Vasútmodell-emlékkiállítás a Karolinában + VIDEÓ, FOTÓK

„Borsodvár-Bokros állomás, a második vágányra gyorsvonat érkezik, a vágány mellett kérem vigyázzanak...” – hangzott a képzeletbeli peronon a figyelmeztetés azon a kétnapos kiállításon, melyet a Karolina Gimnázium tornacsarnokában rendezett a szegedi BoBo Vasútmodellező Klub a nemrég elhunyt Domonkos András modellező emlékére.

Apró mozdonyok suhantak megannyi kocsit húzva maguk után, miközben elhaladtak a sorompónál várakozó teherautók, a mezőn békésen legelésző tehenek, vagy épp a dolgukat végző pályamunkások mellett. A peronok mellé menetrend szerint gördültek be az utasokkal teli gyorsvonatok, az áruszállító szerelvények a teherpályaudvaron várták a rakodást. Szinte mindannyiunkban él egyfajta nosztalgikus érzés, amikor vasúti terepasztalokkal találkozunk. Nem volt ez másként ezen a hétvégén sem, amikor a hajdani gyerekek saját csemetéjükkel nézték, amint a modellezők szakavatott mozdulatokkal irányítják a termetes terepasztalon „száguldó” megannyi vonatcsodát.

A BoBo

Az M44-es sorozatú mozdony a MÁV legnagyobb darabszámú, két forgóvázas tolatómozdonya, amit a tengelyelrendezéséről „Bobo” néven becéznek a vasutasok. Ennek a mozdonynak a nevét viseli a 2006-ban alakult szegedi vasútmodellező klub, melynek néhai tagjára, a mesteri modelleket készítő Domonkos Andrásra emlékeztek a kiállítással. „Egy kicsit elfelejtődött ez a hobbi, pedig nemcsak kézügyességet, de nagy odafigyelést is kíván attól, aki vasútmodellezésre adja a fejét” – mondta el portálunknak Nyári Vince, a klub vezetője. „Jelenleg tíz aktív tagunk van, és szerencsére már megjelent az utánpótlás három, igazán tehetséges fiatal személyében. Ezeket a kiállításokat, bemutatókat is azért tartjuk, hogy minél szélesebb körben megismerhessék az emberek a munkánkat.” Talán a legszebb és legélethűbb vasútmodellek az úgynevezett H0-ás méretben találhatók. A kiállításon a legnagyobb terepasztal 6 méter hosszúságban terpeszkedett el a tornacsarnokban. A vágányok, a hegyek, a házak, és a megannyi látványelem egyméteres szélességben vonult végig a látogatók előtt. Az apró vágányokon a valós életben is látható M43-as, M63-as dízelmozdonyok, intercity szerelvények, áruszállító vagonok gurultak.

Kézzel gyártott épületek

A terepasztalokon látható élethű állomásépületek nagy része teljesen egyedi tervezésű, kézzel készített darab, amiket egy 80 éves, hódmezővásárhelyi református lelkész, Zakar Ödön gyártott, aki még most is aktívan építgeti a minivilágok épületeit. De ugyanígy kézműves munkával készülnek a fák, a hegyek, a hidak, a tereptárgyak. Sok-sok óra aprólékos munkája szükségeltetik ahhoz, hogy a valóság kicsinyített mása, a legkisebb részletekig is élethűen táruljon elénk.

Egy terepasztal, ami soha nincs kész

„Előfordul, hogy egy-egy váltó meghibásodik, vagy például máshová akarunk tenni egy kiágazást, ilyenkor mindig alakítunk rajta egy kicsit” – mesélt a modellező. „De vannak a terepasztalnak moduláris, kivehető részei, amikkel másik terepekhez tudunk csatlakozni. Ilyenre nagyobb kiállításokon szokott sor kerülni. De épp most építjük a rakodót is, ahol távirányítású daru fogja leemelni a vagonokról a konténereket.” A látványelemeket is állandóan bővítik, egyre több, és élethűbb részekkel színesítik, kis életképeket alakítanak ki. Van itt vetés, pályamunkások, közúti közlekedés, szemaforok, sorompó és megannyi apróság. A BoBo kétvágányú terepasztalát digitális és hagyományos vezérléssel irányították. Itt szó sem lehetett vasutassztrájkról, netán késésről. A peronon álldogáló apró utasok is türelmesen várták a szerelvényeket, miközben a modellezők a fürge kis mozdonyok mögött sorra cserélgették a vagonokat. http://www.youtube.com/watch?v=j_sXJk6RcpI

Mozdonyvezetők a minivilágban

Sok modellező aktív, vagy épp nyugdíjas mozdonyvezető, akik sohasem szakadtak el választott hivatásuktól. Néhányuknál a gyerekük, sőt az unokák is megfertőződtek már ezzel az időtöltéssel. „Az állomás is a klub nevét viseli, így lett Borsodvár-Bokros a neve” – mutatta be a terepasztal apró részleteit a modellező. „A többi részletnél állandóan törekszünk az élethűségre azért, hogy aki rápillant a munkánkra, annak a valóság, a nagy mozdonyok jussanak az eszébe.”

Mindenkinek van egy ötlete

„Nálunk is sok a nyugdíjas mozdonyvezető” – fűzte hozzá a békéscsabai Kandó Kálmán Vasútmodellező Szakkör vezetője, Drienyovszki György. „Amikor összejövünk, beszélgetünk, mindig van valakinek egy-egy ötlete, amit bele tudunk építeni a terepasztalba. Persze nekem is van otthon egy sajátom, a feleségem legnagyobb örömére” – folytatta nevetve. Békéscsabán 13 aktív és számos visszajáró taggal működik a szakkör. Sokan gyerekként jártak ide, és most felnőttként elektronikai tudásukkal, szerszámokkal, kisebb-nagyobb munkákkal segítik a közös építést. „Sokszor annyian összegyűlünk, hogy be se férünk a klubba” – mesélt összejöveteleikről a nyugdíjas mozdonyvezető. „Persze nem olcsó mulatság ez a hobbi, egy-egy mozdony 30, de akár 60 ezer forintba is kerülhet. Némelyiket átalakítjuk, kiegészítjük, rendezgetjük a tereptárgyakat, autókat, épületeket. Minden héten hétfőn és pénteken jövünk össze, ilyenkor akár hat órát is együtt vagyunk, dolgozgatunk, beszélgetünk.” Ausztriában, Szlovéniában gyártják a legtöbb mozdonyt, de már Kínából is vásároltak, ahonnan a Pico licensze alapján meglepően jó minőségűeket lehet kapni.

Csillogó gyermekszemek

A modellezőknek persze az a legnagyobb öröm, ha a terepasztalukat a nézők is látják, de a csillogó gyermekszemek, a mutogató kis kezek, az „apa-apa nézd...” kiáltások mutatják meg munkájuk értelmét. A hétvégén a Karolnia tornatermében megrendezett kiállításon erre nem lehetett panasz, hiszen nagyon sokan eljöttek, hogy megcsodálják a minivilágokat. „Mindig öröm a gyerekeket így látni” – vette át a szót a szegedi Bobo klub vezetője, Nyári Vince. „Ilyenkor érezzük, hogy megérte az a sok-sok órai munka, amit az építésbe fektettünk. Ha nem is lesz ezekből a srácokból modellező, a hagyományos, kitartó munka eredményét láthatják itt.”