Labdarúgás: ügyvezetője szerint nem a SZEOL a leggyengébb a ligában

Nem tudta továbbvinni kezdeti lendületét a SZEOL SC az NB II-ben: a másodosztályba idén nyáron felkerült együttes 11 pontot gyűjtve a huszadik helyről várhatja a tavaszi, igen nehéznek ígérkező folytatást. Hamarosan döntés születhet az edzőkérdésben, a klub őszéről és a várható jövőről Halkó Pállal, a SZEOL SC ügyvezetőjével beszélgettünk.

- Jól indult az idény a csapat számára, aztán viszont következett egy hosszú, negatív sorozat. Hogyan élték meg ezt az őszi idényt belülről, mert bár tisztában lehettek vele, hogy nem vár olyan sikeres idény a csapatra, mint az előző, de mégsem lehetett könnyű ez az ősz.

- Mind a játékosoknak, mind a stábtagoknak borzasztó nehéz volt megélni ezt a sikertelen sorozatot, hiszen a felkészülés során, és az idény közben is mindenki becsületesen tette a dolgát. Ami a körülményeinkből adódóan lehetséges volt, azt megteremtettük. Valahol a Kozármisleny meccs környékén megtört a lendület, abból a meccsből nagyon rosszul jöttünk ki. A visszajátszás egyértelműen megmutatta, hogy ott jogosan reklamáltuk a kapott gólunkat, de más szituációt is, viszont ezzel sajnos nem lesz több pontunk. A végén elvesztettük Leindler Domonkost is három meccsre az öltözőfolyosón történt kiállítás miatt. Ott láttuk azt, hogy a szerencse is megfordult, nem jöttek össze azok a dolgok, amik korábban sikerültek. Majd a folytatásban, amikor többször is úgy tűnt, hogy a csapat össze tudja szedni magát, mindig jött egy-egy fordulópont. Ebben persze hibáztathatjuk magunkat, egy-egy játékosunkat is, de ha valaki látta a meccseinket, vagy a felvételeket, akkor pontosan tudja, hogy például a Siófok milyen tizenegyessel szerzett ellenünk vezetést. Kiegyenlített erők küzdelmében, egy mentálisan éppen csak összeszedett csapat egyből sajnos visszazuhant abba az apátiába, ami korábban jellemezte. Nehéz dolga volt a stábnak, sokan nem is tudják, de a csapattal pszichológus, mentáltréner, fizikoterapeuta is foglalkozott. Úgy gondolom, amit lehetett, azt felsorakoztattunk. Egy dolgot képtelenek vagyunk normálisan megoldani, ez a pályakérdés. Ezen kívül senkinek nem lehet szemrehányása. Az utóbbi hat hétben hat pályán edzettünk: Mórahalmon, Algyőn, Kiskundorozsmán, a SZVSE-pályán, a SZEOL centerpályán, és a fűkettőn. Ez sem emelte a hangulatot, de mindenki hozzáállása építő jellegű volt ennek ellenére is, nem volt komoly konfliktusunk. Ez a stábtagok, játékosok emberi méltóságát, hozzáállását is mutatta. Több volt ebben a társaságban, az első félévben, minimum öt, de inkább hat-hét pont benne maradt a csapatban. Egy pontot megérdemeltünk volna Soroksáron, a Zalaegerszeg és a Nyíregyháza ellen, a Dorog ellen pedig nyernünk kellett volna, Kozármislenyben is benne volt az iksz a levegőben, akár csak Dunaújvárosban a Vác ellen. Nem mi vagyunk a leggyengébb csapat ebben a bajnokságban, bár nagyon leszakadtunk.

- Maradt motiváció a tavaszi idényre? Nyolc pontra van a bent maradó hely, a bajnokságból pedig 18 forduló van még hátra.

