Szimfonikus zenekarral érkezik Vásárhelyre a Magashegyi Underground + VIDEÓ

A nagysikerű müpás és veszprémi utcazenei koncert után további városokban is bemutatja szimfonikus nagykoncertjét a Magashegyi Underground. November 21-én Hódmezővásárhelyen, 23-án pedig Pécsett hallhatja a közönség a zenekart több, mint negyven zenésszel megerősítve. Portálunknak Bocskor Bíborka és Szepesi Mátyás mesélt a várhatóan februárban debütáló, Ezer nap című lemezről is.

- Rengeteg fellépésetek volt a nyáron. Sűrű volt a fesztiváldömping?

- Bocskor Bíborka:

Igen, sűrű volt, de valahogy az az igazság, hogy szerintem soha nem tud olyan sűrűvé válni, hogy ez nekünk kényelmetlen legyen, hisz mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azt csináljuk, amit a legjobban szeretünk, a zenélést, a közösségi kommunikáció ezt a formáját.Ez pedig egy olyan élmény, aminek az a sajátja, hogy nem csak a befogadót, az előadót is inspirálja, és ezért azt érzem, hogy a fellépések inkább feltöltenek, mint kimerítenek.

- Már visszatérő vendégek vagytok a Szegedi Ifjúsági Napok színpadán is. Maradt még bennetek energia a nyár végi fesztiválra?

- B. B.:

Bőven, hisz ahogy az előbb említettem, nem csak adtunk, hanem kaptunk is. A nagyszínpadon játszottunk, öt óra környékén, ami fesztivál-időszámításban egy picit korai. Sötétedés után sokkal könnyebb elcsípni azt a bizonyos hangulatot, amit szeretnénk mindenkiből előhozni.

- Szepesi Mátyás:

Igen, a karrierünk sajnos pont abban a fázisban van, hogy vagy kicsi helyre tesznek be minket késői, vagy nagy helyre, de korai időpontban. Annyira már ismert és sikeres a zenekar, hogy egy zárt teret meg tudjunk tölteni akár este is, a nagyszínpad azonban mindig csak a legnagyobb húzónevek előtt nyílhat meg. Jobban is szeretjük egyébként az első verziót, kisebb közönség előtt este játszani. Vannak persze ellenpéldák is, az EFOTT-on tartott koncert nagyon jól sikerült annak ellenére, hogy iszonyatos hőség volt és majd’ megvakultunk a szemünkbe sütő naptól.

- A legnagyobb „dobásotok” a már említett Veszprémi Utcazene Fesztivál volt nyáron, ahol egy egész szimfonikus zenekarral megerősítve adtatok koncertet. Hogy sikerült?

- Sz. M.:

Ez annak a projektnek a folytatása, amiről már

beszéltünk nektek az év elején.

Február végén a Művészetek Palotájában adtunk egy szimfonikus koncertet, majd nyáron azt teszteltük, hogy milyen lenne ezt kivinni a szabadba. Olyan jól sikerült, hogy a folytatás mellett döntöttünk: két hét múlva, november 21-én Hódmezővásárhelyen, 23-án pedig Pécsen lépünk fel ebben a formációban. A Műpás fellépéshez képest csak minimálisan változtattunk, egy-két új szám kivételével ugyanazt hallhatta a közönség tőlünk, és a 43 fős zenekartól.

- Hány dalotokat dolgoztatok át szimfonikus hangzásúra?

- Sz. M.:

Körülbelül tizenöt. Ezek között sok van, amit alapból nem játszunk a klub- és fesztiválkoncerteken, mert sokkal finomabb darabok és nem illenek az "ugrálós koncertekre", a szimfonikus közegben viszont kimondottan jól működnek.

- Van kedvenc közöttük?

- B. B.:

Mindegyik egy kicsit másképpen van megcsinálva. A Szeplős váll például inkább az acapella-kórusra van ráültetve, de vannak egy hangszeres dalok is. Ha ki kellene emelnem egyet közülük, az a Nyár, némafilm lenne. Talán mert ritkán játsszuk koncerteken, vagy mert közel áll hozzám az alapjául szolgáló vers is.

- Sz. M.:

Parti Nagy Lajos

versét dolgoztuk fel benne. Én a Ragyogást szeretem nagyon, azért különleges, mert a stúdiófelvétele erősen a dobosunkra, Mikire épül - hárompercnyi nagyon súlyos zúzás megszakítva apróbb versszakokkal. A szimfonikus verzióban Mikit egy egész ütős szekció kíséri, ami rettenetesen felerősíti, a kórussal a végén már csaknem wagneri, egy indulóhoz hasonlítóvá válik. Nagyon szokták szeretni az Ónos ablakot is, amit egyébként játszunk hagyományos koncerteken is. Ott rockosabb, míg az akusztikus változat egy spagettiwesternre hajaz. Egyébként épp ehhez a két számhoz van gitárosként a legkevesebb közöm, talán éppen azért tetszik, mert „külső szemlélőként” hallgathatom meg. Teljesen más ezt a műsort játszani és hallgatni is.

- Azért gondolom nem ugyanaz az élmény zárt falak között, vagy a szabad ég alatt meghallgatni egy ilyen gazdagon hangszerelt koncertet.

- B. B.:

Engem személy szerint meg is lepett az, hogy milyen közvetlen, direkt hangulatúvá vált a veszprémi koncert. Az elején megrémültünk, amikor láttuk, hogy a főpróba alatt összeszedik a székeket, nem tudtuk, hogy az álló közönség hogyan reagál majd a hallottakra. Nagyon pozitív lett a végeredmény, az egyik legjobb, legfelszabadultabb hangulatú fellépésünk volt ez.

