Emléktáblát avattak Fricsay Ferenc karmester emlékére Budapesten

Felavatták Fricsay Ferenc karmester, zeneszerző emléktábláját egykori budapesti lakóházának falán a II. kerületi Júlia utca 4. szám alatt. A táblát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar állíttatta a karmester születésének centenáriuma alkalmából.

Külföldön

Fricsaynak

nagy kultusza van a mai napig, azonban itthon méltatlanul kevéssé ismert a neve. "Mostantól nekünk, a Nemzeti Filharmonikusoknak - mint a Székesfővárosi Zenekar utódának, amelynek 49 alkalommal volt karmestere - kötelessége az ő emlékét ápolni. Éppen ezért, szombati koncertünket Martonvásáron Fricsay emlékének ajánljuk" - hangsúlyozta az emléktábla szerdai avatásán

Kovács Géza

, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója. Hozzátette, hogy ebben az évben számos megemlékezést rendeznek a 100 éve született karmester tiszteletére: Szegeden júliustól novemberig tartó ünnepségsorozatot szerveznek, októberben a Szent István Bazilikában Medveczky Ádám vezényletével előadják C-dúr miséjét, a Magyar Állami Operaház ősztől rendez ünnepségsorozatot, és munkásságáról könyv is megjelenik. "Emléke megbecsülésének része ez a szerény tábla, amely az erre járókat emlékeztetni fogja arra, hogy Magyarországon mindig születtek olyan nagyszerű emberek, akik dicsőséget hoztak az országnak. Ilyen volt Fricsay Ferenc is, aki - mint minden nagy művész - jótevője az emberiségnek" - zárta az emlékezést Kovács Géza. Fricsay Ferenc 1914. augusztus 9-én született Budapesten. A Zeneakadémián tanult, többek között

Bartók Bélától

,

Kodály Zoltántól

,

Weiner Leótól

és

Dohnányi Ernőtől

. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett, hivatásos pályafutását - apja utódaként - a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben. Később a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között pedig előadásokat dirigált a Városi Színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. A német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. A nemzetközi hírnevet

Gottfried van Einem

Danton halála című művének bemutatása hozta meg számára az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. Volt a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar vezető karmestere, a Houstoni Szimfonikusok vezetője, valamint dolgozott a müncheni Staatsoperben is. Elsősorban a bécsi klasszikus zene és az olasz opera, valamint

Muszorgszkij

,

Liszt

,

Berg

és Bartók műveinek tolmácsolásában volt kiváló, valamint zeneszerzéssel is foglalkozott. Egykori szegedi lakóháza helyén álló épület falát bronz emléktábla díszíti, nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hangversenyterme, ahol a bronz mellszobra is található, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertbérleteinek egyik sorozata.