Szeged – ahogy az írók látják + FOTÓK

Szegedi kötődésű költők, novellaírók gondolatait gyűjtötte egy csokorba a Szeged effekt című könyv. Az antológiát az Őszi Kulturális Fesztivál egyik nyitórendezvényeként mutatták be a Millenniumi Kávéházban.

A XVI. Őszi Kulturális Fesztivál egyik nyitóeseményeként mutatták be a nagyközönségnek először Bene Zoltán antológiáját, a Szeged effektet. A mű tartalmát 27 író és költő töltötte fel élményekkel, melyek mind a Tisza-parti városhoz kapcsolódnak.

“Ez a könyv nem csak Szegedről szól, hanem arról is, hogy mit is jelent szegedinek lenni, milyen élményekkel gazdagodnak az itteniek. Írók, költők beszélnek most erről, hiszen ők bánnak legszebben a szavakkal” – nyitotta meg az estét Kisimre Ferenc, a rendezvény moderátora, a Szeged effekt könyvbemutató házigazdája. Bene Zoltánnal folytatott párbeszédéből megismerhettük a könyv keletkezésének körülményeit, felépítésének logikáját, és tényleges tartalmát. A beszélgetést a könyvben szereplő írók szakították meg egy-egy művük felolvasásával, soraikat követve pedig velük együtt mi is bebarangolhattuk a város ismert, számunkra sokszor hétköznapiasan szürke utcáit. “Harminc levelet küldtünk szét a városhoz köthető írók felé, akik nagyrészt el is fogadták a felkérést, hogy szegedről szóló gondolataikat megosszák az olvasókkal. Voltak akik nagyon erősen, de voltak akik csak pár szállal kötődtek ide, érdekes lehet az ő szemükkel látni mindazt, amit mi is ismerünk” – mondta a könyv szerkesztője.

Első látástól a visszatekintésig

A könyv felépítését is a város képéhez próbálták igazítani. “Sokféle módon tálalhatunk egy antológiát: sorba rendezhetjük az írókat név szerint, vagy születésük alapján, esetleg hogy melyik időszakból írnak. Mi egyfajta tematikus sorrendet álmodtunk meg, aminek a segítségével az olvasó is tehet egy képzeletbeli körutat Szegeden” – mondta Bene Zoltán, aki öt nagy csoportra osztotta fel művét: Az első, Megérkezés című kategóriában egy fiatal, várost még nem ismerő ember gondolataiban mélyedhetünk el. A Szeged szegély cím alatt a külvárosról szóló költeményeket, novellákat leljük meg. A Késő barokk a belvárosi életről, Szeged szívéről szól. A Tisza partjai kategória címe igencsak árulkodó – a városon komótosan keresztülcsordogáló folyóhoz kötött emlékek kerültek ezekre az oldalakra. A könyv utolsó fejezetének az El címet adta a szerkesztő. Ez egyrészt utal arra is, hogy szinte a város felett repülve, madártávlatból mutatják be a vidéket az ide sorakoztatott művek. Másrészt a Szegedről elvándorolt, egykor itt élő költők is ezeken az oldalakon tekintenek vissza a régi szép időkre.
A könyvben megjelent illusztrációkról hosszas tanakodás ment a szerkesztő szerint. “Nem szerettünk volna a Dómról, vagy a Zsinagógáról betenni egy képet, ezek direkt, egyértelmű dolgok. Szeged részletei helyett a megjelent költemények képi világával színesítettük az oldalakat” – mesélte Bene Zoltán. A fátyolos, sok helyütt álomszerű rajzokat Pusztai Virág készítette.

A nyolcas troli és a kilenc pontos lányok

A megjelent költők mindegyik ciklust képviselték egy-egy művükkel. Elsőként Simon Adri olvasta fel költői képekkel bőségesen tarkított, látomásszerű versét a városról. Utána Turi Tímea játékos, sokszor sarkító gondolatait osztotta meg diákéveiről, bulikról, és a nyolcas troli járatairól, melyeket az író mind Szeged egy kis epizódjának élt meg. Őt Kiss László műve követte, aki életének egy hosszabb időszakát tölthette itt, az egyetemi évek mellett az első munkahely emléke is soraiban kanyargott. Boldog Zoltán költeményében megelevenedett a városba kövült történelem, a szobrok, közterek mind Szegedről árulkodtak. Méltatta a város híresen szép lányait is, szerinte “Szegeden hármasnál kezdődnek a nők”, de ő a misztikus szépségű kilenc pontos lányt kereste. Lennert Tímea egy Péterfi Boris JATE-bulira emlékezett vissza (ez a szórakozóhely egyébként több műben is visszaköszönt), volt még szárnyas malac, céklahold, Becsy András egy Tiszán pecázó, mitikus horgászt emlegetett, az estet záró Weiner Sennyey Tibor pedig humoros verset adott elő plátói szerelméről, egy nagy kék labdáról.

A szerkesztő zárásként elmondta: bízik benne, hogy kötetében sok szegedi lakos talál majd önmagára. Elmondta továbbá: lát még lehetőséget rá, hogy jövőre egy második résszel is jelentkezzen a Szeged effekt, főleg, mert sokan az időhiány miatt nem kerülhettek be a válogatásba. “Egy szellemi és lelki élménnyel gazdagodhatott, aki ma este lejött” – foglalta össze a hallottakat Kisimre Ferenc.