Vélemény

Vélemény: Tiszta udvar, rendes ház?

Vélemény: Tiszta udvar, rendes ház?

2012. február 1., szerda
Vélemény: Tiszta udvar, rendes ház?

„A kicsit dzsuvás, dudvás még átmegy, mint az ingatlan lakója ment át az iskolarendszeren csupa egyes fölével? Friss még a törvény, a tinta már megszáradt rajta, de még nem tudok precedensértékű ügyről, pedig igyekeztem körbeinformálódni.”

Tény, hogy havi huszonnyolc és félből nemigen lehet kijönni. Februárban ennyit kapnak a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők (ekkor viszi a postás a januári járandóságot). A korábbi nevén „bérpótló támogatást” 28 500 forintról 22 800 forintra redukálta a kormány. Ezt a csökkentett összeget azok kapják, akik úgynevezett „aktív korú nem foglalkoztatott személyek”. Az ellátásra való jogosultságot a települési önkormányzat szociális rászorultság alapján állapítja meg. A jogosultságot évente felülvizsgálják, és a következő esztendőben csak azok kaphatnak foglalkoztatást helyettesítő támogatást, akik legalább 30 napnyi munkaviszonyt vagy legalább féléves képzést fel tudnak mutatni, továbbá, akik rendben tartják portájukat, lakásukat, illetve azok, akik igazoltan gyermeket nevelnek, vagy beteget gondoznak a családban. A közfoglalkoztatásról szóló, szeptemberi törvény ezt azzal egészítette ki, hogy a szociális segélyeseknek aktívabban kell közreműködniük a munkakeresésben, és a munkaügyi központ által felajánlott bármilyen munkát – akár a közmunkát is – el kell vállalniuk, függetlenül attól, hogy milyen végzettségük van. Ha ezt megtagadják, vagy nem felelnek meg az elvárásoknak, akkor az érintettek még ezt a kis pénz is elveszítik – azzal az indokkal, hogy „a szociális ellátórendszerben kapható támogatások ne ösztönözzenek a munkavégzés ellen”. Egyesek szerint ez így van rendjén, mások szerint ezzel pont a legszegényebbeket bünteti a törvény. Ráadásul, ahogy újabban mondani szokás, most „vezetik ki” a helyi lakásfenntartási támogatást is, amelyet az önkormányzattól kaphattak a rászoruló családok. Az újév előtt megállapított összeg csak a határozatban megjelölt időpontig, de legkésőbb ez év március végéig folyósítható. A lakás rezsijére, bérleti díjára vagy a törlesztőrészletre az idén már nem igényelhető ilyen jellegű támogatás. Magyarán, legkésőbb márciusig ettől az összegtől is elesnek a segélyesek. Még jó, hogy addigra itt a tavasz, és legalább nem kell fűteni egy darabig. Hogy a „lakókörnyezet rendben tartásával”, és annak ellenőrzésével mi lesz, mi van, keveset hallani. A helyi jegyzőknek és apparátusuknak kell majd a rendezettséget felügyelni és szankcionálni. Mi lesz, ha mondjuk a segélyért folyamodó az ellátása hosszabbítását kérve azt az elutasító indoklást kapja – éhkoppon maradva –, hogy tetszett volna gyakrabban söprögetni a ház körül, télen havat lapátolni, nyáron irtani az udvarban terebélyesedő gazt, és tisztán tartani legalább a tisztaszobának nevezett helységet? A minden megélhetését elvesztő polgártárs vállat vonva sarkon fordul, hogy neki úgy is jó, ahogy van, eddig is úgy élt, ahogy, vagy nekiesik a falusi ügyintézőnek, akinek amúgy is remeg a gyomra a segélyezettek fogadóóráin? Vagy házhoz megy, szemrevételez, és szemet huny, mert nem akar rettegésben élni, vagy felmondani a helyi hivatalban? Amilyen érthető a törvény betűjének szándéka és üzenete, olyan abszurdak a végrehajtás körülményei. Mi a mérce? A kicsit dzsuvás, dudvás még átmegy, mint az ingatlan lakója ment át az iskolarendszeren csupa egyes fölével? Friss még a törvény, a tinta már megszáradt rajta, de még nem tudok precedensértékű ügyről, pedig igyekeztem körbeinformálódni. Az derült ki számomra, hogy a törvényi ajánlást a helyi önkormányzatok rendeletileg szabályozzák (mondjuk úgy: saját szájuk íze szerint)! Zalakomárban például az elvárások átvétele mellett az aktív korúak ellátásának feltételéül szabták, hogy megmunkálják a kertet a nyilvántartott művelési ág alapján. Pacsán pedig belevették a rendeletbe: a kerítést olyan állapotban kell tartani, hogy az állatok ne kóborolhassanak el, és a gyerekek ne szaladhassanak ki az utcára. Keszthelyen abban azesetben is megvonható a segély, ha a lakásban a járófelületek szemetesek, a burkolatok, berendezési és felszerelési tárgyak éstextíliák szennyezettek. Az országban létezik olyan szabályozás is, amely előírja, maximum milyen magas lehet a fű az udvarban, Várbalog község pedig arról híresült el, hogy kimondta: a segélyezettnek és a vele egy háztartásban élőknek rendszeresen tisztálkodniuk kell, a ruhájukat napi szinten tisztán kell tartani, és tiszta helyen tárolni ahhoz, hogy ne vonják el a juttatásukat. Jogvédők erre azt mondják, ez a magánszférába történő durva beleavatkozás, de az Alkotmánybíróság nem foglalkozott a kérdéssel. Más kérdés, hogy, még ha a „nem akarásnak nyögés (is) a vége”, egyeseket e lehetséges szankciók sem érdekeltek eddig. Valóban vannak olyan honfitársaink, akik nem akarnak dolgozni, de ők vannak kevesebben. Miskolcon a szociális osztály 5500 embert közvetített ki közmunkára, de közülük 274-en nem vállalták ezt, 518-an nem reagáltak a megkeresésére, 53 ember nem vette fel a munkát, 273-nak pedig rendkívüli felmondással meg kellett szüntetni a munkaviszonyát, mert ittasan jelent meg a munkahelyén, vagy pár nap után el sem ment oda. A borsodi megyeszékhelyen a (nem végleges adatok szerint) több mint ezer ember elesik a támogatástól. Hogy mi lesz velük? Mikor lesznek hajlandóak önszántukból az alapvető társadalmi normáknak megfelelni, és némi juttatásért csatlakozni e faramuci kádári érát idéző „Tiszta ház, tiszta udvar” mozgalomhoz? Válasz helyett csak annyit mondhatok, örüljünk, hogy nálunk kisebb a tapintható szociális feszültség: Szegeden 1985-en kaptak decemberi foglalkozást helyettesítő támogatást. Hogy közülük hányan vesztik el ezt, és mely okra hivatkozva közli velük ezt a jegyző? Rövidesen megtudjuk, de borítékolhatónak vélem, mely házak és udvarok lakói jöhetnek számításba. (Átmeneti segély ugyan, családonként évente egyszer, 35 ezer forintnyi értékben még adható lenne, de ha jól értem, csak akkor, ha a jogosult rendben tartja a környezetét.) A szociális törvény tavaly év elejétől tette lehetővé ennek a szempontnak, szabálynak az alkalmazását, csak eddig a jelek szerint senki nem élt vele.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.