Vélemény: Alkotmányozási kényszer

Azok a baloldali ellenzékiek, akik az alkotmányozási kényszer tagadásával operálnak (nem minden baloldali ellenzéki teszi azt), hajlamosak elfelejteni, hogy a Horn-kormány alatt a szocialisták már belevágtak egy új alkotmány megalkotásába!

Az új alkotmány körüli vita egyik nagy kérdése, hogy van-e alkotmányozási kényszer. Kormánypártiak azt mondják, hogy van, az ellenzékiek meg azt, hogy nincs. Ha az alkotmánnyal kapcsolatban az alkotmányozó hatalom (Országgyűlés) kétségkívül „kényszerhelyzetben” van, akkor az nem más, mint az Alkotmánybíróság által megállapított mulasztásos alkotmánysértés. Az Országgyűlés akkor követ el mulasztásos alkotmánysértést, idéz elő alkotmányellenességet, ha „a jogszabályi felhatalmazásból származó feladatát” elmulasztja, és ráadásul tetézi is ezt azzal, ha a „megjelölt határidőn belül” sem tesz eleget jogalkotói kötelességének. Az Alkotmánybíróság egy 2009-es hírlevele szerint az Országgyűlés addig 21 esetben követett el mulasztásos alkotmánysértést, ezen belül 18 esetben lejárt a mulasztás orvoslására előírt határidő! A legismertebb eset a kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása, amit Meciar és Fico rendre a magyar kormányok orrá alá dörgölt– okkal. Az Országgyűlés tehát elvileg alkotmányos kényszer alatt áll a jogalkotás területén, de ez a kényszer mindaddig nem kényszer igazából, amíg a mindenkori országgyűlési többség politikai érdekével és akaratával ütközik, illetve amíg nincs reális ellenerő, amely rá tudja kényszeríteni a többséget alkotmányos kötelességének teljesítésére. A törvényalkotás alkotmányos kényszere, ami adott esetben magában foglalhatja az alkotmánymódosítás kényszerét, természetesen nem azonos az alkotmányozási (alkotmányalkotási) kényszerrel, de a „kényszer” fogalma miatt itt sem tekinthetünk el az objektív „kényszerítő” körülmények és tényezők szerepétől, amik „kikényszerítenék” az Országgyűlésből az alkotmányalkotást, vagy „rákényszerítenék” arra. Amennyiben viszont jól értem a kormányoldal alkotmányt alkotni akaró részét, „kényszer” mégis annyiban van, amennyiben „morális kényszernek” tartják egy új alkotmány meghozatalát. Azért, mert a hatályos alkotmány bevezetője is utal arra, hogy hatályos alkotmányunk átmeneti alkotmány, mert maguk az alkotmányozók is átmenetinek szánták. A belső morális kényszer (eleget tenni a ’89-es alkotmányozók intencióinak) azonban nem azonos az objektív kényszerrel, ami – úgy tűnik – tényleg nem áll fenn. Van hát alkotmányozási kényszer vagy nincs? Kormányoldalt és ellenzékét sajnos tetemre kell hívnom. Azok a baloldali ellenzékiek, akik az alkotmányozási kényszer tagadásával operálnak (nem minden baloldali ellenzéki teszi azt), hajlamosak elfelejteni, hogy a Horn-kormány alatt a szocialisták már belevágtak egy új alkotmány megalkotásába! Vajon miért? Mert alkotmányozási kényszer volt? Mert alkotmányozási kényszer alatt álltak? De nézzük az MSZP 2006-is választási programját, amelyben a következők olvashatók: „Új alkotmányt készítünk (…) Arra törekszünk, hogy tartalmában és szerkezetében korszerű alaptörvényünk legyen, amely a jelenleginél részletesebben szabályozza az állam szociális funkcióit, a konszenzusos demokrácia értékeit, valamint az uniós tagságból következő államszervezési követelményeket. Az új alkotmány tartalmazza majd az emberi jogok katalógusát, bővíti az állampolgári alapjogok körét, érvényesíti a gazdasági alkotmányosság követelményeit, és magába foglalja az érdekegyeztetés és a társadalmi párbeszéd intézményeit”. Volt alkotmányozási kényszer 2006-ban vagy sem? Vajon az uniós tagságból következő államszervezési „követelményeket” kényszerítő tényezőknek fogták fel? Azok a szocialisták, akik ma tagadják, hogy alkotmányozási kényszer lenne, egyetértettek-e pártjuk választási programjának idevágó részével? Ám a kormányoldalon sem rózsás a helyzet, ha alkotmányozási kényszerről van szó. Érdemes felidézni Fricz Tamás politológus és Gulyás Gergely (Fidesz) közötti vitát abból az időszakból, amikor a Fidesz ellenzékben volt. Akkor, amikor a Fidesz ellenzékben volt, Fricz Tamás már elkötelezett híve és kezdeményezője volt egy új alkotmány megalkotásának. Elképzeléseinek hangot adott az akkor ellenzéki Magyar Nemzet hasábjain is. Gulyás Gergely (Fidesz) ezt írta Fricz felvetéséről (Magyar Nemzet, 2008.01.22.): „Ezután a politológus a magyar alkotmányos berendezkedés ellen fordul. Álláspontját döntően két indokkal támasztja alá. Egyrészt a magyar alkotmány rendszerváltozáskor történt módosítása az alaptörvény preambulumában is rögzítetten az átmenet időszakára született, másrészt különösen az elmúlt egy évben bebizonyosodott, hogy a jelenlegi alkotmány nem alkalmas a magyar politikai viszonyok és válságok kezelésére (…) Véleményem szerint a súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi válságra a lehető legrosszabb válasz lenne az alaptörvény módosítása, mert a magyar alkotmányos berendezkedés összességében jó, és a legkisebb mértékben sem okozója a válságtüneteknek. Önmagában az, hogy hazánk 1989-ben gyakorlatilag újraírt alaptörvénye deklaráltan az átmenet idejére jött létre, nem elegendő érv alkotmányban megtestesülő közjogi berendezkedéssel szemben (…) Ha egy szabályozás tartalmilag megfelelő, önmagában az, hogy átmenetinek szánták, nem érv a véglegesség ellen”. Gulyás Gergely most az Alkotmány-előkészítési eseti bizottság fideszes alelnöke…