Ilyennek látták íróink a császárvárost

Az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli Bécs képét, hangulatát idézték meg kedden este a SZAB-székházban a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), az Osztrák Kulturális Fórum és a szegedi Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék közös rendezvényén.

2010 októberétől 2011 februárjáig volt látható a PIM-ben a múzeum Írók poggyásszal című sorozatának „Álmok köntöse” – Magyar írók Bécs-élménye 1873-1936 című kiállítása, melyet Magyarország soros EU-elnöksége idejére ez év márciusától a bécsi Theatermuseumba költöztettek. A keddi rendezvényen üdvözölhették a tárlatot vetítéssel bemutató

E. Csorba Csillát

, a PIM főigazgatóját, valamint a kiállítást rendező két munkatársát,

Wernitzer Júlia

főigazgató-helyettest és

Török Dalmát

. A szegedi „színeket”

Csúri Károly

professzor, a SZAB Nyelv- és Irodalomtudományi Munkabizottságának vezetője, az osztrák tanszék nemrég leköszönt vezetője és

Fried István

irodalomtörténész, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa, valamint a moderátor

Bombitz Attila

, az osztrák tanszék vezetője és

Horváth Géza

, a Germán Filológiai Intézet vezetője képviselte. Az estet megtisztelte jelenlétével

Elisabeth Kornfeind

, az Osztrák Kulturális Fórum vezetője is.

Enni és mulatni

Több olyan terület is van, ahol kiirthatatlanul megmaradtak az Osztrák-Magyar Monarchia idejét idéző motívumok. Az egyik ilyen az étkezési kultúra, mely irodalommá lett elsősorban

Krúdy Gyulánál

, de a Krúdyt regénybe író

Márai Sándornál

is (Szindbád hazamegy), később pedig átszivárgott a hétköznapi életbe, a közbeszédbe – magyarázta felvezető gondolataiban Fried István. Főleg a pesti magyar nyelv őrzött meg olyan szavakat, melyek bajor-osztrák eredete a történeti etimológiai szótárak szerint vitathatatlan. Krúdy Villásreggeli című elbeszélésében egy „Kellner”-t szólítanak meg: „Kérek egy ájnspennert zaftban és egy krigula svecháti sört.” A bécsiek pedig ma is előszeretettel eszik a Debrezinert, a Rathausplatz előtti nagy vásáron pedig találkozhatunk „Langosch”-sal is. Nemcsak az étkezési kultúrában, hanem a manapság sokak által lenézett operettben is tetten érhetők a letűnt Monarchiát idéző elemek. A Csárdásfürstin szövegírója egy magyar és egy osztrák-német, zeneszerzője a siófoki születésű

Kálmán Imre

. 1915-ben mutatták be, és az operett bohém külseje alatt bizony magán viseli a kor jegyeit. A Monarchia soknemzetiségét visszatükrözendő a szereplők közt találunk románt (mint maga a csárdáskirálynő, Sylva Varescu), az altábornagy természetesen osztrák, a felesége egykor Miskolcon volt sanzonett, Kerekes Ferenc kedves, bohém figuráját pedig a Lajtán túl is „Feri bácsinak” mondják.

Bécs a poggyászban

E. Csorba Csilla az esten elmondta, képzeletbeli irodalmi utazásra invitálták a kiállításra ellátogatókat, melynek során arra próbáltak rávilágítani, miként hatott az oszták főváros a magyar írókra, illetve ők ezt a tudást hogyan közvetítették hazájukba. Az utóbbi időkben a városi tér irodalmi megjelenítése különösen is előtérbe került. A tárlaton a Bécs-, illetve a Habsburg-mítosz vizuálisan is érzékelhetővé vált, számos fotó, korabeli némafilm, valamint a népszerű operettmuzsika idézte meg a k.u.k.-időket olyan alkotók nyomán járva, mint Krúdy Gyula, Molnár Ferenc,

Balázs Béla

, Márai Sándor,

Kassák Lajos, Hatvany Lajos, Lesznai Anna

vagy

Darvas Lili

. A Monarchia-motívum végigvonul a tárgyi kultúrától a ponyván át egészen a szépirodalomig – ezt is végigkövethették az érdeklődők a kiállításon. A tárlatról képeket a

PIM honlapján

láthatnak.