Labdarúgás: hatvan éve ütötte ki a Szőreg a Vörös Meteort

Hatvan éve, 1955 elején történt, hogy az akkor a megyei I. osztályban vitézkedő Szőregi Rákóczi csapata kiütéses, 6-1-es győzelmet aratott a vendég Vörös Meteor felett.

Csongrád megyei I. osztály (1954-1955-ös szezon):

Szőregi Rákóczi – Vörös Meteor 6-1

Góllövők:

Sebők I. (2), Sebők III. (2), Baranyi, Lengyel, ill. Hujber. A játékosok azóta már nem élnek, emlékül azonban álljon itt egy korabeli fiatal szurkolójuk visszaemlékezése a hajdani csapat tagjairól.

Máder István:

Magas termetű, a játékkal együtt élő, társait irányítani tudó kapus volt. A magas labdáknál uralta a kapu előterét. Nem régen elhunyt fia is játszott a Szőregi Rákócziban.

Szántó Sándor:

Kemény, az ütközést is bátran felvállaló védőként jól fejelt és kiválóan helyezkedett. A nálánál gyorsabb csatárok is nehezen tudták csak átjátszani.

Dobó Miklós:

Játszott az UTC-ben és a kor jeles NB II-es csapatában, a KTE-ben is. Jól összefogta a védelmet, kiváló rugótechnikával rendelkezett. Később hosszú időn át a Szőregi Rákóczi SE edzője volt. Fia is tagja volt a megyei I. osztályú csapatnak.

Kókai Lajos:

Szikrázóan kemény, bátor, gyors védő volt még idősebb korában is. Élvezte a játékot, nem szeretett veszíteni.

Bóka István:

A SZVSE-ből igazolt át a szőregiekhez. Technikás, a rövid passzokat kedvelő játékos volt. Sérülékenysége sokszor akadályozta pályafutása során.

Csiszár Ferenc:

Bár nem volt gyors és technikás, de harcos modora miatt ellenfeleit rendre kiiktatta a játékból. Kiválóan helyezkedett, nagy szívű, fejjátékban verhetetlen játékos volt.

Lakatos Péter:

Rendkívül gyors, kemény játékos volt, nagy munkabírással. A kombinatív készség hiányát akaraterővel pótolta, nála nem volt elveszett labda.

Lengyel István:

Magas, jól fejelő technikás csatárként kiváló adottságokkal játszotta a futballt. Magas katonai beosztása miatt Budapestre került, korán befejezte sportpályafutását.

Sebők Béla (Sebők III.):

Fejjátéka, ütemérzéke, gólérzékenysége megyei szinten is kiemelkedő volt. Magasabb osztályban is helytállt volna. Ellenfelei tartottak tőle. Tekintélye a különleges, és főként eredményes fejelőkészségén alapult.

Baranyi Imre (Csibe):

Kiváló lövőerejű, az a típus, aki lát a pályán, az utóbbi évtizedek legtehetségesebb játékosa volt. Csak rajta múlt, hogy

Sándor Károlyt

(Csikar) is megelőzve nem lett az MTK játékosa. Indításai rendre gólhelyzetet eredményeztek.

Sebők Károly (Sebők I.):

Játszott az NB I-es Szegedi Petőfiben, majd az NB II-es SZVSE-ben is. Gyors, szemfüles, úgynevezett vonalszélső volt. Beadásai, visszagurításai rendkívül veszélyesek voltak. Akaratereje, játék közbeni trükkjei élményt jelentettek a szurkolóknak. Sok esetben két védőt is lekötött. A Szőregi Rákóczi a szezon végén a 16 csapatot felvonultató megyei I. osztály 4. helyén végzett. A dobogóra a Vöröslobogó (későbbi UTC), a Dózsa és a Törekvés (későbbi SZVSE) fért oda.