(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1475-ben ezen a napon született Michelangelo Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.
Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében. Szülei elszegényedett nemesemberek voltak, amikor a család Firenzébe költözött,
Michelangelo
jelentkezett
Domenico Ghirlandaio
festő műhelyébe, tanulónak. Ekkor 13 éves volt. Miután apját a vámházban alkalmazták, Michelangelo beköltözött a Mediciek palotájába, ahol szinte családtagként bántak vele. Részt vehetett annak az irodalmi és tudományos társaságnak az összejövetelein, amely nagy hírt szerzett a Medici-udvarnak. Ebbe a körbe tartozott
Machiavelli
is, a köztársaság alkancellárja, a neves vígjátékíró, és több hírneves költő, tudós, filozófus. Itt töltötte Michelangelo ifjúkorát 1492-ig,
Lorenzo il Magnifico
haláláig. 1505-ben Michelangelo életében óriási változás következett be:
II. Gyula
pápa Rómába hívta az épp 30 éves művészt. A pápa hamar felismerte, hogy kettejükben sok a közös vonás: a becsvágy, az erő és akarat, a vágy a monumentális nagyságra. Szinte kárpótlásul egy korábban megálmodott, ám meg mégsem alkotott síremlék miatt a pápa 1508-ban megbízta Michelangelót azzal, hogy
IV. Sixtus
pápa egykori vatikáni házi kápolnájának falait freskókkal ékítse. Bár Michelangelo erősködött, hogy ő szobrász és nem festő, fiatal kora óta nem festett freskót, a pápát nem lehetett eltéríteni akaratától. A hagyomány szerint Michelangelo senkit nem engedett be a kápolnába, amíg a munka tartott, maga a pápa is csak titokban nézhette meg a készülő művet. 1512-ben, Mindenszentek napján leplezték le a freskót, és attól a naptól fogva csodájára járnak az emberek. Michelangelo még egyszer visszatért a Sixtus-kápolnába, hogy 1535 és 1541 között megfesse a csodálatos Utolsó ítéletet, a világ legnagyobb oltárképét.
1900-ban ezen a napon hunyt el Gottlieb Daimler (Schorndorf, 1834. március 17. – Cannsatt, 1900. március 6.) német gépészmérnök.1883-ban Wilhelm Maybachhal együtt feltalálta a gépkocsik hajtására alkalmas gyorsjárású, izzófejes belső égésű motort, amely a gépkocsimotoroknál széles körben elterjedt. 1885-ben, szintén Maybachhal, szabadalmaztatta az első motorkerékpárt. Egyúttal ez volt az első belső égésű motorral hajtott jármű a világon. 1890-ben autógyárat alapított, amely 1901-ben állította elő igen sikeres a Mercedes nevű modelljét, amelyet sokan az első modern gépkocsinak tartanak. A Gottlieb Daimler által alapított Daimler AG 1926-ban egyesült a Karl Benz által alapított Benz AG-vel, Daimler-Benz AG néven (később Daimler-Chrysler AG), amely máig az egyik legnagyobb német gépkocsiipari vállalat. 1967. március 6-án hunyt el Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja.Kodály Zoltán Kecskeméten született. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára járt, valamint az Eötvös Kollégiumba. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is. Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta 1906-ban. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen zongora kísérettel ellátva. Az I. világháború kitörése nemcsak műveinek nyugat-európai terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. A harmincas években a nagyzenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. A nagy változást a Székelyfonó hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. Kodály arra is rávilágított, hogy zenetörténeti emlékek hiányában a magyar zenetörténeti kutatás legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz, és ezzel Magyarországon is meghonosította az összehasonlító népzenetudományt. 1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A II. világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Számos közéleti feladatot kapott: a Magyar Művészeti Tanács és Zeneművészek Szabad Szervezetének elnökévé, valamint nemzetgyűlési képviselőjévé választották, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanácsának elnökévé. Háromszor kapott Kossuth-díjat. Kodály Zoltán 1967. március 6-án, szívroham következtében hunyt el Budapesten. 
