BlogBoksz: Önarcképek

képem Képem az nincs, csak homokba karcolt érzések nyoma. Ezeréves bölcs, gyilkos, vagy egy kölyök az álmaival.

testem Nyomott papíron a festéket felitatom, mint ahogy a testemmel a folyók vizét iszom. létem Tíz ujjam van, de minek. Kék szemem, de miért. Barna hajam, de hogyan. Vér folyik, s erekben csörgedez mivoltom tiszta mocska. nevem Látszatom Igaz Álarca álmaimban levetett ing

megunt kabát

mint megunt kabát csüng rajtam vágyad. hagyom, de alatta tovább foszladozom.

Érintések I.

Sóhajt a tágra nyílt szem, egy régi pillantásról álmodik újra. .. .. Közel volt hozzám a válla, Közel volt hozzá a vállam.

Ember volt, mezítelenre, csupaszra, a fényig levetkőzött ember. Pillantások harcoltak héjaként, ki gyűri alá majd a másikat. Bódult hangulat, pár korty, Felemelt érzések zuhantak ránk. Éreztem, súlyuk már világtalan, Bármelyik agyonnyomná a Napot. De én a Holdról álmodtam, Félig megvilágított, meztelen partokról. Egyik kéz sem mert a másikhoz érni... .. ..