Közélet

Ezerkilencszázötvenhat Szegeden – napról napra

Ezerkilencszázötvenhat Szegeden – napról napra

2008. október 23., csütörtök
Ezerkilencszázötvenhat Szegeden – napról napra

Fotók: Gémes Sándor

Szegeden már október 20-án, a forró hangulatú MEFESZ-gyűlésen fölmerült egy városi tüntetés gondolata, de ennek nem látható következményeitől tartva a jelen lévő oktatók erről még le tudták beszélni a fiatalokat. Ám a budapesti hírek hallatán Szegeden is tüntetés szervezésébe fogtak az egyetemi-főiskolai hallgatók október 23-án a kora esti órákban a Juhász Gyula Diákotthonban. Este fél 8 körül indult a menet a Dóm téren át a városközpont felé. A Dóm téren már kétezer fős volt a tömeg, s a városi lakosság is csatlakozott a tüntetőkhöz...

Nem csak az október 16-án megalakult MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) követeléseivel szimpatizálók vettek részt a demonstráción: 23-án a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) - a MEFESZ létrejöttét megelőzően ez volt az egyetlen legális ifjúsági szervezet - este hét órakor összevont taggyűlést tartott az egyetemen, majd ezt követően a tagok csatlakoztak az időközben a Széchenyi térre érkezett tömeghez. Itt hallgatták meg

Gerő Ernő

kihangosított rádióbeszédét, melyben a pártvezető elítélte a demonstrációt, és nacionalistának nevezte a tüntetőket.

Szegeden békés maradt október 23.

Az izgatott légkörben a tömeg ide-oda hömpölygött a Tisza-part és a Széchenyi tér között, de a tüntetés a budapestitől eltérően, ahol sortűz dördült, békésen zárult este tizenegy óra körül. A budapesti eseményekről a szegediek először hajnalban a rádióból szerezhettek tudomást. 24-én a szegedi hídon már szovjet páncélosok vonultak a romániai körletekből a főváros irányába, de Szegeden csak átvonultak. Az újszegedi hídfőnél ugyanakkor légelhárító ágyút állított fel a hatalom. Október 24-én Szegeden újabb tüntetésre került sor, ahol a városi lakosság nagy számú részvétele ellenére még a MEFESZ-é maradt a kezdeményező szerep. A karhatalom ugyanakkor erőszakkal igyekezett a tüntetést feloszlatni. Október 25-én újabb nagy arányú demonstrációra került sor, a tüntetők a hídon is átvonultak. 26-án erős mozgolódást lehetett tapasztalni a városban, újabb tüntetés kezdődött, mely szervezésében az egyetemisták ekkor is nagy aktivitást mutattak. A Széchenyi teret ugyanakkor lezárta a Hodosán-zászlóalj. Levegőben lógott a tragédia lehetősége.

Halálos áldozat a Takaréktár utcában

Az események egyik főszereplője,

Perbíró József

jogászprofesszor - aki már a MEFESZ-gyűlésen is ott volt - így emlékezik a történtekre: „A Takaréktár utcánál már láttam a felvonulók szakadatlan sorát, a Széchenyi téren pedig a kordont vont katonaságot, amely lábhoz tett fegyverrel fenyegető helyzetet mutatott. Rohanva érkeztem az egyetemi tanács ülésére. Majdhogynem lihegve mondtam el, milyen veszélyes helyzet van alakulóban. Gyorsan döntöttünk. Én vállaltam a fegyveres beavatkozás megakadályozását,

Baróti Dezső

, az egyetem rektora,

Nyíri Antal

, a bölcsészkar dékánja és

Korpássy Béla

, az orvosi egyetem dékánja pedig felkerekedtek, hogy a menet élére állva valamiképpen megakadályozzák a tömeg és a katonaság összecsapását.

Halász Gyula

főhadnagy jelentkezett, és felsőbb parancsra hivatkozva azt válaszolta: ha a tömeg áttöri a kordont, ő végrehajtja a lövésre szóló parancsot. Mire én visszarohantam az egyetemre, a Széchenyi téren már minden a feszültség tetőfokán állott. Megtudtam, hogy az egyetemiek álltak a tömeg élén, s kezüket csatárláncként egybefogva megkísérelték a Takaréktár utcának a Széchenyi téri torkolatában a tömeget visszatartani, hogy ne menjen neki a csőre töltött fegyvereknek. Hasztalan, a tömeg előrenyomult, a figyelmeztető lövés eldördült." Az egyik lövedék valószínűleg gellert kapva

Schwartz Lajos

fiatal munkás életét oltotta ki közvetlenül a menet élén alkotott csatárlánc mellett. A tömeg a holttestet az egyetem Ady téri épületébe vitte, ahol a lépcsőfordulóban ravatalozták fel. Hetekig látszottak itt a vérnyomok. Rövid időre kijárási tilalmat rendeltek el. Schwartz temetése már a forradalom győzelmét követően, nagy tömeg részvételével, október 31-én rendben zajlott.

Szegeden is győzött a forradalom

Október 27-én Szegeden is győzött a forradalom. Mindez békésen zajlott, sem a régi hatalom vezetőit, sem az ÁVH tagjait nem érte semmilyen önbíráskodás. Megalakult a Városi Forradalmi Bizottság, az elnökségbe bekerült a már említett Perbíró József az egyetemet képviselve, de tagja lett a MEFESZ képviseletében Ács Vilmos főiskolai hallgató is. Október 29-én alakult meg immáron Perbíró József vezetésével a Forradalmi Nemzeti Bizottság, amely a város új, választott önkormányzati testületeként működött. A Szeged Népe című lap november 4-én közölte a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság felhívását, melyben felszólították az egyetemi hallgatókat, csatlakozzanak az egyetemi zászlóaljhoz, mert „a nemzetőrségben való részvétel minden hallgatónak hazafias kötelessége". Az eseményekhez tartozik, hogy a szegedi egyetem felhívást intézett a világ összes egyeteméhez, amelyben az universitasoktól azt kérték, „álljanak mellénk abban a törekvésünkben, hogy hazánk függetlensége és a béke helyreállítása (...) mielőbb biztosíttassék." A felhívást a szegedi Széchenyi Rádióban angolul, franciául és németül is beolvasták.

Szovjet tankok a Széchenyi téren

A szovjet csapatok már november 4-én és 5-én nagy számban átvonultak Szegeden Baja irányába, de csak november 6-án a déli órákban szállták meg a várost. Megtörtént Szeged csomópontjainak páncélosok általi megszállása. Számottevő ellenállásra - leszámítva a színházból leadott sorozatlövéseket illetve a fémipari vállalat munkástanácsának elnöke részéről a Kossuth Lajos sugárút irányából leadott lövéseit és kézigránátjait - nem került sor. Ebben szerepe volt a realitásokat felismerő Perbíró professzornak, aki arra kért mindenkit, kerülje el a felesleges vérontást. Ennek ellenére a szovjetek a tankjaik ágyúcsövét demonstratív szándékkal a városháza elnöki szobájára irányították, a kommunista restauráció pedig Perbíró józanságát később letartóztatásával és életfogytiglani börtönbüntetésével „hálálta meg".

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.