- Sz. M.:

A koncert alapvetően úgy lett hangszerelve, hogy a sok halkabb, zenét kísérő részletet csendes környezetben lehet igazán élvezni, de valahogy mégis összeállt az egész a végére. Több ezer ember gyűlt össze, le is kellett zárni a fellépés helyszínét adó várat.

- Vásárhelyen is ilyen nagy érdeklődésre számítotok?

- Sz. M.:

A Bessenyei Ferenc Művelődési Központban lépünk majd fel, ott azért kicsit korlátozottabbak a lehetőségek. Mézesmadzagnak gondolnak minket, reméljük azok is leszünk.

- Terveztek valami újdonságot, a veszprémi fellépéstől eltérőt itt?

- B. B.:

A gerince nagyjából ugyanez lesz, de egy zenekarnak nem lehet két teljesen megegyező fellépése. Van, amit még az utolsó utáni pillanatban változtatunk, a saját hangulatunktól és a körülményektől függően.

- Sz. M.:

A szimfonikus zenekar miatt azért valamennyire meg van kötve a kezünk, ők nem fognak tudni improvizálni, mi viszont annál inkább. Ebben igazodnunk kell egymáshoz.

- Szabad egyáltalán ekkora csapatmunka esetén bármiféle váratlan elemmel előrukkolni a koncert közben?

- Sz. M.:

Csak minimális improvizáció működhet, illeszkednünk kell egymáshoz, hiszen nagyon sok ember munkáját ronthatjuk el egy rosszul sikerült akcióval. Azért itt sincs minden kőbe vésve, a Műpában volt egy olyan dal, amit egyáltalán nem is terveztünk eljátszani, sőt fel sem dolgoztuk. A ráadásdalok pedig a színpadon dőlnek el: mi nem azok a zenekarok vagyunk, akik előre cetlin felírják, hogy mi legyen az utolsó utáni nóta. Nem baj az sem, ha ismétlünk – a későn érkezőknek legalábbis semmiképp, talán ők először hallják (

nevet

).

- Egy stáb le is videózta a koncertet, melyből a Rázz fel című dalhoz készítettetek klipet. Van még tervetek a felvétellel?

- Sz. M.:

Három szám alá vágunk belőle képanyagot, ebből kettőt már fel is töltöttünk youtube-ra. Nagyon kicsi 8x10 méteres volt egyébként a színpad, nem is értem hogy fértünk el rajta ilyen sokan. Nem arra volt ez kitalálva, hogy DVD-t csináljunk belőle, de nagyon örültünk neki, hogy jól sikerült az anyag, használható lett. A pécsi koncertet ezért újra felvesszük, viszünk fénytechnikust, és a koncepciót is jobban átgondoljuk majd – ott egy beépített stúdió is a rendelkezésünkre áll majd, és a helyet is jól ismerjük már. http://www.youtube.com/watch?v=Ue6c3v2HpmA

- Készül az Ezer nap című lemezetek is, melyen a szimfonikus átiratok is helyet kapnak majd. Összeáll lassan a korong?

- B. B.:

Nagyon benne vagyunk a munkálatokban, formálódik az anyag. Pont ma gondolkodtam el azon, hogy mennyire csodálom azokat a képzőművészeket, akik azt vallják, hogy az alkotás lényege a spontán érzések formába öntése.Fognak pl egy papírt és a pillanat hevében megalkotják az általuk érzett dolgokat. Kiállítják, és azt mondják: attól ilyen, ahogy aludtam, amit ettem, amit álmodtam, ahogy fúj a szél, most ilyen vagyok én. A zenében nem mindig működik ez a fajta spontaneitás. Mi sem gondolkodjuk túl a dolgot, de ez azért hosszabb folyamat. Sokat felvettünk az ígért megjelenésre, volt amit kidobtunk, mást újrahasznosítottunk belőlük és van, ami már elkészült, amennyiben befejezettnek lehet nevezni bármit is. Azért mi is szeretünk kísérletezgetni, nagyon sokszor fogalmazzuk át a dalainkat, ez a kísérletező kedv vezetett el ehhez a koncerthez is.

- Sz. M.:

Ráadásul gondold el, ha azt a képet három festőnek kellene egyszerre megfesteni - a végeredménynek mindannyiunknak tetszenie kell. Egyrészt azért jó is, hogy a dalok nem egyetlen forrásból jönnek, másrészt viszont mindenki egy szűrő, akin „átcsorogva” kicsit változik a hangzás.

- Ősz végére is ígértétek, de elhangzott februári debütálás is. Jelen állás szerint mikorra várható a megjelenése?

- B. B.:

Matyi egy kicsit racionálisabb, ő azt mondta hogy tavaszra.

- Sz. M.:

Február végét saccolnék most. Szerencsére nincs a nyakunkon se kiadó, se management, aki ostorral hajtaná a munkálatokat. Tudjuk, hogy csak úgy léphetünk előre, ha valamit fizikailag is leteszünk az asztalra, és ötlet is rengeteg van, nem is az a probléma. Ha a pécsi anyag jól sikerül, lehet hogy abból is tudunk egy kiadványt csinálni, ez is benne van a pakliban. Magasra raktuk magunknak a lécet, akkor jövünk csak ki vele, ha úgy érezzük, meg is tudjuk ugrani.