- Amikor Lóczi István átvette a csapatot három fordulóval az ősz vége előtt, akkor nagyon komoly motivációnk volt. Felpörögve, újdonságokra fogékonyan álltak hozzá a gyerekek a meccshez, de aztán nem jött az eredmény. A tél feladata az lesz, hogy ismét nekilendüljünk, és egy tisztességes felkészüléssel egy jobb tavaszt produkáljunk. Az, hogy ez mire lesz elég, ennek senki nem a megmondhatója, mert nem tudjuk, a többi csapat hogy fog kijönni a második etapra. Minden esetre a tavasz elején játszunk azokkal a csapatokkal, a Cegléddel, a Budaörssel és a Cigánddal, akik ellen dupla vagy semmi alapon fogunk pályára lépni. Egy feljutó csapat hosszú távon nem visel el ennyi sérült játékost, nekünk az idény első tíz-tizenkét meccsén nyolc sérültünk volt rendszeresen, akik közül öt játékost műtöttek. Ebből a nyolc játékosból bárki kezdő lehetett volna, nem kiegészítő perememberekről beszélünk, sőt, meghatározó játékosaink lehettek volna. Hozzátartozik még, hogy nekünk olyan csapatokkal kell versenyeznünk, akik nem hozzánk fogható anyagi munícióval rendelkeznek, Soroksáron, Zalaegerszegen, Nyíregyházán, Kisvárdán, Balmazújvárosban nagyon komolyan odaáll az önkormányzat is a csapat mögé, a Puskás Akadémia és a Békéscsaba pedig lehetőségeit tekintve joggal kacsingat vissza az NB I-be.

- Az azért elmondható, hogy komoly vereségekbe nem futott bele a csapat, leszámítva a Siófok elleni vesztes mérkőzést. A többi találkozón rendre mezőnyben kiegyenlített, szoros meccset játszottak, viszont a pontszerzés többször nem jött össze.

- A meccset gólra játsszák, de helyenként nagyon könnyen adtuk az ellenfélnek a gólszerzési szituációt. A helyzetkihasználásunk komoly kívánni valót hagyott maga után, kevés gólt rúgtunk, ennél azért több helyzetet teremtettünk. A csapat próbálta azt játszani, amire az edzők úgy gondolták, hogy alkalmas a keret. Az itthoni meccseinken komoly szerepet játszott az, hogy milyen játéktéren kell ennek megfelelnünk. Nem éreztem soha azt, hogy komoly gondok lettek volna a motivációval, persze gyorsan összeszedett kétgólos hátrányból nehéz felállni. Ezért is mondom azt, hogy nem gondolnám, hogy mi voltunk a leggyengébb csapat ebben a bajnokságban, de sok meglepetés is született ebben a nagyon erős NB II-ben, ilyen erős másodosztály régen volt.

A legvégén tudott az élre kapaszkodni a Puskás Akadémia, de a Békéscsaba is a hajrára került feljebb, és vannak olyan csapatok, ahol nagyon jó körülmények között tudnak készülni, gondolok a Kisvárdára, a Balmazújvárosra, vagy a Sopronra. Nagyon nehéz tartani a versenyt ezekkel a csapatokkal. Bármennyire is küzdelmes volt ez a fél szezon, számomra rendkívül gyorsan telt el, mert rendkívül sokat kellett dolgozni, megfeleltetni a klubot a szövetségi elvárásoknak, észre sem vettem azt, hogy sokkal több meccset játszottunk, mint máskor. Végig egy adrenalinban tobzódó állapotban voltunk ez alatt a fél év alatt.

- A nézőket szép számban meg tudta szólítani a klub: többször ezer fölötti nézőszámmal játszhattak a SZVSE-stadionban.

