban született, József Attila-, Erzsébet-, Déry Tibor-, Madách Imre -, Füst Milán- és Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetettje idén érettségi tétellé avanzsált azzal, hogy egy interjúrészlete a magyar nyelv és irodalom érettségi tételei között szerepelt.

Spirót általában nagyon nem szeretik a nemzeti (jobb) oldalon, és általában nem esztétikai okból, hanem egy 1984-en írt, és a – kádárista rezsim által einstandolt – Mozgó Világ 1987/4. számában közölt, Jönnek című verse miatt. E mű okán érte támadás most is Spirót, különösen Bíró Zoltán irodalomtörténész részéről, és szerintem – az MDF-alapító és a népnemzeti irányzathoz tartozó – Bíróra tekintettel rövid úton olyan véd- és dacszövetség jött lére Spiró körül, amely relativizálni és bagatellizálni igyekszik Spiró versét.

Maga Spiró bölcs módon azt nyilatkozta, hogy nem akart érettségi tétel lenni, és hogy soha nem politizált sem a Kádár-rendszerben, sem utána. Utóbbi állítása annyiban nem igaz, hogy verse kőkemény politika volt, és az is maradt, minthogy szerzője egy szót sem szentel versének üzenetéről, az egykori költői szándékról.

Az érthetőség kedvéért lássuk Spiró versét 1984-ből:

Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok

megint, /
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, /
csönd van. Senki se pisszen.
Alantról /
kevéske hűlt költő csontujja int. /
Ó, ha gyilkolni szabadna újra, /
csámcsogva, hersegve szívnák
a vért – /
miért is? ki tudja. Trianonért? – /
mered pár utcanév pici csontujja. /
Ez olyan klima: itt folyton beborul, /
ez rendben van, de szégyen,
szégyen, szégyen, /
hogy mindenki kussol,
hogy mindenki fél, /
és nekünk kell jönnünk,
pár csenevésznek, /
hogy bebizonyitsuk: /
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

Mondanám, hogy a vers magáért beszél, de mivel a fiatalabb, a Kádár-kort közvetlenül nem ismerő korosztályok valószínűleg nem sokat tudnak a szöveggel és tartalommal kezdeni, Spiró bírálói és védelmezői meg nem bocsátkoznak részletekbe, érdemes a költő tiszteletére elgondolkoznunk a versen, amit Váncsa Iván (Élet és Irodalom, Heti Hetes) a következők szerint kommentált: a nyolcvanas években a magyar társadalom a létezésnek egy magasabb, a Videoton tévéken és a Ladákon túli szférájáról ábrándozott, nem pedig a szittya-hun származástudatról, mint mostanság”. „Magyarország az idő tájt nyugatimádó volt, szekuláris, anyagias és irigy, de nagyjából épeszű. Dúlt-keblű mélymagyarok, persze, akadtak, jó néhányat egész közelről ismertem, sőt magam se láttam kifogásolhatónak, ha az ember vacsora után sorskérdésekkel viaskodik, közben elfogyaszt pár liter bort, szembenéz a nemzethalállal, szédül, elbusong, lehull a porba. De arról nem volt szó, hogy csoportosan, előre megfontol szándékkal és visszavonhatatlanul meghülyül.”

Váncsának a társadalomtörténeti háttért illetően nagyon is igaza van, de ezzel fikarcnyit sem magyarázza Spiró szövegét, hanem inkább visszadobja a labdát a „mélymagyarok” térfelére azzal, hogy lehülyézi őket.

Váncsának a „mélymagyarok” mentális hátterét illetően még igaza is lehet, mert hát hülyék mindenütt akadhatnak, miért lennének pont a „mélymagyarok” kivételek, de Spiró éppenséggel nem azt pécézte ki, hiszen ő egyértelműen volt és leendő gyilkosokat lát bennük. („Ó, ha gyilkolni szabadna újra“). Persze lehet, hogy Váncsa éppenséggel a „mélymagyarokat” védi meg: búsonganak stb., de annyira nem hülyültek (volna) meg, hogy gyilkoljanak is. Ez utóbbi változatban Váncsa meggyomrozni látszik az 1984-es Spirót, de ha ezt teszi, egyben el is keni a lényeget: ő, Váncsa, tarthatja az egykor volt „mélymagyarokat” szimplán hülyéknek és nem gyilkosnak, Spiró viszont gyilkosak tartotta őket, és erről a legyilkosozásról Spiró, Váncsa és Spíró összes védelmezője hallgat.

