Mézédes kézműves

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az első Dél-alföldi Mézünnep Szegeden

Fotók: Gémes Sándor





Péntektől vasárnapig tartott a mézes hétvége a Mars téri „U” pavilonban. A negyedik mézkiállítást idén mézünnepre keresztelték, így Szeged adhatott otthont az első Dél-alföldi Mézünnepnek. A SZEGEDma.hu az egyik méhészt, a szegedi Maróti Józsefet kérte meg, értékelje a hétvégét, s mondjon néhány szót a méhészetről is.

A méhész szerint bár a kiállítók, árusítók minőségi termékeket tesznek ki pultjaikra, négy év óta nem sokat változott az érdeklődés. Ő maga elégedett a hétvége „hozadékával”, hiszen a napi több tucat látogató célzottan, vásárlási szándékkal jött ki a Mars térre: szinte senki sem távozott méz nélkül.

Irány a Széchenyi tér

Maróti József (felső képünkön) a szervezők helyében inkább a belvároshoz közelebb rendezné meg a mézünnepet. A Széchenyi tér méltó hely lehetne e nemes nedűnek. Elmondása szerint a bajai, szolnoki, jászberényi vásáron tízszer annyian vannak. Arra a kérdésre, hogy milyen a méhészet helyzete ma Magyarországon, a méztermelő úgy felelt, hogy még egy kicsit nyomottak az árak, de a felvásárlók szerint ez változni fog, akár 5-10 százalékkal is növekedhetnek a bevételek. Az akácméz felvásárlási ára őszre a 650-700 forintot is elérheti, ami nem mondható rossznak.

Az első méhek ajándékba

A méhész szerint érdemes belevágni a méhészetbe, hiszen még mindig van elég hely a piacon. A fiataloknak azt tanácsolja, hogy forduljanak idősebb kollégákhoz, lessék el a műhelytitkokat, de egy tanfolyamot sem árt elvégezni. Aztán már öt-tíz méhcsaláddal el lehet kezdeni a munkát. „Egyik kollégám szerint aki vette a méheket, és nem kapta, abból nem lesz igazi méhész” – árul el egy bölcsességet Maróti József, aminek a megfejtését is kezünkbe adja: aki jól dolgozik, jó inas, azt úgyis megajándékozza mestere az első két méhcsaláddal. Ő is így tett legutóbb egy szorgalmas ifjúval…

Előző sztori

Quo vadis, Magyarország? – kerekasztal-beszélgetés Kötcséről

Következő sztori

Tisza Lajos, akiről illik megemlékeznünk