Közélet

Díj az önkéntesnek: csodalámpa a gyermekmosolyért

Díj az önkéntesnek: csodalámpa a gyermekmosolyért

2010. május 29., szombat
Díj az önkéntesnek: csodalámpa a gyermekmosolyért
A Csodalámpa Alapítvány egyik önkéntesét, Kapás Csillát díjazta a Civil Távlatok Társasága pénteken a Petőfitelepi Művelődési Házban a gyermekegészségügyben végzett tevékenységéért. Az Önkéntesek az egészségügyért címmel alapított vándordíjat Csilla mindazok nevében vette át, akik úgy élik az életüket, hogy másokon segítenek. „Furcsább beszélni róla számomra, mint csinálni, mert nekem alapvető, hogy segítek másokon” – mondta el Kapás Csilla, a Csodalámpa Alapítvány önkéntese a díjátadón, melyen Kohári Nándor, a szegedi ifjúsági és sportbizottság elnöke úgy fogalmazott: ünnep, hogy egyáltalán ennyien összejöttünk egy ügy képviseletében. „Az ügy, amiért összegyűltünk embertársaink segítése. Életünk élhetőbbé tételéért folytatott apró lépésekből álló, nem igazán látványos, embert próbáló napi küzdelmekben pillanatra megállunk – ünnepelni, és erőt gyűjteni” – mondta el Kohári. Az önkormányzati képviselő szerint a haszonelvű hétköznapokban öröm üdvözölni azokat, akik még tudnak önzetlenül cselekedni embertársaikért. „Jó látni, hogy a szolidaritást nem sikerült teljesen kiűzni életünkből” – hangsúlyozta a vándordíj átadásán. A Csodalámpa Alapítvány tagjai – ahogy a nevéből is következtetünk – egy olyan önzetlenség és szeretet által összekovácsolt csapat, akik mint a mesében, teljesítik a nagybeteg gyerekek kívánságait. Létrehozói nem tudták már teljesíteni kislányuk utolsó kívánságát, azóta már több mint 1200 beteg gyerek álmát váltották valóra. „Ezek nem utolsó kívánságok, nagy örömmel mondhatom, hogy nagyon sokan életben vannak azok közül, akik kaptak az alapítványtól egy lehetőséget, hogy teljesüljön kívánságuk” – mondta el portálunknak. Minden egyes kívánság különleges Csilla szerint. Elmesélte, hogy számára igazán emlékezetes volt az első teljesített kívánság. „A világ végére mentünk el az apukámmal egy kisfiúhoz, aki quad motort kért. A jármű alig fért be az autónkba, és amikor odaértünk, rájöttünk, hogy mi nem is tudjuk, hogyan működik. A kisfiú apukája viszont értett hozzá, és nagyon nagy öröm volt látni, hogy valóban megfelelő helyre került a jármű, egy olyan családhoz, akik igazából rászorulnak.” Emlékezetes volt az is, amikor egy olyan kisfiúhoz mentek, akiről azt mondták, hogy nem nagyon szokott beszélni és mosolyogni sem. „Akkor azt mondta Lengyel Andrea, a régióban a kívánságok koordinátora, hogy nem baj, úgyis meg fog szólalni a gyerek, mert Csilla is ott lesz. Nagy adománya a sorsnak, hogy a gyerekek szeretnek engem és én is őket” – mondta el portálunknak Kapás Csilla, aki két éve önkéntese az alapítványnak. Ő úgy kel fel minden reggel, hogy jót szeretne tenni. „A díjat mindenki nevében veszem át, aki így éli a napjait. Ha jobban bírnám a vért, lehet, hogy orvos lennék, vagy maradtam volna zenész, ha nem félnék annyira a bakiktól. Az is lehet, hogy humorista lennék, ha viccesebb lennék, de én így, ezen a területen tudok a legtöbbet segíteni.”
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.