Hohó

Hé, tudjátok-e barátaim, hogy ez itten Magyarország, kelet és Európa, meg ilyesmi? Rémlik-e? No, ez a vidék kontinentális éghajlatú. Hiába a globális fűtésszezon odafönt, az Ózonlik Kft. meg ilyenek. Ez egy kontinentális éghajlatú vidék (még egyszer a gyengébbek kedvéért is). Nem, dehogy is, az csak egy kipakolt pálma a Klauzál téren, nem mediterrán, á, ez csak egy divatos izé a vízfejűek megmondókampánya. Itt apám bizony tél van, már nem is tudom, talán húszezer éve, vagy több, segítség, történelemből épp úgy, ahogy földrajzból én nemigen… szóval, mi ez az állandó világ… Szegedvége-hangulat itten, ha jön a tél?

Huh. Azaz: hó. Leesett. És? Öt centi miatt karambolok, megbénult buszok, újsághírek? Látom, ahogy hátradobja ritkuló haját a köpcös szerkesztő: öcsém végre, megvan a vezető három napra, csak essen, mert lehet ebből egy hétnyi címoldalas is tán. „Marika, jött valami új, harmonikává gyűrött roncsok hullával, vagy hogyan készül a közlekedtető cég, és a téli gumi milyen jó, vagy ehhez hasonló hír?! Nem jött? Jönni fog.” Nem tudom, hogy a média perverzzé torzult természete miatt van ez ma így, hiszen emlékszem még a 1200-es Ladámra, mindig ugyanolyan gumival, és soha nem mentem neki mozgó járműnek. (Csak fának, meg parkoló kocsinak, de ez egy más történet.) Szóval közlekedtem én, s apám nemkülönben, fagyos teleken, de soha ekkora felhajtást, „jujj, itt az öt centi hó” szindrómára nem emlékszem. Akkor most miért? Üzlet ez is? Eme régen várt, az unott H1N1-et váltó hisztéria? Vagy tényleg bénák vagyunk? A 21. században téli gumi, ABS, légzsák ide vagy oda, mi mégis csak a sebességgel paráználkodunk? Leszarjuk az időjáráshoz ésszerűen megválasztott km/órát? Szerintem le. Mint ahogy a zebrát is. Engem múltkor egy anyatípusú nő (nem is bunkó férfi) került ki úgy a gyalogátkelőn miközben gyermekkocsi egyik kezemben, kiscsávó a másikban, hogy a szívem majd’ kiugrott. Hát ez van. Itt a hó, gázt bele, minden szinten…