Olvasói levél: Megalázott városlakók - feljegyzés a közgyűlés margójára
Egy kedves olvasónk, Pósa Tamás fogalmazza meg gondolatait a pénteki közmeghallgatás és közgyűlési ülés kapcsán.
Ünnepváró kegyes hangulatban kezdődött a péntek délutánra meghirdetett közgyűlése Szeged városának. A Madách Iskola betlehemes műsora után kezdődött a közmeghallgatás, mely a forgatókönyv szerint az ELI-projekt beszámolójával indult. A békés hangulatnak nyomban vége szakadt, mikor a lehetőséggel élve – a tervekkel ellentétben – néhány civil is meg kívánt szólalni. Innentől kezdve nemhogy karácsonyi hangulat, de a tisztességes emberi párbeszéd minimuma sem volt meg a teremben. Szemmel láthatóan ingerültté tette az ülés vezető polgármestert, hogy mások is szót mertek kérni, különösen hogy ezen igényeket Szentistványi István, az LMP képviselője vezette fel. Tovább rontotta a helyzetet, hogy rögtön az első felszólaló magának a közmeghallgatásnak a meghirdetési módját, szervezést kritizálta, formálisnak és elégtelennek minősítve azt. Ezek után egyrészt az LMP kioktatásáról szólt a dolog, mondván hogy egy 17 éve képviselőségből élő polgármester tudja csak igazán, mi is a demokrácia, az alig egy éve megválasztott Szentistványi jobb, ha hallgat e tárgyban. Másrészt a megszólaló civilek felvetéseinek cinikus és fölényeskedő lekezeléséről. Áradt a flegma gőg, a sértett arrogancia az ülést vezető pulpitusról, jól tükrözve, hogyan is értelmezi a regnáló polgármester a demokráciát. A méltatlan és szánalmas epizód összefoglalóját az LMP-s képviselő adta meg, kérve a polgármestert hogy a közgyűlésben „megszokott” hangnemet ne terjessze ki a megszólalni kívánókra. Nem igazán járt sikerrel… Két évtizeddel a rendszerváltás után - még élénken emlékezve az egypártrendszer hatalomgyakorlási stílusára - mélyen elkeserítő és keserű pillanatai voltak ezek Szeged közéletének. Nem örömteli ugyan, hogy a közgyűlésen általában ilyen a megszokott stílus - főleg, ha ellent mernek mondani a polgármesternek, az nyomban „kiosztja” a képviselőket, személyes sértésnek véve az ellenvéleményeket. Teheti ezt főleg azért, mert a közgyűlés hagyja, eltűri – lassan évtizede – e hangnemet. Politikusok – mondhatnánk – ezt vállalták, viseljék el, ezért kapják (néha nem is kevés) fizetésüket. Teljesen más a helyzet a felszólaló civilekkel kapcsolatban. Ők magánemberként, a Város Polgáraként jelentek meg, bármennyire is igyekezett Botka az LMP-vel összeboronálni őket. Nem politikai harcot, pártcsatározásokat jöttek vívni a torony alá, hanem elmondani az általuk fontosnak és lényegesnek tartott dolgokról véleményüket. Ezt a szándékot taposta el, alázta porba a polgármester, megalázva és megszomorítva mindenkit, aki hitte és hiszi, hogy nem csak négyévente fontos, mit gondolnak az emberek az életüket meghatározó dolgokról A közgyűlési teremben a Demokrácia szenvedett arculcsapást, s egy egész Városnak arcán éghet szégyenpír!
Pósa Tamás
