Székelyföldi borvizek – kiaknázatlan kincseink

A turizmus a gazdaság húzóágazata Székelyföldön. A borvíz hazájában, Csíkszeredában az ásványvizek hasznosításáról tanácskoztak immár hetedik alkalommal magyarországi és romániai kutatók – írja cikkében az erdely.ma.

Az ásványvíz védelméről és gyógyászati hasznosításáról is szó esett a csíkszeredai konferencián. „Nagyon fontos a balneológiai hasznosítása is. Nem annyira a tudás hiányzik ehhez, sokkal inkább a hasznosítási, értékesítési lehetőség” – hangoztatta

Lányi Szabolcs

, a Sapientia EMTE tanára. Ez elsősorban pénz kérdése. Ugyanakkor a forrásvizek hivatalos elismertetését óhajtók Romániában 3-4 évnyi bürokratikus eljárással is számolhatnak. A székelyföldi borvizekből ezért is kerül olyan kevés kereskedelmi forgalomba. „Jenőfalváról származik a vadkéstövű borvíz, és létezik a porgyosi borvíz. Csíkkarcfalváról is két borvízfajtát ismerünk: a nagyloki borvizet és a madicsait – sorolta

Gyenge Bernát

(Csíkjenőfalva). Féltucatnyi forrásvizet mutattak be a borvízmúzeummal is büszkélkedő tusnádiak is. A csíkdánfalvi borvízünnepen különben 24 székely település ásványvízkínálata szállt versenybe.

Borvizes palacsinta

„Ezeknek a borvizeknek igazi ásványianyag-tartalmuk van, tehát nagyon értékesek. Mint ahogy Magyarországon is vannak ilyen vizek, és ezek az olaszországi vagy francia vizekhez képest sokkal nagyobb értéket képviselnek” – emelte ki

Szűcs Péter

(Miskolc). Az eseményen nemcsak kóstolni lehetett a borvizeket, bemutatták egy másik hasznosítási módját is e székely kincsnek. A borvízzel készült ordás, kapros, mazsolás, dzsemes és díszesen tálalt palacsintákat nemcsak a zsűri értékelte, a közönség is megkóstolta. „Van benne egy kicsi sav… Picit puhább lesz a tészta” – magyarázta

György-Lőrincz Ildikó

(Lövéte) a palacsintasütés fortélyait.