Az önkormányzati választások margójára

Már csak néhány nap, és az áprilisi országgyűlési választások után újra a szavazóurnákhoz járulhatnak a magyar polgárok. A demokratikus berendezkedésű országokban, így Magyarországon is, a választások mindig a legfontosabb politikai eseményeknek számítanak, melyek után két fontos dologra derül fény. Egyrészt - és kétségkívül ez a fontosabb -, hogy a következő ciklusban mely pártok jelöltjei, milyen arányban vesznek részt a jogalkotásért, valamint a végrehajtásért felelős testületekben, másrészt pedig, hogy a jelölteket állító pártokra nézve milyen következményekkel jár az adott választás eredménye.

Mindezek alól az önkormányzati választások sem képeznek kivételt. Október 3-án ugyanis megválasztják a települési, a megyei, valamint a kisebbségi önkormányzatok vezetőit, illetve tagjait. Ez azonban mindenki számára egyértelmű lehet. Megtörténtek a jelöltállítások, és a pártok a független indulókkal egyetemben gőzerővel kampányolnak: bemutatkoznak, ismertetik programjaikat, valamint negatív kampányt folytatnak a riválisaikkal szemben. Mondhatni e téren nem tapasztalhatunk meglepetéseket. Esetleg néhány új kampánytechnikával találkozhatunk, amelyek azt a célt szolgálják, hogy minél több szavazatot „szállítsanak” az adott jelöltnek. Azonban az biztosra vehető, hogy vasárnap lezajlanak a választások, és így mindannyiunk számára kiderül, hogy a következő négy évben az önkormányzatokban kik képviselhetik majd érdekeinket. Mindazonáltal sokkal érdekesebb kérdésnek tűnik, hogy az önkormányzati választások végkimenete milyen hatással lesz a pártok jövőjére nézve. Mindenesetre a várható eredményeket valamivel könnyebb megsaccolni, mint az országgyűlési, vagy éppen az Európai Parlamenti választásokét. Ennek az oka az országgyűlési választásokhoz való közelségben rejlik, hiszen csupán fél év választja el egymástól a két voksolást. Mindez pedig azt eredményezi, hogy Magyarország településein elsősorban az áprilisihoz hasonló eredmények várhatóak, mivel hat hónap kevés idő arra, hogy érdemben megváltozzon a politikai közhangulat – főleg ha figyelembe vesszük az Országgyűlés nyári szünetét. Ráadásul ebben az időszakban a választásokon győztes pártok kínosan ügyelnek előnyük megtartására, hiszen a kormányzati munka gördülékenyebben működik, ha az önkormányzatok többségét is kormánypárti politikusok vezetik. Amennyiben pedig az éppen illetékes kabinet népszerűtlen döntéseket hozna ebben az időszakban, akkor mindez éreztetné hatását az önkormányzati választások eredményében is, amely komoly belső viták alapját képezhetné az aktuális kormánypártok soraiban. Ez utóbbira jó például szolgálnak a 2006. évi választások során történtek, amikor is az MSZP-SZDSZ-koalíció megnyerte az országgyűlési választásokat. A Gyurcsány-kormány azonban megszorításokkal kezdett, amely a kormánypártokra nézve bizony az őszödi beszéd nélkül is hátrányos következményekkel járt volna. Idén azonban az Orbán-adminisztráció nem követte el ezt a politikai hibát, és októberre is megőrizte kimagasló támogatottságát, így jelenleg az ellenzéki pártok viszonylag szűk mozgástérrel rendelkeznek. A Fidesz-KDNP képviselői főként pozitív tartalmú - bár tény, hogy meglehetősen kevés gazdasági jellegű - döntéseket hoztak, így az MSZP-nek, a Jobbiknak és az LMP-nek sincs esélye arra, hogy október 3-án országos összesítésben akár csak megközelítse a kormánypártokat. A választások várható eredménye tehát a Fidesz-KDNP-re nézve nem jár negatív következményekkel, s az, hogy az ország legtöbb pontján Fidesz-győzelem valószínűsíthető ideális terepet készít elő a kormányzati munka folytatására. Úgy gondolom, hogy a szocialistákra nézve rövid távon nem jelent veszélyt az október elejei választás kimenetele, az MSZP ugyanis az országgyűlési választások után előremenekült, hiszen azon nyomban tisztújítást tartottak. Ennek a lépésnek elsősorban két célja volt: (1) minél gyorsabban túl lenni az áprilisi súlyos vereség hatásain; (2) a régi párvezetésre kenni az önkormányzati választásokon várható újabb kudarcot, mondván, hogy az még a régi elnökség politikája miatt következett be. Hosszabb távon természetesen meg fogja érezni az MSZP az újabb vereség hatásait, mivel vélhetően kevesebb önkormányzati tisztségviselője lesz a pártnak, amely a helyi szervezetek további gyengülését hozza magával. A szocialisták megújulását pedig jelentősen megnehezíti az a tény, hogy a parlamenti frakciójukban és a pártvezetésükben elsősorban olyan politikusok játszanak főszerepet, akik tevékenyen részt vettek az elmúlt nyolc év rombolásában. Szóval a Mesterházy vezette elnökség ugyan valamilyen szinten sikeresen csökkentheti az októberben várható vereség során felgyülemlő feszültségeket, a párt további erodálódását viszont nem tudja megakadályozni. Főleg abban az esetben, ha vasárnap a Jobbik megelőzi az MSZP-t… És ha már Jobbik. Talán a radikális párt van a legnehezebb helyzetben, hiszen áprilisban magasra tette azt a bizonyos lécet - túlnyerték magukat -, mely következtében a párttagok, valamint a szimpatizánsok további előretörést várnak. Vonáék ugyan nem számolhatnak a szavazótábor jelentős növekedésével, de azzal igen, hogy megelőzik a szocialistákat. Amennyiben ebből indulunk ki, akkor kijelenthetjük, hogy még jól is jött a Jobbiknak - bármilyen furcsán is hangzik - hogy az MSZP lett a második áprilisban, hiszen így október harmadikára kitűzhetnek egy olyan reálisan teljesíthető célt, amely elérése esetén győzelmi hangulat lesz úrrá a párton, s ez által - a sikeres választási eredmény mindig legitimál elve alapján - a Vona Gábor vezette elnökség is megerősödhet pozíciójában. Viszont abban az esetben, ha az MSZP megtartja a második helyét a Jobbik a belső viták felerősödésével, valamint a pártelnökség bírálatával szembesülhet, amely komoly károkat okozhat a radikális nézeteket valló mozgalom számára. Ami pedig az LMP-t illeti, Schiffer Andrásékon nincs nyomás, hiszen kis túlzással meglepetésként értékelhetjük azt a tényt, hogy áprilisban bekerültek az Országgyűlésbe. A Lehet Más a Politika számára így az lehet a cél, hogy minél több képviselőt juttassanak be az önkormányzatokba, mely által jelentősen erősíthetik a helyi szervezeteiket is. Esetükben ugyanis a párépítésen van a hangsúly, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy az LMP idővel a szépen lassan elvérző MSZP váltópártjává válhasson a magyar politikai paletta bal oldalán.