A Hajnal ébredése – Mókus és barátai koncert

Március 24-én csütörtök este a Grand Caféban a Mókus és Barátai Vidám a szívem című koncertjét láthatták az érdeklődők. Tulajdonképpen a Hajnal zenekar újraéledésének pillanataiból kaptunk egy tömör ízelítőt. „A lényeg, hogy együtt vagyunk és énekelünk” - szólt Mókus, és milyen igaza lett.

A jól ismert Grand Café - naivan tömegre számítottam, most sorolhatnám, honnan ismerjük

Mókust

és mi mindent csinált, de felesleges. Ez az este valahogy más volt, körülbelül 25-30 ember, valaki valakijének a valakije, egy „nagycsalád”. Jó is így. A megszokott dallamvilág, csak most másképp,

Pálfi Zsolt

- Kőbalti gitáron és

Kertész Endre

csellón kísérte Mókust. Igazi „magyar” fado műfajt hallhattunk. Egyszerre vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is magában foglalva. A Vidám a szívem című szám az est - címadó dala - előtt felhívják a közönség figyelmét, legjobb csukott szemmel hallgatni. Így becsukom a szemem,

Móricz Zsigmond

Hét krajcár című műve jut az eszembe: „Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.” Mókus kedvenc dala, aztán a visszatapsnál felteszi a kérdést, akkor legyen ez megint? Valaki leszavazza. Hát legyen más. Talán jobb is, hogy nem képviselte magát az egyetemista korosztály a koncerten, ettől egy kicsit szomorú vagyok, de vidám a szívem, mert a Hajnal zenekart nem a kikapcsolódni, szórakozni vágyóknak ajánlanám, hanem azoknak, akik emberi nyomoruk ellenére is képesek még tükörbe nézni reggelente.