Biztonságos vagy életveszélyes a hattyasi vasúti átjáró?
Korszerű és biztonságos beruházásként mutatja be a szegedi önkormányzat lapja a tavaly év végén elkészült Klebelsberg-telep felé vezető vasúti átjáró felújítását - ezzel szemben átgondolatlan és balesetveszélyes megoldásnak tartják a kerékpárút kialakítását az utat minden nap használó biciklisek. A Kerékpárosklub Szegedi Alapszervezete szerint az önkormányzat - mint megrendelő - által meghatározott útvonalon kerékpárral már csaknem száz napja nem lehet bejutni a városba Hattyas felől a KRESZ-szabályok betartásával.
„Biztonságos és korszerű kerékpárút épült az elmúlt hónapokban a klebelsbergtelepi vasúti átjáróban. A 300 millió forintos szegedi kerékpárút-fejlesztési program kapcsán elkészült úttal a településrész nyolcvanéves gondját oldotta meg a város: a program kapcsán biztonságosabbá tették a vasúti átjárót, külön utat kaptak a kerékpárosok és a gyalogosok, így megszűnt az állandó balesetveszély." Az idézett szöveg a Szegedi Tükör című önkormányzati lap januári számában olvasható. Az említett vasúti átjáróban valóban régóta probléma volt a keskeny, rossz minőségű út és a járda hiánya, ami, egyetlen errefelé vezető út lévén, igencsak megnehezítette a Gyálarét és Klebelsberg-telep felől érkezők bejutását a belvárosba. Az ottani lakosok már hosszú ideje szerették volna megoldani a gyalogosok, és biciklisek biztonságos átkelését. „Nyolc évtizedes álma teljesül az itt lakóknak" - nyilatkozta
Bartáné Tóth Mária,
a 15-ös választókörzet, Délikert városrész képviselője a beruházás megkezdésekor.
Átvezetés nélkül veszélyes
Csüllög Imre
és
Dovalovszki András (képünkön)
, a Kerékpárosklub Szegedi Alapszervezetének aktivistái már a munkálatok elindulása előtt jelezték az önkormányzat és a képviselőnő felé javaslataikat, amelyekben egy ésszerűbb és a jelentős számú biciklivel közlekedő hattyasi és gyálaréti lakos számára biztonságos megoldást mutattak be az átkelő átalakítására.
(Első és negyedik képünkön a látványtervek láthatók.)
Eleinte azzal utasították el őket, hogy az átjáró korszerűsítésére vonatkozó tervek ugyan már megvannak, de a megvalósításhoz még megfelelő pályázati támogatásra vár az önkormányzat. 2008-ban végre megérkezett az a 300 millió forint, amiből megépülhetett a mintegy 500 méternyi gyalog- és kerékpárút a Kundombi utca és a Horgosi út között a Tompai kapu út mentén, az említett vasúti átjárón keresztül. „A kivitelezés jó hosszúra nyúlt: töltésszélesítés, korlátépítés, erdőirtás csatornaépítések, gumitéglák lerakása a sínek közé, sorompóállítás, új fénysorompó, két új sorompókarral. A bakterházat is át kellett építeni, ki is lett festve, szebb lett, mint újkorában." - mondta el Csüllög Imre, de hozzátette, hogy mindez - bár kerékpárú kialakítására elnyert pénzből lett finanszírozva - a biciklisek problémáit nemhogy nem oldotta meg, hanem éppen megnehezítette az életüket. A gépkocsik által használt közútról ugyanis táblával tiltották ki őket, a belváros felé haladó út jobb oldaláról viszont sem felfestéssel, sem más módon nem vezették át a kerékpáros forgalmat az úttest másik oldalán számukra kialakított átjáróhoz.
Ezáltal a külvárosból befelé biciklizők két szabálytalan vagy balesetveszélyes megoldás közül választhatnak: vagy átvágnak a vasúti átjáró előtt az úttesten (megkockáztatva a töltésről lefelé haladó gépkocsik közötti átkelést) vagy pedig a járdán közlekednek (amivel nemcsak a gyalogos-forgalmat akadályozzák, de akár meg is bírságolhatják őket).
