Tévét nézzünk, vagy tüntessünk?

Mindezt csak azért mondom, mert nagyon elegem van október huszonharmadika és március tizenötödike székesfővárosi lealacsonyításából. Nem hiszem, hogy a kormányt csak e két szent napon -"csak itt és csak most" lehet megkísérelni megbuktatni, ha már mindenáron az utcán kell ezt megtenni. Sőt! Minden más nap alkalmasabb erre.

Október huszonharmadikán főműsoridőben valamilyen idióta (máskor esetleg nevetnivaló) animációs film fut majd az egyik legnézettebb kereskedelmi csatornán, míg a másikon ugyanezen időben egy bizonyára izgalmasnak ígérkező kalandfilm. A forradalomról és annak kegyetlen vérbefojtásáról ezeken az helyeken csak este tizenegy óra után fognak megemlékezni Goda Krisztina "Szabadság, szerelem" című két éve forgatott filmjével, illetve a korábban játszott "56 csepp vér" című (musicalszerű) zenés színpadi művel. Persze jobb később, mint soha! Gondolom, a stábok úgy vannak vele, hogy a kora esti híradókat követően valami könnyű műfajú menjen, amit majd meg lehet szakítani a várható (ilyenkor menetrendszerűen befutó) budapesti drámai események helyszíni beszámolóival... De ha kellő empátiával - a kereskedelmi csatornák logikáját követve - belegondolunk, hogyan nézne ki egy, az ötvenkét éve történteket felelevenítő film vagy színielőadás az aktuális események élő kapcsolásaival tarkítva, aktualizálva, meglehet: nekik van igazuk. A köztévék huszonharmadikai műsorpolitikájában ez kérdés fel sem merül, az operaházi gálát adják élőben, ezt (ha emlékezetem nem csal) nem szokták megszakítani, meg olyan filmeket, melyek valóban szeretni valók, mert objektívjük a gyermeki lélek. Gárdos Péter "Szamárköhögése" és a kevésbé ismert Mari Cantu "Rózsadombja" kitűnő választás. Nem kevésbé "Az angyalok nem sírnak" című idei színházi felvétel. Bár mint azt mindenki tudja, az ilyenkor szokásos fővárosi események főműsoridőben jutnak el kiteljesedésükhöz, azonnali műsormegszakításra okot formáló hírértékük ekkora forrja ki magát - az esti oszlatásokkal, kukaborogatásokkal, dobálózással, autógyújtogatással -, mégsem hiszem, hogy a köztévék nem bírják majd kivárni az alkotások végét jelző stáblista kifutását. A hírversenyre való tekintettel forgatócsoportjaik nyilván jelen lesznek a kellő helyen, a kellő időben (a kellő távolságra, nehogy ők is kapjanak), és majd összefoglalják, mi is történt. (Ha egyáltalán történik valami, tenném hozzá, amennyiben nem lennék biztos, hogy valakiknek a soha el nem kapható, be nem varrható, fel nem fedhető provokátorai nem lesznek jelen, nem próbálnak "forradalmasdit játszani" a nehezebb időre ilyenkor élesben gyakorlatoztatott rendőri erőkkel. Most például bejelentették, hogy új taktikát próbálnak ki az erre vállalkozó tömegeken, csoportosulásokon...) Mindezt csak azért mondom, mert nagyon elegem van október huszonharmadika és március tizenötödike székesfővárosi lealacsonyításából. Nem hiszem, hogy a kormányt csak e két szent napon -"csak itt és csak most" lehet megkísérelni megbuktatni, ha már mindenáron az utcán kell ezt megtenni. Sőt! Minden más nap alkalmasabb erre. Gyurcsány Ferenc jól tudja - Őszöd óta mi is -, lehet tüntetni, de az emberek megunják, (esősre, hidegebbre, szomorúra fordul az idő), oszt előbb-utóbb hazamennek a tiltakozók, aztán meg jön a tél, majd a tavasz... A Fidesz is lemondta nagygyűlését. Ezért is mondom ezúttal minden ismerősömnek: "Otthon maradni nem kell félnetek jó lesz!" Így vessző nélkül. Elvégre hosszú hétvégénk lesz. Ki lehet venni az asszony kezéből a fakanalat, ki lehet ugrani a kiskertbe, nagyokat lehet kirándulni. És lehet emlékezni arra, mi és miért történt, úgy ahogy, hajdanán, október huszonharmadikán. Itt Szegeden, hála Istennek más a helyzet, mifelénk akkoriban is alig dördült lövés, mégis volt mártírja a történteknek. És akkor is, mint ma is, sokan gondolták, hogy Pesten a helyük... A tévében meg megnézzük, ki hová tette a vesszőt, ki hová tette magát, működik-e a gyurcsányi forgatókönyv, bedőlünk-e ismét neki.