Vélemény

Polgári tradíciók, viseltes ünneplő

Polgári tradíciók, viseltes ünneplő

2008. május 23., péntek
Polgári tradíciók, viseltes ünneplő
Szeged napjára ünneplőbe (igaz, kicsit viseltesbe) öltözik a város, s az ünnepi díszben nem illik siránkozni. De a zajos vagy csöndes rendezvények, a hangos vagy halk méltatások és az általános kora nyári jókedv közepette gondolnunk kell arra is, hogy az ókorból ismert stratégia – kenyeret és cirkuszt a népnek – jegyében Szegeden ezen a hétvégén kapunk cirkuszt, s csak reménykedhetünk benne: lesz majd kenyér is.

Szeged híres város… Ezt már évszázadokkal ezelőtt tudták, sőt meg is énekelték. Május 21. Szeged napja. Arra emlékezik a város közönsége, hogy 1719-ben III. Károly magyar király ezen a napon ismét elismerte Szeged szabad királyi város rangját és a napjainkban is használt címert adományozta a településnek. Ez pedig nem volt kis dolog, hiszen a szabad királyi városok a feudális időkben csak az uralkodónak voltak alávetve, lakói fallal keríthették be a települést, a beköltözőknek polgárjogot adhattak és lelkészeiket is maguk választhatták, de vásárt is tarthatott Szeged és megillette az árumegállító jog. Szeged – amelynek területe már több mint hétezer éve lakott – a tizenharmadik században kapott városi rangot a második honalapító IV. Bélától, a szabad királyi városok közé pedig II. Ulászló iktatta be 1498-ban. Szegeden a városi kultúrának és az ehhez kötődő polgári öntudatnak, értékrendnek és világlátásnak tehát nagy hagyományai vannak. A hétvégén Szeged napját ünneplik a város vezetői és polgárai. Borfesztivállal, díszközgyűléssel, szökőkút avatással, hídivásárral. Erre a napra ünneplőbe (igaz, kicsit viseltesbe, de azért a régi eleganciát tartva) öltözik a város: az utcák tisztábbak, a közterületek virágosabbak és gondozottabbak, sőt a szemeteseket is gyakrabban ürítik a belvárosban. Nincs ilyenkor szó például arról, hogy miért nem bírják fizetni a panellakásban élők a szívósan az egekbe kúszó távhődíjakat. De talán nem is a siránkozás ideje a város napja, hanem a zajos vagy csöndes rendezvényeké, a hangos vagy halk méltatásoké és az általános kora nyári jókedvé, ami persze jogosan illeti meg a város valamennyi lakóját. Már az ókori Róma politikusai és demagógjai is tudták (talán Iuvenalis nyomán): a népnek panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszi játékot kell biztosítani, hogy a politika helyett inkább az ingyen étellel és az ingyen látványossággal legyen elfoglalva. Szegeden ezen a hétvégén kapunk cirkuszt, s reméljük, lesz majd kenyér (és persze távhőre való) is.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.