- Hatalmas élmény volt azt látni, hogy a szegedi futball pillanatnyi állapotában ilyen sok ember kijön a mérkőzésre, ennyien mellénk állnak, ilyen sok ember hangosan szurkol és élvezi a produkciót, holott nem mindig volt élvezetes. Szeretném is kérni a szurkolókat, hogy maradjanak a csapat mellett. Óriási dolog lenne bent maradni ebben az osztályban, ezért mindenre hajlandóak vagyunk, de az eredmény mellett ez valahol egy kikapcsolódás, egy játék, ami a nézőkért van. Akkor is lehet szeretni egy csapatot, ha kevésbé eredményes. Ha országhatáron túllépünk, akkor látunk is erre példát. Nem felmentve a produkció alól a klubunkat, de valahol értékén kell kezelni ezt a dolgot. Ez egy profi osztály, amibe mi először csöppentünk bele, rendkívül rossz háttérrel. Bármilyen eredmény is szülessen, tisztességesen fogunk belőle kijönni.

- Fontos még megjegyezni, hogy továbbra is sok saját nevelésű, szegedi játékos kap szerepet a csapatban.

- Arányaiban továbbra is nagyon sok a saját nevelésű játékos, tavaszra is fog még a közönség olyan játékost látni, aki az ificsapatunkból helyet követel magának a felnőttek között. Ezt az utat szeretnénk járni, mert nincs más választásunk. Egyébként is helyesnek tartjuk, de nincs is más választásunk.

- Lóczi István az őszi három mérkőzésen irányította az együttest: a vezetőedző-kérdésben hogyan gondolkoznak?

- Napokon belül a felállított alternatívák közül valamelyiket tartalommal igyekszünk megtölteni, realizálódni fog, hogy ki viszi tovább a csapatot, és milyen elképzelésekkel teszi ezt.

- A keretben milyen változások várhatóak az idény második felére?

- Fülöp Tibor esetében megegyeztünk a Méhkerékkel, az ő távozása biztosra vehető. Nagyon bő keretünk volt, amiben rengeteg sérült játékos volt, közülük többen felgyógyultak. A mi helyzetünkben nincs szükség ennyire bő keretre, egy fél szezon van hátra.

- Nyáron nem csak a felnőtt, hanem az utánpótlás is szép sikert ért el, hiszen a másodosztályban versenyezhetnek a SZEOL csapatai. Ők hogyan szerepeltek az ősszel, milyen állapotban van most a klub utánpótlása?

- Nincs annyira szem előtt, de az egy nagyon nagy dolog, hogy az úgynevezett elit bajnokságba kaptunk besorolást, az U16, U17, U19-es csapatunkkal. Az U16 és az U19-es alakulatunk szépen helyt is állt, sok pontot gyűjtöttek, sok szoros meccset játszottak. Az U17-ben sok egyéb ok miatt nem tudtunk megfelelően kiállni, tavasszal ezen is fogunk tudni javítani. Kicsi korosztályainkat öröm nézni, szépen fejlődnek, jó eredményeket is érnek el. Kiemelt cél az, hogy az utánpótlást még magasabb szintre emeljük, de ehhez is kellett az, hogy az NB II-ben megmutassa magát a felnőtt csapat. Ez motiváció volt a fiatalok számára is, ha más nem, meg lehet nézni, hogy milyen sok kisgyerek ott játszott és szurkolt a mérkőzéseken. Három dolognak tudom be azt, hogy továbbra is szépen feltöltött a lánycsapattal együtt immár 14 utánpótlás csapatunk. Az egyik a klubban korábban elvégzett munka, az edzők jelenlegi agilitása, a hírnév, és látják azt, hogy hová lehet eljutni, ez biztosítja a csapataink viszonylag kicsi fluktuációját. Másrészt a futball EB után volt egy felfokozott hangulat, ahogy a válogatott futballisták is fogalmaztak, öröm volt látni, hogy újra magyar mezbe öltöztek a fiatalok, éltették Gera Zolit, vagy Dzsudzsák Balázst. A harmadrésze pedig, hogy itt, itthon, Szegeden feljutottunk és nehézségeket leküzdve „akkreditáltunk” az NB II-re. A legeslegfontosabb az, hogy az edzők nagyon becsületes munkát végeznek, hiszen ők sem a legjobb körülmények között dolgoznak, mégis ott vagyunk minden megmérettetésen a jók között. Az emberi oldal pótolhatatlan, és ebben úgy érzem, nagyon erősek vagyunk.