Vélemény: Kulcsos a gyerek

Ami a gyereknek öröm, az a szülőnek gond. Nem véletlenül használják már a szakírók is a vakációpánik kifejezést, hiszen ezzel többé-kevésbé érzékeltetni lehet a szülőkben felgyülemlő feszültséget a nyári szünidő közeledtével.

Két 11-12 éves forma fiúcska ugrik fel az egyik szegedi trolira. Gyorsan helyet is foglalnak, jó hangosan beszélnek, szinte minden hallható, amiről egymást tájékoztatják, s azt is amit terveznek. Nyakukban kulcs, mellette ott lóbálózik a mobiltelefon. Mindennapos kép, ezt nyilván nemcsak Szegeden, hanem más honi nagyvárosban is láthatjuk a tömegközlekedésben - nyáron, szünidőben. A két srác éppen azt taglalja, hogy tegnap is milyen baromi jó volt a barátjuknál, ahova most igyekeznek, s „gépeznek” majd, jó kis trükkökre megtanítja meg őket. Közben csörren az egyiknek a mobilja, felveszi, anyuka a vonal másik végén, érdeklődik a csemete logisztikai helyzete és pillanatnyi elfoglaltsága felől. Minden oké anya, csak lejöttem egy kicsit levegőzni a ház elé, beszélgetünk a barátommal… Nem, nem megyek sehova, nemsokára indulok fel, olvasok, meg gépezek egy kicsit, azután várlak! A puszi-puszi után kinyomja a készüléket, cinkos mosollyal konstatálják, hogy jól alakított a fiúcska. Hazudott. Így kezdődik, aztán egy év múlva egy kicsit nagyobb „átverés”, s vélhetően mindig lehet majd fokozni a tilos dolgokat abban a fene nagy szabadságban. Amikor leszállnak a járműről, azon gondolkodom: mi történne, ha véletlenül baleset érné őket a városban, vagy közben valaki besurranna a lakásukba? Hogyan számolna el anyukával a kicsiny fiú? Akkor derülne ki, hogy a „leugrottam levegőzni a ház elé” nem volt igaz, s anyukának egy életre lelkiismeret furdalása lenne, hogy egyedül hagyta csemetéjét. Ami a gyereknek öröm, az a szülőnek gond. Nem véletlenül használják már a szakírók is a vakációpánik kifejezést, hiszen ezzel többé-kevésbé érzékeltetni lehet a szülőkben felgyülemlő feszültséget a nyári szünidő közeledtével. Hol helyezzék el a gyereket, ha rájuk köszönt a több, mint kéthónapos vakáció? Ha a szülők dolgoznak, s helyben laknak a nyugdíjas nagyszülők, akkor nyert ügye van a családnak. Ha viszont az egyébként gyerekvigyázásra „hajlamos” nagyi száz kilométerekre lakik az unoká(k)tól, akkor kezdődnek a problémák. Egy-két hétre még elmehet a gyerek „vidékre”, de a szülő és a gyerek is szeretne azért együtt lenni a szünidő alatt. Ilyenkor a nyári táborok jelentik az átmeneti megoldást. Napjainkban már valóban tömkelegét láthatjuk a különféle hasznos, közösségformáló és -nevelő táboroknak. Van úszó, lovas, kerékpározó, túrázó, idegen nyelvi, tenisz, kézműves,foci, sakk, kaland- és nomádtábor - hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. Igen ám, de ezeket sem adják ingyen, s egy-két gyerek esetében már jócskán a zsebbe kell nyúlni, ha el akarjuk a csemetéinket ilyen, általában egyhetes, egész napos foglalkozásra küldeni. S ha eljut a gyerek a nyárom 1-2 ilyen táborba, még mindig van bőven a szünidőből, arra az időre is kell elfoglaltság. Meg felügyelet. Ilyenkor jön be az a variáció, hogy a szülők külön-külön kérik ki a szabadságukat, hogy a gyerekkel legyenek. Pedig a közös együttlét, a nyári családi pihenő, esetleg utazás jelenti az igazi regenerálódást, gyerek és felnőtt számára egyaránt. De most jön ismét a nagy sóhaj és a keserű megállapítás: gyakran egyhetes nyaralást sem engedhet meg magának a magyar család. Sajnos, az elmúlt évek gyakorlatából derült ki, hogy sok esetben a szülők sem tudják, hogy a helyi önkormányzatoknak, a közoktatási törvény betűi szerint, kötelességük biztosítani a gyermekek nyári felügyeletét. Kevés helyen működik ez a dolog úgy, ahogy kellene. Egyfelől a szülők „kapcsolnak” későn és nem jelzik időben, hogy a gyereknek szüksége lenne a nyár egy bizonyos részén a felügyeletre, másutt a tanintézmény a kis számú jelentkezőre való tekintettel nem oldja meg a felügyeletet, megint másutt azt mondják: a pedagógusnak is joga van a nyári pihenésre. Ami színtiszta igazság. A közoktatási törvény következetesebb alkalmazásával, pontosabban az összes érintett odafigyelésével, a feladatok, a beosztások pontosításával óriási lépést lehetne tenni a gyermekek nyári vakációjának jobbá, tartalmasabbá tételében. Mondják az érintettek, vagy a probléma kárvallottjai. Így azután gyakran nincs más megoldás: kulcs és mobiltelefon nyakba akasztva, óránkénti ellenőrzés (aminek vagy van értelme és hatása, vagy nincs), szorongás a szülő, félelem a gyermek részéről. Mert akármennyire is próbálkozik a „kisvagány” szerep eljátszásával a csemete, belülről érzi, hogy ez nem az igazi énje. De megpróbálja. S ami a legrosszabb, hogy ilyenkor vannak résen a piti bűnözők is, akik letépik a mobilt és a kulcsot gyerek nyakából, erőszakoskodnak, pénzt követelnek. S ami még veszélyesebb: a kissé nagyobb (14-15 éves) korosztály körében a drogdílerek megkezdik a beetetést. Ami gyakran sok félresikerült életút kezdetét jelenti. Megoldás? Ideális megoldás nincs, ezt mindenki elismeri - szülő, nagyszülő, tanár, gyermek. Illetve van, de ez már igen ritka: ha együtt él a családban több korosztály, úgy, mint régen. A nagyszülők felügyelték az unokákat, gyakran a dédunokákat is, a fiatalok dolgozhattak (mezőn vagy gyárban, mindegy), s mindenki biztonságban érezhette magát. De ez lassan már csak a könyvekben van. Azért kíváncsi lettem volna, hogy miként ért haza a két kulcsos kissrác a kalandos kiruccanásból. Remélem, szerencsésen.