Nagyszarvú mocsáriantilopok érkeztek a Szegedi Vadasparkba

A Szegedi Vadaspark afrikai gyűjteménye egy rendkívül tetszetős antilopfajjal bővült, a nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében ugyanis három nagyszarvú mocsáriantilop érkezett az olaszországi Bussolengo állatkertjéből. Az állatok a kötelező karantén és állategészségügyi vizsgálatok után kiléphettek nagy, füves kifutójukba, ahol a látogatók is megcsodálhatják őket - adta közre hírlevelében a Szegedi Vadaspark.

A Vadaspark három bika tartásával támogatja a programot, vagyis egyelőre nem a tenyésztés a cél, hanem az agglegénycsapat befogadásával tehermentesíteni tudják a szaporítást vállaló állatkerteket, amellett pedig Szegeden is be tudják mutatni a közönségnek a ritka fajt. A nagyszarvú mocsáriantilop ugyanis veszélyeztetett állat, amely ma már csak Dél-Szudán és kisebb részben Etiópia mocsaras, ingoványos területeink él folyamatosan fogyatkozó létszámban. A háborúkkal gyakran sújtott területen a 1970-es években becsült 32 ezres egyedszám mára kb. 4 ezerre csökkent. A húsáért való vadászat és a kérődző háziállatokkal folytatott, egyoldalú versengés okozza a faj folyamatos visszaszorulását az élőhelyén. Európa 21 állatkertjében él jelenleg a nagyszarvú mocsáriantilop, amelynek fajmegmentési programja a szaporítási eredményeket tekintve sikeresnek számít. Miután a tenyésztésük során kevesebb bikát tartanak együtt több tehénnel, hímekből idővel felesleg alakul ki. A fiatal hímek vadon is agglegénycsapatokba állnak össze, ezt „utánozzák” az állatkertek is azzal, hogy bikákból alakítanak ki csoportokat. Ezen egyedekből választja ki azokat a program vezetője, amelyek genetikai és viselkedési tulajdonságaik alapján leginkább alkalmasak a szaporításra. A Szegedi Vadaspark bikái különböző korúak. Ennél a fajnál a fiatal hímek barna színűek, az idősebbek feketék, fehér foltokkal, amely impozánssá teszi a közepes méretű antilopfajt. Jelenleg a kifutójuk kerítésén egy hosszú fehér ponyvát láthatnak szétterítve a látogatók, ami azt jelzi, hogy jelenleg is a kiszoktatás alatt állnak az állatok. Az erős vizuális határjelzés szerepe az, hogy az antilopok ne próbáljanak átugrálni, illetve megriadva nekifutni a kerítésnek. Ahogy „belakták” a területüket, a ponyvát leszedik. A tervek szerint nem egyedül fogják lakni a kifutójukat, de az újonnan érkező társbérlőkről csak később fog hírt adni a vadaspark.