Trócsányi: Kell egy sziget a frankofóniának

Az igazságügyi miniszter korábbi franciaországi nagykövetként ma is a frankofónia pártolója. Az SZTE Frankofón Egyetemi Központ tanévnyitóján beszélt arról a SZEGEDma hírportálnak, hogy mi a francia nyelv, kultúra szerepe napjaink világában, milyenek voltak régen és milyenek ma francia-magyar kapcsolatok.

– Városunkban működik a Szegedi Tudományegyetem Frankofón Egyetemi Központja, pedig a település története alig kapcsolódik Franciaországhoz – talán csak annyiban, hogy 1919-ben megszállóként itt állomásoztak hadseregének katonái. Miért fontos, hogy tegyünk a francia-magyar kulturális kapcsolatokért?

– A magyar-francia kapcsolatok mindig ellentmondásosnak számítottak. Egyrészt a történelmünkben egyes momentumok szétválasztanak minket, nem voltunk szövetségesek, csak nagyon rövid ideig, Rákóczi időszakában. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy mennyi magyar művész – írók, festők, zenészek – élt és alkotott a 19. század második felétől Párizsban. A kultúra központjaként tekintettek a francia fővárosra, ott váltak naggyá, s amikor hazajöttek, akkor mindenki tudta, hogy hol tanultak.

Ez a mai napig megmaradt, kulturális kapcsolataink rendkívül erősek Franciaországgal. Azt gondolom, emellett ma már a politikai kapcsolatok is rendezettek, hiszen az Európai Unióban zajló viták családi nézeteltérésnek tekinthetőek. Van egy kerekasztal, ahova leülhetünk, s megismerhetjük mások nézőpontját. A francia nyelv egyben más államokhoz – például Belgiumhoz, Luxemburghoz, Svájchoz – is kötődik. A frankofónia messze túlmutat Franciaország határain, hiszen az a 270 millió ember, aki beszéli a franciát, a világ különböző pontjain helyezkedik el.

*-*Magyarország nem frankofón ország, de kellett egy kis sziget, ahol a frankofóniának lehetett egy központja.

Ez a Szegedi Tudományegyetemen jött létre a magyar kormány jóvoltából. A központ nemcsak megalakult, hanem az elmúlt négy évben erősödött, sikerei közismertté váltak. Ennek van történelmi háttere is, a két világháború között a szegedi egyetemen olyanok tanítottak, akik kiválóan beszéltek franciául, a jogirodalmat nagyon jól ismerték, mint idősebb Martonyi János és kollégái. Ők mind frankofónok voltak, és úgy gondolom, az általuk hordozott kultúrát illik továbbvinni, átadni a fiatalok számára.

– A Pécsi Tudományegyetemen francia szakos alapképzés idei évfolyama nem indult el, a szegedi egyetemen is egyre kevesebben vágnak neki a BA képzésnek. Mit tehetünk azért, hogy a francia nyelv népszerűbb legyen Magyarországon?

– A bölcsészkari képzésekkel van alapvetően probléma. Nyilvánvalóan az emberek a nyelvtanári képzést már kevésbé tartják vonzónak, de ez nincs azzal összefüggésben, hogy Európában, a világban milyen reputációja van a francia nyelvnek. Ugyanakkor látni kell, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a második nyelv a francia. A nemzetközi konferenciák mindig kétnyelvűek – francia és angol -, munkanyelvként tekinthetünk rájuk. Vitathatatlan az angol dominanciája, de a második nyelv is fontos.

Elsődlegesen franciául beszélek, másodlagosan angolul. Azt tapasztaltam, hogy a francia nyelv ismerete nagymértékben hozzásegít ahhoz, hogy az ember jobban integrálódjon a nemzetközi közösségbe.

*-*Az, hogy a Szegedi Tudományegyetemen a nemzetközi tanulmányok szakon belül a francia nyelv egyenjogú szereppel bír az angol nyelvvel, mindenféleképpen azt sugározza, hogy érdemes ezen a nyelven tanulni.