De kikre, milyen „szemetekre” gondolt Spiró György? Kik voltak 1984-ben a „mélymagyarok”?

Történelemben avatatlan ember gondolhatná, hogy Spiró az 1945 előtti magyar szélsőjobboldalról, magyar nemzetiszocialistákról, kaszás- és nyilaskeresztesekről, meg úgy általában olyanokról szólt, akik Trianon miatt a zsidókat tették felelőssé, és ezért a zsidók 1944-es tragédiáját (Alantról / kevéske hűlt költő csontujja int. / …. mered pár utcanév pici csontujja.) megérdemelt büntetésnek tartották 1984-ben is.

De hol voltak 1984-ben a magyar nemzetiszocialisták, a kaszás- és nyilaskeresztesek? Ha voltak is, biztosan nem Magyarországon. De ha mégis, biztosan nem voltak Spiró látószögében, mert 1984-ben, a kommunista rendszer kellős közepén az egykor volt nemzetiszocialisták, kaszás- és nyilaskeresztesek bizony csöndben voltak és pisszenni sem mertek

Kik voltak hát Spiró titokzatos „mélymagyarjai”?

Minimális irodalomtörténeti ismeretek birtokában a titkok feltárulnak: a „mélymagyar” kifejezés Németh Lászlótól ismert. A mélymagyar „füzfapoéták, füzfarajongók” a nemzetben és nemzeti öntudatban gondolkodó és Németh Lászlót tisztelő népi írókra és általában a „népiekre” vagy a „népnemzetiekre” utal: Illyés Gyulára, Csoóri Sándorra, Csurka Istvánra, Csengey Dénesre, Lezsák Sándorra – hogy csak a ma és politikailag a legismertebbeket említsem. A „füzfapoéták” szó azonban nemcsak a politizáló „népi” irodalmárokat jelzi, mert kifejeződése és megelőlegezése a népiek ellen 1989-tól felfokozott támadásoknak is: a „népiek” sikertelen, harmad- vagy negyedrangú, és ezért politikailag is frusztrált írók.

Spiró és a hasonlóan übermensch gondolkodásúak soha nem bocsátottak meg Németh Lászlónak és Illyésnek. Az ő köreikben közvetlenül 1945 után, 1984-ben és napjainkban is megvolt és megvan – az ott azért nem mindenki által osztott – hagyománya annak, hogy Némethék gyilkolni is képes rasszisták voltak.

Ignotus Pál a második világháború után a falhoz vágott csecsemőket rótta fel Illyésnek.  Kertész Ákos 2001-ben Németh László „Kisebbségben” című művéről írta, hogy az „és a többi hasonló dolgozat hatszázezer ártatlan magyar állampolgár (csecsemők, gyermekek, nők, aggastyánok, anyák méhében megbúvó magzatok) lemészárlását készítette elő. Továbbá hatmillió európai zsidóét.”

Tovább olvasom

Közélet

Puzsér: Szeged a vörös rongyokba öltözött város

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/lofflertibor.jpg

Megjelent:

Kendőzetlen őszinteséggel és stílusban beszélt a manapság divatos jelenségekről, médiáról, politikáról a publicista Szegeden. Majd egy ponton jött egy kevés ki oltás Botka Lászlónak és a “vörös rongyokba öltözött városnak”.

Tovább olvasom

Politika

Bartók Csaba: Nem a duma számít, csak a teljesítmény

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/lofflertibor.jpg

Megjelent:

Botka László becsukta az ablakokat és behúzta a sötétítőt is, hogy ne lehessen látni a külvilágot. Ő meséli el a szegedieknek, hogy mi van odakint. Mi most kinyitjuk az ablakokat – mondta Bartók Csaba. Interjú!

Tovább olvasom

Közélet

Egy város tűzhalála és a tízezer bűnbak

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/lofflertibor.jpg

Megjelent:

Ma van a keresztény vértanúk emléknapja.

Tovább olvasom

Aktuál