Metoo és hogyan működik a feminizmus a valóságban

A Me Too 2017 októberében indult kampány az Amerikai Egyesült Államokból. A mozgalom azokat az embereket, főként nőket képviseli, akik a szexuális zaklatásukról és támadásukról világméretű vitát indított el.

Itt kissé bonyolultabb a helyzet, és felmerül az is, ha a #metoo tulajdonképpen a hatalomról szól, akkor a témáról nem csak a nők beszélhetnek. Ezt a mozgalmat a feminizmus és a nemi szerepek problematikája egyik lényegi megmozdulásának tekintik, és azért, mert a társadalom a nőket hagyományosan alacsonyabb hatalmi pozícióba helyezi a férfiakkal szemben.
 

A feminizmus tulajdonképpen azok ellen a társadalmi mechanizmusok ellen harcol, amelyek a hatalom leosztása mögött húzódnak. A feminizmus ugyanakkor szóvá teszi azt is, hogyan bánik ezzel a számára kiutalt erővel az, akit ezek a társadalmi mechanizmusok automatikusan felsőbb hatalmi helyzetbe hoznak.

Nem arról szól a történet, hogy minden „középosztálybeli fehér férfi” egyben erőszak elkövetője is, hanem arról, hogy lássuk be a társadalmunk igenis így osztja el a hatalmat. Ez ellen az elosztás ellen két különböző módon lehet harcolni: olyan tudatos intézkedésekkel, amelyek csökkenthetik a hatalmi törésvonalakat, másfelől meg annak tudatosításával, hogy mindenki saját felelősségére használja a kezében lévő előjogokat.

A #metoo mozgalom tehát arról szól, hogy sikerül-e a hatalmi visszaélésektől megtisztítani a különböző szakterületeket, amelyeken ezek hangsúlyosan előfordulnak például az egyetem világát vagy a filmipart.