Semmibe vezető utak
A Kerékpárosklub részéről többször megkeresték a problémával a kerület képviselőjét fogadóórája alkalmával, de ő szinte minden esetben a szegedi önkormányzat Fejlesztési Irodájához irányította a bicikliseket. A Széchenyi téren is elismerték, hogy „lehetne ezt másképp is csinálni, de már nem változtatnak a terveken, mert ez így lett eldöntve odafönn" - emlékszik vissza Csüllög Imre. A pályázat megnyerése után kiderült, hogy bár kerékpárút-fejlesztésről szólt a pályázat, a közlekedési előírások szerinti átvezetések „lefelejtődtek" a tervekről. Az aktivisták ekkor azt kérték, hogy a pályázati pénzből próbáljanak egy valóban mindenkinek megfelelő megoldást kidolgozni, ehhez több javaslatot is benyújtottak. Ezekből semmi nem valósult meg. December elején átadták az átjárót, ezt a Szegedi Tükörben így méltatta Bartáné Tóth Mária: „Az itt élők számára szimbolikus is lesz ez az út, mert azt is jelzi, hogy a város vezetésének fontos, hogy összekösse a külső városrészeket Szeged központjával."
Az ezt követő decemberi fogadóórán a kerékpárosok megállapodtak a képviselőnővel, hogy az érdekképviselet egy feljegyzést készít a problémákról, amit eljuttatnak Bartánéhoz, ő pedig időpontot egyeztet a Fejlesztési Irodával a közös megoldás reményében. A levelet a problémák listájával és a vitaalapnak szánt javaslatokkal, látványtervekkel együtt december közepén eljuttatták a képviselői irodába. Január végéig többször is hiába keresték a képviselőnőt telefonon, illetve hivatalos ügyfélfogadási időben a polgármesteri hivatalban. A levélből - amiről addig nem is hallottak az Irodán - egy példányt akkor ott is hagytak.
Tábla és remény nélküli állapot
Dovalovszki András „mivel a hivatalos utak járhatatlannak bizonyultak", január 26-án leszerelte a „kerékpárosokat a városból kitiltó táblát", majd bevitte a képviselői irodára, ahol egy igazolás ellenében átadta a titkárnőknek. „Két napig lehetett szabályosan bebiciklizni a városba, aztán - meglepően gyorsan - egy ugyanolyan tiltótábla került az átjáróba. Gyors intézkedés tehát létezik, ha éppen az ő érdekük úgy kívánja." A végtelennek tűnő történet egy újabb fogadóórával folytatódott, ahol a képviselőnő javasolta a városfejlesztési alpolgármester előtt történő egyeztetést. Erre március 3-án került sor
Nagy Sándor
irodájában. A biciklisek felvetésére - miszerint a kerékpárút nem is építhető tovább - a beszélgetés során kiderült, „a város a továbbépítést csak belehazudta a pályázatba, mivel ennek hiányában értelemszerűen nem kaphatták volna meg a pénzt egy olyan létesítményre, ami 500 méter hosszú és semmiből a semmibe vezet".
Csüllög Imre
(legalsó képünkön)
elmondta, hogy az alpolgármester minden felelősséget a táblázókra, kivitelezőkre, illetve azok alvállalkozóira hárított. „Próbáltuk felhívni a figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, a szabálytalan kitáblázásra, a szabálytalan kialakításra - mire a reakciója: a hatóság engedélyezte, tehát rendben van. Ezután átadtuk neki az új hibalistát, egységes szerkezetben a megoldási javaslatokkal, ábrákkal, képekkel és magyarázataikkal. Ígéretet kaptunk, hogy a városfejlesztési irodának továbbítják (ahol már elvileg rég tudniuk kellene)." A már idézett Szegedi Tükör-beli cikk így zárul: „A biztonságos közlekedésre alkalmas út első ütemben most a Kundombi utcáig készült el, ám az itt lakók bíznak benne, hogy hamarosan tovább épülhet a számukra fontos és biztonságos útszakasz. A mostani fejlesztéssel több mint 4 és fél ezer szegedi gondjait oldotta meg a város." Ha a továbbépítésre esetleg újabb nyolcvan évet kell is várni, azért talán a frissen átadott útszakasz biztonságosabbá tétele nem kellene ennyi ideig tartson...
