Kultúra

A mágus zuhanása

A mágus zuhanása

2008. május 25., vasárnap
A mágus zuhanása

Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió

A könyv

Daniel Kehlmann jelenkori osztrák szerző neve az Én és Kaminski, illetve a magyarul 2006-ban megjelent A világ fölmérése című könyvei után a magyar olvasóközönség számára sem ismeretlen. A szerző érdekes magyar recepcióját élhetjük most meg: a legutóbbi regénye után közvetlenül az első műve, A Beerholm-illúzió (Beerholms Vorstellung, 1997) is megjelent magyarul a Magvető Könyvkiadó gondozásában.

A régi-új regényben ráismerünk

A világ fölmérése

néhány kulcsszavára is, visszaköszön a matematika, és a „párhuzamosok találkoznak". A regény nem annyira a „hagyományos" mágia fogalmával dolgozik, játékterében világnézeti-filozófiai kérdések és zsákutcák keresztezik egymást; a hit, a matematika, az illúzió, a varázslat sajátos határmezsgyéit bolyonghatjuk végig egy mágussal.

A mágus eredete

Arthur Beerholm nevelőszülőknél nő fel, fogadott mamáját korán és tragikusan veszíti el. A regény kezdeti szakaszaiban az én-elbeszélő hangjában érezhető az a szelíd keserűség és távolságtartás, ami gyökértelen és érzelemszegény környezetének következménye. A későbbi Kehlmann írásmódjára is jellemző, nem mindig szigorúan lineáris elbeszélésből fokozatosan bontakozik ki a matematika, a geometria titkainak sajátos beerholmi értelmezése, mely először ártatlan kártyatrükkökhöz, a titokzatos, varázslatos és mágikus dolgokhoz vezeti Arthurt. A pakliból húzott egyetlen kártya, ami egy trükkel a húzóhoz visszatalál - a véletlenszerű és valószínűtlen játéka, s mégis, az illúzió értelmesebbnek és ésszerűbbnek tűnik fel, mint az esetlegesség. A matematikában megtapasztalt elérhetetlen végtelen azután egy sajátos megtéréshez vezeti Arthurt, aki elkezd teológiát hallgatni. Egy ponton azonban úgy érzi, puszta vonzódása a matematikán átvilágló metafizikai, isteni végtelenséghez nem elegendő ahhoz, hogy pap legyen. Újra a kártyához fordul, folytatódnak tévelygései, és megtanulja, hogyan lehet a legtökéletesebben manipulálni a tárgyakat, mikor a mágus saját magát is képes megtéveszteni, és a dolgok maguktól engedelmeskednek neki. A művészet alantas útjai, a kártyajátékbeli megtévesztések után, Jan van Rode, a híres mágus tanítványa lesz.

Varázsban feloldva

Az egyre tökéletesebb illúzió, mely a hírnevet is meghozza Arthur Beerholmnak, egy elképzelt és az illúziókból megalkotott kedves alakjában is testet ölt. Ő Arthur kéziratának megszólítottja, akinek elmeséli életét, és akit a mesebeli Merlin varázsló hideg szívű szeretője után Nimuénak nevez. Ahogyan Merlin - Arthur Beerholm előképe - akaratától vezérelve, varázshatalma teljében még önmaga (látszólagos) ámítását is véghezviszi, mikor Nimue által engedi magát megsemmisíteni; Beerholm is mágikus-illuzórikus művészetében kísérletet tesz arra, hogy megcserélje a valóság és a fikció viszonyát. A regény végén utolsó nagy mutatványára készül: miután kitette a pontot kézirata végére, le akar ugrani a tévétoronyból. Két lehetőség felé lép el a mágus: vagy lezuhan és meghal, vagy varázslata elragadja, illúziója felülírja a valóság kényszerű kötelékét, és szárnyra kel...

Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió. . Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2008. 252 oldal,

2690 Ft

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.