Szeged napjára ünneplőbe (igaz, kicsit viseltesbe) öltözik a város, s az ünnepi díszben nem illik siránkozni. De a zajos vagy csöndes rendezvények, a hangos vagy halk méltatások és az általános kora nyári jókedv közepette gondolnunk kell arra is, hogy az ókorból ismert stratégia – kenyeret és cirkuszt a népnek – jegyében Szegeden ezen a hétvégén kapunk cirkuszt, s csak reménykedhetünk benne: lesz majd kenyér is.
Szeged híres város… Ezt már évszázadokkal ezelőtt tudták, sőt meg is énekelték. Május 21. Szeged napja. Arra emlékezik a város közönsége, hogy 1719-ben III. Károly magyar király ezen a napon ismét elismerte Szeged szabad királyi város rangját és a napjainkban is használt címert adományozta a településnek. Ez pedig nem volt kis dolog, hiszen a szabad királyi városok a feudális időkben csak az uralkodónak voltak alávetve, lakói fallal keríthették be a települést, a beköltözőknek polgárjogot adhattak és lelkészeiket is maguk választhatták, de vásárt is tarthatott Szeged és megillette az árumegállító jog.
Szeged – amelynek területe már több mint hétezer éve lakott – a tizenharmadik században kapott városi rangot a második honalapító IV. Bélától, a szabad királyi városok közé pedig II. Ulászló iktatta be 1498-ban. Szegeden a városi kultúrának és az ehhez kötődő polgári öntudatnak, értékrendnek és világlátásnak tehát nagy hagyományai vannak.
A hétvégén Szeged napját ünneplik a város vezetői és polgárai. Borfesztivállal, díszközgyűléssel, szökőkút avatással, hídivásárral. Erre a napra ünneplőbe (igaz, kicsit viseltesbe, de azért a régi eleganciát tartva) öltözik a város: az utcák tisztábbak, a közterületek virágosabbak és gondozottabbak, sőt a szemeteseket is gyakrabban ürítik a belvárosban. Nincs ilyenkor szó például arról, hogy miért nem bírják fizetni a panellakásban élők a szívósan az egekbe kúszó távhődíjakat. De talán nem is a siránkozás ideje a város napja, hanem a zajos vagy csöndes rendezvényeké, a hangos vagy halk méltatásoké és az általános kora nyári jókedvé, ami persze jogosan illeti meg a város valamennyi lakóját.
Már az ókori Róma politikusai és demagógjai is tudták (talán Iuvenalis nyomán): a népnek panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszi játékot kell biztosítani, hogy a politika helyett inkább az ingyen étellel és az ingyen látványossággal legyen elfoglalva. Szegeden ezen a hétvégén kapunk cirkuszt, s reméljük, lesz majd kenyér (és persze távhőre való) is.
