Kultúra

Sophie Braun – zenéből „nagyonkoktél”

Sophie Braun – zenéből „nagyonkoktél”

2010. június 27., vasárnap
Sophie Braun – zenéből „nagyonkoktél”
Annak idején a Sophie Braun dobosa, Mozsár Mátyás és a gitáros-énekes, Buchholcz Norbert a Támad a Láma nevű, alternatív zenekarban kezdtek együtt zenélni. Már ekkor magyar dalszövegeket írtak, és a 2006 körül feloszlott formáció felvételeket is készített, illetve koncertezett anno. Az rejtély, hogy a Sophie Braun honnan kapta a nevét, az viszont biztos, hogy a zenekar „27% post grunge, 23% indie, 11% power pop, 13% Biffy Clyro és Foo Fighters”.– Hogyan alakult a Sophie Braun? B.N.: – A Támad a Láma poraiból kezdtünk el éledezni 2006 környékén, de végül is tavaly jutottunk el odáig, hogy elkezdtünk komolyabban próbálni. M.M.: – Előtte hol egyikünk, hol a másikunk utazott el. A jelenlegi felállás 2009 tavaszán alakult, bár egyik gitárosunk, Ákos csak tavaly év végén csatlakozott hozzánk. Addigra sok dal vázlata megvolt már, ezek a próbákon fejlődtek folyamatosan. Azóta sem találtunk még ki új számokat, inkább a már meglévő ötleteinket finomítottuk. – Ki írja egyébként a szövegeket? B.N.: – A szövegeket én írom. Nem tudom mennyire érthetőek, hiszen a lemezen elég hangosan szólnak a szöveg mellett a hangszerek... Te mit gondolsz? – Post-grungenak érzem, de tele erővel, mert egyáltalán nem húznak le a „depressziós oldalra” ezek a dalok. B.N.: – Nem állítanám, hogy a szövegek túl sok filozófiai gondolatot tartalmaznának, inkább teljesen hétköznapi életérzéseket fogalmaznak meg nem túl hétköznapi formában. Nem annyira költőiek, és nem is annyira bonyolultak, talán hasonlítanak kicsit egy-egy egyszerűbb versre.
Sophie Braun Norbert Buchholcz – ének, gitár Ákos Ferdinandy - gitár Dani Nyilas - basszusgitár Mátyás Mozsár - dob www.myspace.com/sophiebraunband
– Miért angolul szólalnak meg ezek a dalok? B.N.: – Ez leginkább amiatt lehet, hogy főleg angol nyelvű zenéket hallgatunk otthon. Egyébként egy ilyen típusú zenekarban eleve inkább angol nyelvű szöveget tudok elképzelni. Úgy érzem, ez adja magát. Azon meg persze el kell gondolkodnunk, hogy jó-e Magyarországon angol szövegekkel előrukkolni. M.M.: – Van arra is példa a magyar zenekarok között, hogy kezdetben angol nyelven írtak dalokat, majd egy-egy albumon áttértek a magyar nyelvre. Például a Quimby is angolul kezdte annak idején. Egy-két lemez erejéig a 90-es években angolul, majd később magyarul kezdtek szövegeket írni. De említhetném még a Fish-t is vagy a Heaven Street Sevent. Majd meglátjuk, hogy jók leszünk-e így is, vagy kelleni fog a magyar szöveg. – Mennyire egyezik a bandán belül a zenei ízlésetek? Hogyan születnek a dalok? B.N.: – Nyilvánvalóan vannak közös pontok, hiszen ha nem így lenne, akadnának problémák a zenekaron belül. A Foo Fighterst, mégha nem is szeretjük mindannyian egyformán, úgy éreztük, jól hangzik, ha őket hangsúlyozzuk, amikor a zenénkről beszélünk, mert ezzel is behatároljuk azt, hogy körülbelül milyen zenét játszunk. M.M.: – Igazából én vagyok a csapatban a legnagyobb rajongó. Emellé jön még az is, hogy ez a külföldi banda elég ismert nemzetközi szinten, tehát ha őket említjük, talán az a közönség, aki kedveli ezt a stílust, könnyebben ismerkedik majd a saját szerzeményeinkkel is. Bár ha jobban belegondolok, a felvett dalaink közül körülbelül egyet tudnék említeni, ami olyan stílusjegyeket hordoz, amik a Foo Fightersre jellemzőek, úgyhogy lehet, hogy hibás ez az asszociáció. Van olyan dalunk különben, amit én például nem is tudnék hová sorolni. Ny.D.: – Az eddigi számainkat nagyjából közösen írtuk, de alapvetően úgy érzem, hogy Matyi és Norbi a zenekar két „bástyája”, az ő ötleteikre építjük Ákossal a saját részeinket. Ráadásul én még igyekszem megbarátkozni a basszusgitárral, hiszen tizenöt éves korom óta játszom különféle zenekarokkal, és mindegyikben szólógitáros voltam eddig. Amikor Matyi meghívott, a basszusgitáros poszt volt még üres a formációban, én pedig mindenképp szerettem volna vele együtt zenélni. B.N.: – Visszatérve a stílusra: a rock, vagy az indie nagyon általános, tág kategóriák. Ameddig itthon a rock a Tankcsapdát, az indie mondjuk a The Moogot, az alternatív pedig a Kispált jelenti, addig úgy érzem, mi egyikhez sem tartozunk ezek közül.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.