(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1912-ben ezen a napon született Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun (Wirsitz, Németország, 1912. március 23. – Alexandria, Virginia, USA, 1977. június 16.) német tudós, a németországi és az amerikai rakétafejlesztés egyik vezető alakja.
Az orosz Konsztantyin Ciolkovszkij elgondolásait fejlesztette tovább Wernher von Braun, aki folyékony hajtóanyagú rakétákban gondolkodott. Fiatal korában álmodozó volt, a technikai dolgok érdekelték, az autók, valamint a matematika és a fizika így doktorátusát is fizikából szerezte a berlini egyetemen. Egyetemi tanulmányai befejezése után kezdett a rakéták iránt érdeklődni. Mivel Németországban az 1930-as években kezdtek foglalkozni a rakétafegyverek előállításával (ezt a versailles-i békeszerződés nem tiltotta), a német hadsereg tagja lett. Az első folyékony üzemanyagú rakétafegyverek von Braun tervei alapján épültek meg, melyet titokban és folyamatosan tökéletesítettek. A kísérleti eredmények jelentősége miatt a német vezetés önálló kísérleti bázis létrehozását határozta el, így 1936-ban részt vett a Wehrmacht rakétakísérleti központjának létrehozásában Peenemündeben. 1945-ben von Braun mérnökcsapatával és családjával együtt az amerikaiaknak adta meg magát, s magával vitt sok kutatási eredményt is. Von Braun és csapata az alabamai Huntsville-ben kifejlesztette Redstone rakétát, mely az első amerikai ballisztikus rakéta alapja lett, és a Jupiter rakétacsaládot, mellyel az első mesterséges műholdat és a Voyager–1 űrszondát küldték a világűrbe. A Mir űrállomást 2001. március 23-án, irányított manőverrel, a Csendes-óceán déli része felett visszahozták a földi légkörbe, ahol megsemmisült.A Mir (oroszul: béke vagy világ) szovjet űrállomás, az emberiség első hosszú távú kutatóállomása volt a világűrben. Hét, hermetikus modulját külön állították pályára és azokat az űrben állították össze. A legénység a Szojuz űrhajók, később – a közös programok idején, esetenként – amerikai űrrepülőgépek révén cserélődött. Az utánpótlás szállítását Progressz űrhajók végezték. Bár jövőbeli turisztikai hasznosítására több terv is készült, miután az űrállomás az üzemidejét már jócskán leélte, további működtetését műszaki okokból túl kockázatosnak ítélték, s 15 éves küldetés után 2001. március 23-án a Föld felé vezérelték, ahol a légkörben megsemmisült. A Mir-korszak lezárultakor Oroszország polgári űrkutatási program nélkül maradt. 2007. március 23-án hunyt el Kaszás Attila (Vágsellye, 1960. március 16. – Budapest, 2007. március 23.) magyar színész.Kaszás Attila az egykori Csehszlovákiában született, a komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben felkerült Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el. 1984-től tizenöt éven át Vígszínház, 2003 óta a Nemzeti Színház társulatának volt tagja. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott. Színésztársa, Trokán Péter elmondása szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. Intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, március 23-án 19 óra 40 perckor meghalt.
