Összefogás Szegedért néven új civil egyesületet alakítottak azok a pártoktól független, eltérő világnézetű, szuverén gondolkodók, akik tartva a megtorpanástól, a félresiklástól, az értékek és a minőség csorbulásától, felelősséget éreznek a város további fejlődéséért. A polgári egyesület május 5-én alakult, és Szeged napján jegyezte be a cégbíróság. A 16 alapító tag között vannak egyetemi tanárok, vegyészek, újságírók, orvosok, színészek, tudósok, egyszóval: színes csapat, s ez gondolkodásmódjukra is jellemző. Bemutatkozásukkor Pálmai Antal, a Medikémia vezérigazgatója elmondta, nem óhajtanak pártok szekértolóivá válni, a választásokon sem indulnak, csupán a város lelkiismerete szeretnének lenni, és kizárólag Szeged hosszú távú fejlődése, gyarapodása érdekében munkálkodni. Úgy tartják, túlpolitizált a város, a megye, az ország, az egész társadalom, ezért tevékenységüket elsősorban nem a politika, hanem a civil városi polgárok érdekei fogják irányítani. Abban mindannyian egyetértenek, össze kell fogni Szegedért, a város fejlődéséért, cselekvésük fő mozgatórugóját is ez az elszántság képezi. Összefogást szeretnének a gazdasági életben, a jobb színházi előadások érdekében, a javuló egészségügyi ellátás terén, a minőségi oktatásért, a javuló közbiztonságért, a nemzetközi és idegenforgalmi kapcsolatok elmélyítéséért, az építészeti és egyéb értékeink megőrzéséért, a több új munkahelyért, a jobb megélhetésért, egyszóval azért, hogy érdemes legyen itt maradni. Vajda Júlia színésznő arról beszélt, noha többször is elmehetett volna a városból nemzetközi karriert építeni, mégis itt maradt, itt tartotta Szeged és a barátok. A városban most elindult valami, s – véleménye szerint – értékeinket megőrizve a polgároknak is támogatniuk kellene a változást. Csernay László Gregor Józseffel alapította meg 1991-ben az Operabarátok Egyesületét, mint fogalmazott, ez a második civil kezdeményezés, amelyhez a nevét adta. A Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Akadémiai Bizottság óriási megtartóerejét hangsúlyozta, majd kitért a lézerközpontra, amely – ha felépül – Szent-Györgyi után ismét elismerésre méltó eredményeket és világhírnevet szerez a városnak. Csernay doktor is az egészségügy fejlődését, a kutatások és az oktatás kiemelkedő szerepét hangsúlyozta. Nem voltak hatékony civil erők a városban, amelyek rámutattak volna arra a felesleges perpatvarra, amit például a Reök-palota előtt található lovas szobor áthelyezése okozott. Ha kimegyek a térre, nem tudom megmondani, hány méterrel került arrébb a szobor, az egész ügy egy viharra hasonlított egy pohár vízben – fogalmazott Csernay. Tandi Lajos újságíró arról beszélt, hogy egy város életében mindig vannak olyan időszakok, amikor dinamikusabb, látványosabb a fejlődés. Szeged életében ilyen volt a természeti katasztrófa okozta árvíz utáni újjáépítés, majd következett az I. világháborút követő – Klebelsberg nevével fémjelzett negyed század, és most, a napjainkban is zajló átalakulás, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy Szeged erős régióközponttá váljon a térségben. Az Összefogás Szegedért Egyesület részt akar venni ebben a munkában, a nyilvánosság erejével a szegediek érdekeit, jövőbe vetett bizalmát szeretné megjeleníteni, közéleti kérdésekben véleményt formálni. Talpig civilek vagyunk, fogalmazott Székhelyi József volt színi direktor, állig felfegyverkezett bozótharcos kultúrgerillák, akik azt is szeretnék, ha végre megszűnne a Budapest és vidék közti ősrégi ellentét, a városi hatalmat és a közvéleményt pedig azzal fogják szüntelenül ostromolni, ami a polgárok számára a legfontosabb, az ő érdeküket juttatja leginkább kifejezésre. „Nem akarunk alkotmánybírók, polgármesterek lenni, csupán szegediek – a világ legszebb városában” – fejezte be Székhelyi.