Ablonczy Balázs, a Párizsi Magyar Intézet korábbi vezetője mondta, hogy az átlag francia nagyon keveset tud a magyarokról, Közép-Európáról. Milyen mértékben jelenik meg Magyarország, a magyar kultúra Franciaországban?

– Négy évig lehettem Párizsban nagykövet, pont akkoriban, amikor Ablonczy Balázs vezette az Párizsi Magyar Intézetet. A negyven év kommunizmus rengeteget ártott, hiszen ebben az időszakban Magyarország bezárva élt. Mit gondolhatott egy átlag francia polgár? Azt, hogy a vasfüggöny mögött az élet katasztrófa, ott mindenki bűnöző, hatalmas a szegénység. Bő negyedévszázada zajlott le a rendszerváltás, ennyi év nem is volt elég a polgári értelmiség kapcsolatainak újjáépítésére, de erre szükség van.

Lényeges, hogy számos kezdeményezés indult, mint a kiváló testvérvárosi kapcsolatok. Fécamp és Putnok lakói évente látogatják meg egymást, pedig nem hasonlítható a Sajó-parti település Normandiához. Fécamp-ban beszélnek arról, hogy milyen a halászok élete, Putnokon a bányászok világát mutatják be. Említhetjük a Sziget Fesztivált, amely miatt rengeteg francia fiatal jön Magyarországra. Az utcán sétálva egyre több francia hangot lehet hallani, de ehhez kell a kultúra.

Nagyon fontos volt az Allegro Barbaro kiállítás a Musée d’Orsay-ban, amely az 1910-es és az 1930-as évek művészetét vitte ki a legnagyobb franciaországi múzeumba. Tartottak magyar kulturális évadot. Ezek mind felhívják Magyarországra a figyelmet. Ugyan sosem lehetünk elégedettek, de az irány jó, és minden egyes itt elhelyezett tégla lehetővé teszi, hogy legyenek pozitív emlékeink a két ország kapcsolatáról.

– Folynak a brexit-tárgyalások. Kaphat nagyobb szerepet a francia nyelv Európában, ha Nagy-Britannia kilép és az Európai Uniótól valamennyire eltávolodik?

– A frankofónok ezt nagyon szeretnék. Erre nézve a Quai d’Orsay-ban, a Francia Külügyminisztériumban különböző tanulmányok is készültek, illetve készülnek. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A kelet-közép-európai országok, a balti és az északi államok az angol nyelvet preferálják. Mindazonáltal látni kell, hogy csak olyan ország nyelve lehet az unió hivatalos nyelve, amely tag, így a britek kilépésével kialakul egy jogi probléma.

*-*E tekintetben lesznek viták, de azt gondolom, a francia nyelv pozíciói nem fognak gyengülni a brexit után.

– 1989 előtt sok afrikai diák tanult Szegeden, Magyarországon, akik gyakran napjainkra hazájukban vezető politikusokká váltak. A Frankofón Központ diákjai – elefántcsontpartiak, gaboniak – követhetik az ő példájukat?

– Valóban igaz, például a ghánai külügyminiszter-asszony Szegeden született. Azok, akik itt tanulnak, hazatérve egy elitet fognak alkotni. Természetesen nem mindenki, de sokaknak esélyük lehet, hogy egy miniszteri kabinetben helyezkedjenek el, később politikussá váljanak. Az, hogy Szegeden tanulhattak két évet, fontos élményeket adhatott számukra, miközben Nyugat-Afrikával a kapcsolataink rendkívül gyengék. Van diplomáciai képviseletünk Marokkóban, Nigériában, de Gabon, Elefántcsontpart, Szenegál, Niger, a terület igazi államai kimaradtak. Itt jelentős közösségek élnek, befektetési lehetőségek vannak, ezért kapcsolatokat kell kialakítani, ebben szerepet játszhatnak a Szegeden tanulók is.

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.