Kuba, Ausztrália és Horvátország után idén Portugáliában ünnepelt Vajda Attila

Vajda Attila, az EDF DÉMÁSZ-Szegedi VE olimpiai bajnok klasszisa már rutinos utazónak számít, így volt ideje megszokni, hogy a születésnapját általában nem Szegeden vagy Szőregen, de még csak nem is Magyarországon tölti. A 32 esztendős kenus március elején ideiglenesen Portugáliába költözött a csapattársaival, 2015-ben Montebelóban fújhatta el a képzeletbeli gyertyákat a tortáról.

Az ünneplés kapcsán a szegedive.hu közölt

rövid interjút

Vajda Attilával.

- Egy újabb külföldön töltött születésnap!

– Igen, már megszoktam, hogy általában nem vagyok otthon ilyenkor.

- Számon tartod, hogy hány országban ért már a reggel március 17-én?

– Az biztos, hogy az elmúlt húsz évben többször ünnepeltem külföldön, mint otthon. Ha jól tudom, akkor Portugáliában már hatodik alkalommal vagyok, úgyhogy ez az ország viszi a prímet, de korábban Dél-Afrikában, Ausztráliában, Horvátországban, két éve pedig a harmincadik születésnapomon éppen Kubában edzőtáboroztam márciusban.

- Szinte teljes szegedi csapattal utaztatok el Montebelóba. Volt rá lehetőség, hogy közösen koccintsatok egyet?

– Múlt héten szombaton összeültünk a többiekkel. A csapat egyetlen hölgy tagja,

Kárász Anna

kedveskedett nekünk egy tortával is, hiszen nem csak nekem volt szülinapom, hanem Kokszinak is (

Kovács László

, Kárász Anna edzője - a szerk.). Előkerült a gitárom is, sőt később litván és orosz versenyzők is csatlakoztak hozzánk, úgyhogy a klubdélutánból egy egész jó hangulatú kis zenés, éneklős este lett.

- Gondolom rá is fért a csapatra egy kis kikapcsolódás.

– Igen, hiszen nyugodtan mondhatom mindenki nevében, hogy nagyon kemény napokat élünk meg. Egy-egy hét végére nagyon elfárad a társaság. Hétfőtől szombatig összesen tizenegy vizes edzésünk van, emellett pedig futás, kondizás és lépcsőzés is szerepel a programban. Itt ráadásul nincs sík terep, így a futótréningek is nagyon intenzívek. Persze nem kell minket sajnálni, hiszen azért vagyunk itt, hogy minél erősebbek legyünk.

- A decemberi trombózis után nagyon sokan aggódtak érted. Szerencsére Portugáliából már csak jó hírek érkeztek rólad.

– Remekül érzem magam. Minden edzést teljes erőbedobással végzek, újra terhelhető a lábam, így a futásokat és a szökdeléseket is maximális intenzitással csinálhatom végig, a kenuzásról nem is beszélve. Élvezem, hogy újra a vízen vagyok és mindent meg tudok csinálni.

- A csapat nagy része szombaton hazautazik, Kárász Annával azonban március végéig kint folytatjátok a munkát. Hosszú lesz az a plusz egy hét?

– Montebelóban tényleg minden adott a nyugodt felkészüléshez, de azért vágyunk már haza. Ebből a négy hétből kihozzuk a maximumot, sokat evezünk, gyűjtjük a kilométereket, hogy aztán otthon újult erővel folytassuk a tavaszi munkát. Ennyi idő elteltével természetesen már hiányzik a család és a barátok, na meg a hazai ízek is.