Vélemény: Foszlós húsvéti kalács

A húsvét misztériumát mindenki másként éli meg, más módon dolgozza fel magában és különböző módon értelmezi. A hívő ember számára Jézus Krisztus szenvedése, halála és föltámadása jelenti e misztériumot, a megváltást is egyben.

Valószínűleg nem csak e sorok írója számára jelentett és jelent ma is páratlan örömet, amikor a család felszeli a (még gőzölgő) foszlós, puha, húsvéti fonott kalácsot. A szoba megtelik kellemes illattal, s az ember ilyenkor óhatatlanul is emlékezik. Ki-ki vérmérsékletének, hangulatának megfelelően, de biztosan nincs senki, aki ne gondolna vissza arra az első húsvétra, amikor gyerekként élte meg a felemelő pillanatot: a családfő asztalhoz ültette a zsibongó gyereksereget, az édesanya feltálalta a finom étkeket, majd az asztali áldás után kezdődött az étkezés. A gyönyörű fonott kalács volt mindig az asztal dísze, hiszen csodálatos formájával, színével, illatával szinte elbűvölte az ünnepi asztal körül ülőket. Amikor pedig a szülők egyike, általában az édesapa, felszelte a kalácsot, egyszerre több kéz is gyúlt az első karéj felé: mindenki elsőként szerette volna megkóstolni a puha, a szájban szinte szétomló, ízletes étket. A kemencéből vagy a sütőből alig néhány perce kivett kalácsról ezután ódákat zengtek az asztalnál helyet foglalók, dicsérték a háziasszonyt, aki elkészítette, megsütötte, s biztatták: minél gyakrabban legyen fonott kalács az asztalon…Volt is, mert akkor még nem a hipermarketek „ünnepi ajánlataként” vásárolták az emberek, maguk is el tudták készíteni. Természetesen ez csak egy momentuma a többnapos ünnepnek, amikor együtt a család, eljönnek a rokonok, együtt mennek templomba, lehetőségük szerint vesznek részt a húsvéti passión, a föltámadási szertartáson, a húsvétvasárnapi szentmisén vagy az istentiszteleten. A húsvét misztériumát mindenki másként éli meg, más módon dolgozza fel magában és különböző módon értelmezi. A hívő ember számára Jézus Krisztus szenvedése, halála és föltámadása jelenti e misztériumot, a megváltást is egyben. Csakúgy, mint a katarzist, a megtisztulást, amelyet ilyenkor átélünk, hiszen ezek az alkalmak még kifejezettebb formában adnak lehetőséget számunkra, hogy átértékeljük az életünket, újragondoljuk hitünket és megerősítést kapjunk a húsvéti igék által. A 40 napos böjt elmúltával nagyon sokan élik át ilyenkor azt a megújulást, amelyet ez misztérium nyújt az embernek, s amelyre ebben a mai rohanó-romboló világban szüksége van, talán azt is mondhatjuk, hogy mindennél nagyobb szüksége van. Merthogy a globalizáció korában olyan szintre jutott az emberi társadalom, hogy eresztékeiben recseg-ropog, a nihilizmus vett rajta erőt, lassan legyőzi, maga alá gyűri, ami pedig a civilizáció csődjét jelenti. Lett légyen az a magát kulturált, fejlett társadalomnak aposztrofáló közösség, vagy a mások által gyakran „lesajnált” emberi közösség. Hogy hova jutottunk, arra egyik teológus barátom hívta fel a figyelmemet. Meséli, hogy a kisebb gyerekek körében elterjedt: húsvétkor a nyuszi támadt föl, nem Jézus Krisztus…Bizony, sokaknak már csak ennyi jutott a húsvét misztériumából, számukra már ez a valóság. Persze, a kicsi gyermek valahol nyilván hallotta mindezt, s ő még könnyen elhiszi, tovább is adja. Hála Istennek azért még nem kell ennyire sötét képet festeni szűkebb környezetünkről, hiszen egy viszonylag friss felmérés szerint a magyarországi emberek több, mint fele ismeri a húsvét történetét, elmegy templomba, érzi ennek a szükségességét is. A kimutatások szerint a falvakban, kisebb közösségekben jóval többen látogatják Isten házát, mint a nagyvárosokban, jóval kifejezettebb a különféle szertartásokon való részvételük is. A húsvét természetesen nemcsak egyházi, hanem családi ünnep is, amely lehetőséget ad arra, hogy a szűkebb családi közösségen kívül a rokonokkal is találkozzunk, együtt legyünk. Nem véletlenül kel ilyenkor útra a fél ország, hogy felkeresse hozzátartozóit, közösen töltsenek el néhány napot, emlékezzenek, elmondják egymásnak gondjukat-bajukat, örömeiket, terveiket -- megerősítve ezáltal kapcsolatukat. S ilyenkor van alkalom a népi szokások megismerésére, gyakorlására is. Nyilvánvalóan elsősorban a locsolkodási szokásokra gondol ilyenkor az ember, amelyet főleg a kisebb településeken űznek napjainkban is: van olyan hely, ahol a legények az udvari csigás- vagy gémeskútból mernek vizet és azzal locsolják meg a fehérnépet. Persze, ez már ritkább, az említett módszert a szódásszifon vagy a kicsiny kölnis üveg helyettesíti…Nagyon sok helyütt tartanak ma is tojásgurítást, tojás- és barkadugdosást, ami elsősorban a gyerekeknek szerez nagy örömet, mert a rátalálás élménye már ilyen korban is megdobogtatja az ember szívét. A húsvéti fonott kaláccsal vezettük fel e kis dolgozatot, s most említsük meg a már említett locsolkodási szokások egyik nagyon fontos tartozékát - a festett piros tojást. Korábban az volt a locsolkodók számára az igazi siker, ha minél több festett tojást összegyűjtöttek. (Ma ez kevésbé fontos, a zsebre tett pénz összege a mérvadó.) Húsvét előtt ma is festik, díszítik a tojást, van aki csak otthon, vannak egyházi közösségek, egyesületek, klubok, ahol külön foglalkozásokat tartanak e célból. Számomra az jelentette az egyik legnagyobb élményt, amikor néhány évvel ezelőtt látogatást tettem húsvét előtt egy gyimesfelsőloki tojásfestő asszonynál. Az ezeréves határhoz közel eső gyimesi faluban, Julika néni a maga nyolcvan valahány évével, szemüveg nélkül, díszítette a tojásokat piciny konyhájában, ahol a régi vastűzhelyen főzte az „alapanyagot”, ott rotyogott a festéshez nélkülözhetetlen hagymahéj is, s olyan meleg volt, mint a szaunában. Nagyüzem van itt ilyenkor, kérem, mondta a néni, jönnek az emberek és hozzák a tojást, mert erre felé még locsolkodnak ám a legénykék, meg a férfiemberek is, mondta. Amikor megkérdeztem, hogy mennyiért készíti el a csodálatos népi motívumokkal díszített tojásokat, szemrehányóan végigmért és azt mondta: Hát nem veszem én a tojást, hozzák azt, kérem, én csak megdíszítem és azt mondom, hogy Isten áldása legyen azokon, akik majd odaadják és azokon is, akik kapják! Julika néni megszégyenített, merthogy én is azt tettem, amit a mai anyagias világunkban mindenki: mit mennyiért, mi az ára a szolgáltatásnak? Amikor pedig azt is elmesélte, hogy festés közben magát szórakoztatva zsoltárokat énekel s úgy készül a húsvétra, akkor döbbentem rá a húsvét igazi misztériumára.