Múzeumi barangolás

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Lanczkor Gábor: Vissza Londonba


Különös tárlatvezetésre invitál minket Lanczkor Gábor Vissza Londonba címet viselő verseskötete, amely idén jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. A versek inspirációjául a szerző tizenegy hónapos londoni tartózkodása alatt látott képzőművészeti mesterművek szolgáltak. A doktori iskoláját Szegeden végző, 1981-ben született költőnek sorrendben ez a harmadik verseskötete.

Lanczkor Gábor korábbi köteteinél (A tiszta ész, 2005, Fehér Daloskönyv, 2007) is megfigyelhettük már a képzőművészethez való erős kötődést, a művészeti alkotások felidézését, azoknak egy sajátos magánmitológiába való beágyazását. Ebben a kötetben ez a motívum válik tematikus vezérszállá, méghozzá egy biztos ízlésre valló képzőművészeti válogatás behívásával. Lanczkor nem fél kihasználni korunk informatikai lehetőségeit: előző, Fehér Daloskönyv című kötete után, amelyet először kizárólag interneten tett közre, jelenlegi kötete elején feltünteti azt az internetes oldalt, ahol a versek alapjául szolgáló képeket gyűjti csokorba.
A quattrocentótól a kortárs művészetig találunk alkotásokat, az egyéni tárlatban ugyanúgy találkozhatunk Piero della Francescával, mint Joseph Beuys-szel. Nem kevésbé sokszínű Lanczkor szövegalkotási módjai: bár a kötetben főként szabadversek találhatók, felbukkan a klasszikus dalforma, a képvers vagy akár a kétszavas konceptvers is. Játék ez, akár a kulturális hagyományokban való barangolás, az előttük való tisztelgés. Kortársai közül nem sokan nyúlnak ennyire hangsúlyozottan a társművészetekhez, főképp Dunajcsik Mátyást említhetnénk még, aki hasonló szenvedéllyel idézi föl műveiben kulturális kollektív tudatunk emlékeit.
Lanczkor eljátszik témájával: hol a mű keletkezésének szikárul megfogalmazott részleteiből építkezik, hol összemosódik a személyes tapasztalat a mű szereplőjének konstruált élményeivel, hol egy saját mítoszt teremt a kép köré. A gyakorta személytelen megszólalásmód a könyv borítóján szereplő Rothko-képhez hasonlóan puritán, letisztult nyelvezettel párosul. A gyakori síkváltások, az utalások, a szerepekkel való játék nem engedik, hogy figyelmünk egy percre is elkalandozzék. Izgalmas, többszöri elolvasásra sarkalló kötet, amely még inkább kitágítja horizontját a gyakorta kulturálisan terhelt társművészeti elemek bevonásával.
A 2008-as év nemcsak az új kötet megjelenését hozta Lanczkor Gábor számára, de idén ő kapta – a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék doktori iskolájának elsőéves hallgatójaként – a Faludy-díjat is. A Faludy György által alapított elismerést olyan 30 évnél fiatalabb tehetséges költőknek ítélik oda, akik az SZTE hallgatói. Többek között erről az elismerésről, valamint az új kötetről kérdezzük Lanczkor Gábort rövidesen olvasható interjúnkban is.

Default thumbnail
Előző sztori

Június 4.: megmaradás napi megemlékezés

Default thumbnail
Következő sztori

Attila kincse sem volna elég!

Legutóbbi hasonló cikkek