55 éve végezték ki Nagy Imrét
Konferenciával és koszorúzással emlékeztek Nagy Imre és társainak 1958. június 16-i kivégzésére, valamint a Nagy Imre-féle „új szakasz” politikájáról.
A tudományos tanácskozáson előadó
Sipos József
, az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense, a Nagy Imre Társaság tagja elmondta, 1953. július 4-én Nagy Imre lett az új miniszterelnök, Rákosit váltva, akit a szovjet vezetés is le akart mondatni, és lényegében egy új kormányprogramot fogalmazott meg – beszédét a rádió is közvetítette. Nagy tetszést váltott ki az emberekben, mert nem a szokásos marxista-leninista frazeológiában beszélt az ország gondjairól. A pártvezetés tudtával óriási kritikát gyakorolt a sztálinista rendszer felett – ennek hatvanadik évfordulójára a Nagy Imre Társaság országszerte konferenciákkal emlékezett, így Szegeden is, ahol a társaság Csongrád megyei szervezete, az SZTE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke, a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium, valamint az Erdei Ferenc Társaság szegedi csoportja szervezte az eseményt.
Jelentős reform
Nagy Imre-tárlat az Emlékpontban
A hódmezővásárhelyi Emlékpontban péntek délután Sipos József tárlatvezetésével nyílt meg Nagy Imre Társaság által összeállított Nagy Imre élete és halála című, tizenkét, fényképekkel gazdagon illusztrált tablóból álló vándorkiállítás, melyet a hónap végéig tekinthetnek meg az érdeklődők. Nagy Imre snagovi leveleiből és jegyzeteiből Vincze Gábor, az Emlékpont történész-muzeológusa olvasott fel. A Nagy Imre Alapítvány és Társaság 2006-ban Vida István történész szerkesztésében adta ki Nagy Imre mintegy 580 oldalas snagovi naplóját.A szakember arról is beszélt, a rendszerváltás óta a történészek azon vitatkoznak, mennyire volt radikális a Nagy Imre-féle váltás: csak korrekciója volt-e a sztálini gazdasági-politikai mechanizmusnak, vagy valódi reform. „Én egyetértek azon történészekkel, akik közé
Berend T. Iván
és
Romsics Ignác
is tartozik – ők úgy gondolják, hogy a korábbi rendszer jelentős reformjáról van szó. Az államszocializmus időszakában ez volt az első jelentős lépés a sztálinista rendszer megváltoztatására” – összegzett a docens.
A bátrak
1958. június 16-án hajnalban végezték ki
Nagy Imrét
társaival,
Maléter Pállal
és
Gimes Miklóssal
, nem feltétlenül és nem elsősorban az új szakasz politikája miatt, hanem azért, mert miniszterelnökként azonosult a Kádárék által rendezett perben az ’56-os forradalom eszmeiségével. Egyetértett a nemzeti függetlenséggel, a varsói szerződésből való kilépéssel, amelyeket a forradalom második szakaszában, november 1. és 4. között bejelentettek. És ezt mind szocializmusellenes álláspontnak minősítették az – elsősorban a szovjet és kínai – kommunista pártok, ezért bűnhődniük kellett. „Úgy vélem, az a lényeg, hogy Nagy Imre a snagovi fogság ellenére, a börtönben is – a kihallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint – vállalta a forradalmat, bár tudta, hogy az életét teszi kockára. Ehhez egy karakán magyar embernek és bátornak kellett lennie. Ezért mártír, társaival együtt” – magyarázta a történész.
Emberarcú
Délután a Rákóczi téren tartottak koszorúzást és megemlékezést Nagy Imre szobra előtt.
Géczi József Alajos
, a Nagy Imre Társaság szegedi elnöke hangsúlyozta, Nagy Imre emberarcú maradt a legnehezebb időkben is, nemcsak ’56-ban azzal, hogy vállalta a halált az erkölcsi halál helyett, hanem élete során sokszor bizonyította kötődését a szülőföldjéhez, a magyarsághoz, az emberi értékekhez. A történész arról is beszélt, 1953-ban, mikor szovjet utasításra elindult az új szakasz politikája, abba is belevitte a maga színét, például elkezdte felszámolni az internáló táborokat, és gazdasági reformjai is nagyhatásúnak bizonyultak. Hozzátette: igaz, sok maradt hátra is, hiszen mindenre egy éve volt, mert nagy volt az ellenállás a pártapparátusban, igyekeztek elszabotálni Nagy Imre politikai vágyait. A megemlékezésen többek között koszorút helyezett el a szobornál Szeged város önkormányzata, a Csongrád Megyei Önkormányzat és a Nagy Imre Társaság Csongrád Megyei Szervezete.
