(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”. Március 29. is sok neves személyiség születéshez és halálához kötődő nap, mi ezúttal Mindszenty József hercegprímást, Rejtő Jenőt alias P. Howardot és Robert Falcon Scott sarkkutatót választottuk ki.
1892. március 29-én született Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József (Csehimindszent, 1892. március 29. – Bécs, 1975. május 6.) Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása, bíboros. A Magyar Katolikus Egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja. 1944-ben XII. Pius pápa veszprémi püspöknek nevezi ki. Szigorú és következetes munkája során, számos iskolát és plébániát alapított. 1945 után a kommunista hatalom súlyos támadásokat indított az egyházak ellen, és Mindszentyt 1948. december 26-án letartóztatták, majd megkezdték kínzását és kihallgatását. A koncepciós perben Mindszentyt életfogytig tartó fegyházra ítélték, de betegsége és a nyugati nyomás miatt később házi őrizetbe került. Az 1956-os forradalom és szabadságharc utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, fogadta a külföldi delegációkat, és azonnal fölmentette a kommunistákkal kollaboráló papokat a hivatalukból. 1956. november 4-én az amerikai követségre menekült, mert Budapestet elárasztották a szovjet tankok, és vérbe fojtották a forradalmat. Mindszenty így a legfőbb közellenséggé vált. 1971. szeptember 23-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően – szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – elhagyta Magyarországot. A magyar prímások rezidenciájára, a bécsi Pázmáneumba utazik és halálig ott él. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el, majd a rendszerváltás után az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra az Esztergomi bazilika altemplomában. 1905. március 29-én született Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. – Jevdokovo, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író. Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik és olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. Budapesten egy zsidó család harmadik gyermekeként született, Reich Jenő néven. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Tizenkilenc évesen igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt, még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte. 1927-ben, végleges hazatérése után Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt és ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, melyek „filléres regény” formájában jelentek meg. Eleinte Lavery álnéven írta a műveit, majd kiadója hatására felvette a P. Howard álnevet. Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be. Idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. A nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és Ukrajnába került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt. A Déli sark elérése után 1912-ben (utolsó naplóbejegyzését követően) ezen a napon halt meg Robert Falcon Scott (1868. június 6. – 1912. március 29.), a Brit Királyi Haditengerészet tisztje, Déli-sark kutató. Hajója, a Terra Nova, 1910. június 1-jén hagyta el London kikötőjét. Scott megtudta, hogy Amundsen az Északi helyett szintén a Déli-sarkra igyekszik. Scott rengeteg tudományos műszert vitt magával, csapata meteorológiai, földrajzi méréseket is végzett, és az állatvilágot is tanulmányozta, Amundsen ezzel szemben csak a sarkot akarta elérni. Scott nem tért le a Shackleton által föltárt útvonalról, és a McMurdo Soundot használta bázisul, amit egy szigetre telepítettek, míg Amundsen korábbi leírások alapján kiválasztott helyre, a Ross-jégre (Bálna-öböl) telepítette bázisát, így Scott szárazföldi útja 110 km-rel hosszabb volt. A sarkot 1912. január 17-18-án sikerült elérniük, de megdöbbenve tapasztalták, hogy Amundsen már ott járt majd' egy hónappal előbb. Elindultak vissza a bázisukhoz, de az idő rosszabbra fordult és az egész csapat odaveszett. Az odaúton élelmiszer és petróleum depókat helyeztek el, amelyek visszafelé távolságtól függően 7-10 napra elegendő ételt és tüzelőanyagot biztosítottak. A depók helyét csak egy zászlóval jelölték, az eltévesztésük végzetes lett volna, csak a saját sínyomaikra hagyatkoztak. Végzetük az előző évben legmesszebb telepített depójuktól egy napi járóföldre, sátrukban érte őket. Scott vált a jelképévé az akkoriban zajló hősies, rendkívül embert próbáló felfedezéseknek. 
