Hamvas Endre csanádi püspök 1956-ban

A diktatúra által megnyomorított ember eltorzított, gyanakvó és rettegő gondolkodásmódjára jellemző, hogy Hamvas Endre az 1956. október 25-i körlevél utolsó szavainak a következőket szánta: „Őszinte szimpátiával fogadtuk az ifjúság lelkes megmozdulását, és bízunk jogos kívánságaik békés megvalósulásában." Ezzel a mondattal nyilván a szegedi egyetemisták mozgalmára és az általuk alapított első autonóm magyar felsőoktatási hallgatói érdekképviseleti szervezet, a MEFESZ tevékenységére utalt, amelyet az ötvenhatos forradalmat kirobbantó első szikrának tarthatunk. Ezt az utolsó mondatot azonban az öncenzúra és a megfélemlítettség egyértelmű megnyilvánulásaként a püspök kihúzta fogalmazványáról.

Hamvas Endre

szegény sorsú kilencgyermekes családból származott. Teológiai tanulmányait többek között a bécsi egyetemen végezte. A második világháború idején budapesti érseki helynök volt. 1944 márciusában foglalta el Szeged városában a csanádi püspöki széket. A kommunista rezsim az 1950-es évek elejére megtört emberré tette. Hamvas határozottan föllépett a zsidók deportálása, majd a háború után a németek kitelepítése ellen, de a Felvidékről elűzött és egyházmegyéje területére került magyarok lelkipásztori ellátásáról is gondoskodott. Az egyházat ért kommunista támadások idején is kiállt a meghurcolt papok mellett, és mindvégig bátran támogatta

Mindszenty József

törekvéseit. Ezt a hercegprímás azzal ismerte el, hogy 1946 szeptemberében - az egyházmegyét megszervező

Szent Gellért

halálának kilencszázadik évfordulóján - a korszak Gellért püspökének nevezte. Még a Mindszenty-per idején és a hercegprímás bebörtönzésekor is kitartott főpapja mellett.

Házi őrizetben

1951 májusa és augusztusa között azonban a

Grősz József

kalocsai érsek elleni koncepciós perben Hamvast Endrét is gyanúba keverték, és házi őrizetbe helyezték. A sztálini mintájú diktatúra terrorgépezte fenyegetésekkel és zsarolással megtörte a csanádi püspököt, akitől „nyilvános bűnbánatot" is kikényszerítettek. 1951 júniusában kelt nyílt levelében a következőket volt kénytelen írni

Dobi István

miniszterelnöknek: „A jövőben békésen és lojálisan igyekszem együttműködni, és a kormánnyal szemben elkövetett hibákat jóvátenni."

Félelem a szavaktól

A forradalom kitörése után 1956. október 25-én körlevelet fogalmazott Hamvas Endre, amelyben arra kérte papjait, hogy „ezekben a mozgalmas napokban szeretettel és nyomatékkal óvják a híveket minden erőszakos lépéstől és rendzavarástól". A diktatúra által megnyomorított ember eltorzított, gyanakvó és rettegő gondolkodásmódjára jellemző, hogy Hamvas Endre a körlevél utolsó szavainak a következőket szánta: „Őszinte szimpátiával fogadtuk az ifjúság lelkes megmozdulását és bízunk jogos kívánságaik békés megvalósulásában." Ezzel a mondattal nyilván a szegedi egyetemisták mozgalmára és az általuk alapított első autonóm magyar felsőoktatási hallgatói érdekképviseleti szervezet, a MEFESZ tevékenységére utalt, amelyet az ötvenhatos forradalmat kirobbantó első szikrának tarthatunk. Ezt az utolsó mondatot azonban az öncenzúra és a megfélemlítettség egyértelmű megnyilvánulásaként a püspök kihúzta fogalmazványáról.

A forradalom után

Az 1956. október 23-án kitört forradalom új helyzetet teremtett a magyar katolikus egyházban is. Mindszenty József október 31-én kiszabadult a Nógrád megyei felsőpetényi kastélyból, ahol házi őrizetben tartották. Másnap a hercegprímás ismét átvette az esztergomi főegyházmegye vezetését és az átadás-átvétel intézésére magához rendelte Hamvas Endrét. A csanádi püspök ugyanis az Apostoli Szentszék megbízásából 1950-től apostoli adminisztrátorként vezette a főegyházmegyét. A hivatalt Hamvas csak november 15-én adta át

Witz Béla

érseki helynöknek. Addigra ugyanis a szovjet csapatok leverték a forradalmat, és a hercegprímás a budapesti amerikai nagykövetségre volt kénytelen menekülni. Mivel 1956 novemberében Hamvas Esztergomban, illetve Budapesten tartózkodott helyette

Szécsi Antal

helynök fogalmazott körlevelet, amelyet november 11-én olvastak föl a templomokban. Ebben Szécsi a termelőmunka folytatására, az általa esztelennek minősített fegyveres harc abbahagyására és a

Kádár János

vezette bábkabinet, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány iránti bizalomra szólította föl a katolikusokat. November 20-án Hamvas is pásztorlevelet adott ki. Ebben egyebek mellett arra kérte papjait, hogy „óvják híveiket az orosz csapatok bántásától s megsértésétől". Valamint kérte őket: azon legyenek, „hogy lássák békés szándékainkat és az ő szívükben is barátságos érzések támadjanak irántunk."

Állam és egyház között

Hamvas Endre 1956-os megnyilvánulásai eltértek Mindszenty bíboros és

XII. Piusz

pápa kommunistaellenes tevékenységétől. Az üldözött zsidók, németek, felvidéki magyarok érdekében az 1940-es években kiálló csanádi püspököt az ötvenes évek sztálinista mintájú diktatúrája megtörte, (legalábbis látszólag) saját szolgálatába állította és - mint láttuk - önföladással járó öncenzúrára kényszerítette. Hamvas püspök sajátos áldozata az államszocializmusnak: ha nincs a léleknyomorító negyven év, talán meghatározó főpapjai között tartaná számon a magyar katolicizmus.