„Egy kis paprika nem árt az egészségnek” – szegedi élclapok + FOTÓK, HANG

Szeged sem marad ki a jóból: az 1860-as években virágzanak a helyi élclapok. Az első az 1869 közepén megjelenő Darázs volt, de Gárdonyi is paprikás hangulatba jött, ha élcelődni kellett.

A Darázs a Szegedi Híradóból ismert munkatársak közreműködésével havonta háromszor jelent meg, felelős szerkesztője

Lévay Ferenc

volt, aki később reáliskolai tanárként dolgozott, de mellette mindig írt különféle lapoknak – kalauzolt tovább minket a Somogyi-könyvtár régi folyóiratai között az élclapok világába bevezető

Jurkovicsné Kálmán Margit

könyvtáros. A Darázs a Borsszem Jankóhoz hasonlóan a Deák-párt lapja volt, és nemcsak Szeged, hanem Vásárhely, Kecskemét és Becskerek híranyaga is helyet kapott benne. Fő célpontja a Tisza-párt és a szélsőbaloldal volt, országos és helyi problémákat fele-fele arányban közölt, valamint a szöveg és a rajz is egyenlő arányban oszlott meg (a Darázs rajzolója

Schönberger Adolf,

metszője

Németh István

volt). A címlapon gyakran szerepel egy-egy szegedi híresség karikatúrája, majd a belső oldalakon jellemzést is olvashatunk róluk. A lap 1871-ig maradt fent.

Gárdonyi paprikája

1888-től két éven át működött

Gárdonyi Géza

(alias Paprika János) lapja, a Szögedi Paprika, melynek szerkesztőségét a Somogyi utca 23. első emeletén rendezték be. A hetenként megjelenő humoros lap a Szegedi Híradó kormánypárti beállításának megfelelően csúfolta a szegedi Függetlenségi-párt híveit – fogalmazott a könyvtáros. A lap rajzolója,

Hevesi Jenő

karikatúrasorozatot közölt a város ismert alakjairól. Gárdonyi teremtette meg az élclap népszerű figuráit, akik bizonyos tekintetben a későbbi Göre Gábor és társai elődjeinek nevezhetők: Galiba Ádány, Aszondom Benedek, Böllér Mihály. Gárdonyi lapja misszióját így summázta: „Egy kis paprika nem árt az egészségnek. Legföllebb jóízű tüsszögést idéz elő.” A szerkesztő elindítja a lapban szatirikus arcképsorozatát is, amely egy-egy Szeged-szerte ismert, jelentős személy jellemzése mellett, a „megcsipkedettről” készült karikatúrát is hozta. Gárdonyi nem szívesen politizált, s így a Szögedi Paprika legértékesebb anyaga a szegedi arcképcsarnok. A bemutatott „szegedi figurák” között találjuk

Lőw Immanuelt, Oltványi Pált, Weiner Miksát

vagy

Pélczer Jenőt

is.

Gárdonyi „paprikás” párbaja

Gárdonyi Géza Szegedi figurák, 1889 című, Szegeden 2000-ben, a Bába és Társa Kiadónál megjelent kötet utószavában

Péter László

egy érdekes történetről számol be

Hofbauer Lászlóra

hivatkozva, aki 1932-ben a Debreceni Szemlében kinyomozta egy szegedi párbaj körülményeit. A Szögedi Paprika egyik számában Álom címmel,

May R. Miksa

aláírásával megjelent vers annyira fölbőszítette az ismert bankárt, hogy becsmérelni kezdte annak íróját. Ezért viszont Gárdonyi beperelte becsületsértésért, első fokon meg is nyerte a pert, majd felmentették a bankárt. Védője,

Kókay István

a tárgyaláson sértette meg Gárdonyi lapját, amiért a szerkesztő a Szegedi Híradóban kigúnyolta az ifjú ügyvédet. Kókay ezért párbajra hívta az írót. 1890. január 18-án a sörházkaszárnya vívótermében csaptak össze a haragosok. Mindketten könnyebben megsérültek. Gárdonyinak vér folyt a szemébe, ezért harcképtelennek nyilvánították. E párbaj miatt a törvényszék mindkettőjüket 14–14 napi államfogházra ítélte. Augusztus 2-án vonultak be a Vasas Szent Péter utcai intézménybe. Gárdonyi itteni élményeiről a Szegedi Naplóban cikksorozatban számolt be.

Kecske megmondja

A Szögedi Paprika ellensúlyozására 1889-ben indult a Hüvelyk Matyi. A Paprika megszűnése után Gárdonyi is dolgozott a lapba, mely 1891-ben a Szegedi Naplóba olvadt, s 1891-től annak mellékleteként jelent meg egészen 1919 végéig. Szerkesztője

Bánfalvi Lajos

(eredeti nevén Leipnik Lajos) volt. A Hüvelyk Matyiba többnyire álnéven írtak az írók, újságírók: Csipi Csóka és Nádi Veréb nem más, mint

Kulinyi Zsigmond

,

Tömörkény

Hóeke Menyhért,

Békefi Antal

Ton-Csi,

Móra Ferenc

Csipke,

Sz. Szigethy Vilmos

pedig Bob, Dán, Szigma álnéven szerepelt – magyarázta Jurkovicsné Kálmán Margit. A Szegedi Napló heti élclapmellékletében humoros karcolatokat, rigmusokat, tréfákat írt Tömörkény, aki megteremtette jellegzetes szegedi figuráit, akik szájába várospolitikai bírálatokat adhatott (a kofa Sótörő Gyömbér Kata, Kőtsönös Rókus, a polgárság véleményét képviselő Kecske, Éliás Csamangó, aki hasonló figura Svejkhez). Egészen a harmincas évek közepéig találunk hosszabb-rövidebb életű szegedi élclapokat a Babszem Jankótól a Koppantóán át a Tüsökig. A vicclapok történeti érdekességeket is képviselnek, sok kisebb politikus neve, városi aktuálpolitikai kérdések őrződtek meg bennük – összegzett a könyvtáros.

Hallgassa meg Jurkovicsné Kálmán Margit könyvtárost a szegedi élclapokról!