Labdarúgás: az idegenbeli pontok hiányoztak a HFC előrelépéséhez

A héten két levezető edzéssel befejezik az őszi idényt a Hódmezővásárhelyi FC NB III-as labdarúgói. Szűcs Róbert vezetőedzővel értékeltük a szezont.

A vásárhelyi klubnál évekre visszamenőleg nem fordult elő szezon közbeni edzőváltás, most az őszi ötödik forduló után - közös megegyezéssel - erre is rákényszerültek, amikor

Kandó Róbertet

Szűcs Róbert

váltotta a kispadon. A HFC szereplése rendkívül hullámzó volt, a már említett első öt fordulóban mindössze egy győzelmet sikerült elérniük, igaz azt idegenben a Jánoshida ellen, míg a négy vereségből hármat - a Pilis, a Kecskemét II. és a Csepel ellen - hazai pályán szenvedtek el. A Szűcs-érában óriási változást jelentett, hogy az öt hazai találkozóból négyet - a Tisza Volán, a Gyula, a Monor és a Szolnok II. ellenit - megnyerték, míg a Makóval döntetlenül mérkőztek. Az idegenbeli mérleg viszont tragikusan gyengére sikeredett, hiszen négyszer - Dabasról, Dunaharasztiból, Tökölről és Tápiószecsőről - pont nélkül tértek haza és mindössze Szarvason sikerült egy pontot elcsípniük. Összességében a 15 mérkőzésből 5 győzelem, 2 döntetlen és 8 vereség a HFC őszi mérlege, a megszerzett 17 pont pedig a 11. helyezéshez lett elegendő. Az ősz tapasztalatairól Szűcs Róbert vezetőedzővel beszélgettünk.

– Hogyan emlékszik vissza az irányítása alatt ősszel lejátszott tíz bajnoki mérkőzésre?

– A hatodik forduló előtt vettem át a csapat irányítását és azonnal megtapasztalhattam az edzői pálya árnyoldalait, hiszen a listavezető Dabas otthonában léptünk pályára és már 20 perc után három góllal vezettek a hazaiak. Szerencsére a katasztrofális vereséget sikerült elkerülni, de éreztem, hogy óriási önbizalomhiánnyal küzd a csapat. A következő mérkőzés előtt igyekeztem mentálisan erősíteni a játékosaimat, hiszen a Makó elleni hazai derbi mindkét csapat számára nagy téttel bírt. Visszagondolva erre a találkozóra, többnyire a mi akaratunk érvényesült, megszereztük a vezetést is, de a hajrában túlzottan az eredmény megőrzésére törekedtek a sorozatos kudarcoktól megviselt játékosaim és a makóiak a hosszabbításban lőtt góllal egyenlíteni tudtak. Ma is úgy látom, hogy ezen a találkozón mi veszítettünk két pontot, ami akkor is nagyon fájt. A nyolcadik fordulóban az akkor második helyen álló Dunaharasztihoz utaztunk. Veszíteni valónk nem volt, így viszonylag felszabadultan játszhattunk. Hibáinkat kihasználva kétszer is vezetést szerzett a hazai együttes, de mi mindkétszer egyenlíteni tudtunk, ami az erősödő csapategységet bizonyította. Sajnos a második gólunkat véleményen szerint teljesen jogtalanul elvette tőlünk egy téves partjelzői beintés, így a megérdemelt pontszerzés helyett pont nélkül utazhattunk haza. A következő játéknapon újabb megyei rivális elleni találkozó következett. A Tisza Volán abban az időszakban még a dobogós helyezés felé kacsingatott, míg nekünk inkább a hátsó régióból való kikerülés lehetett a célunk. Egy Vásárhely-Szeged összecsapás mindig óriási presztízst jelent a játékosok számára, ilyenkor mindegy, hogy melyik csapat éppen hol áll a tabellán. Az elmúlt években mi igazi mumusai lettünk a Volánnak és ez a jelző az októberi mérkőzés után is megmaradt, hiszen helyenként jó játékkal, szoros mérkőzésen sikerült 2-1-re nyernünk. Ez a győzelem talán a három megszerzett pont mellett azért is volt döntő fontosságú, mert a játékosaim végre elhitték, hogy ebben a kiegyenlített mezőnyben bárki meg tud verni bárkit. A tizedik forduló előtt győzelmi reményekkel utaztunk Szarvasra. Minden esélyünk meg is volt a terveink megvalósítására, hiszen a találkozó elején mi irányítottuk a játékot, megszereztük a vezetés, de ezt követően több óriási gólszerzési lehetőséget elhibáztunk. Sajnos a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, hiszen a folytatásban egy kiállítás és az ehhez kötődő büntető után egyenlítettek a szarvasiak, sőt a végén még mi örülhettünk a pontszerzésnek.

Következett a remekül szereplő Gyula elleni hazai találkozó, amely előtt sok segítséget kaptam szegedi kollégámtól a vendégcsapat játékának kielemzéséhez. Úgy érzem, hogy sikerült is a legmegfelelőbb játékstílust megtalálni, ennek ellenére ez a találkozó tipikus döntetlen szagú volt. Az utolsó percben azonban ezúttal mellénk szegődött a szerencse és egy fejesgóllal mindhárom pontot itthon tartottuk. Sajnos az idegenbeli gyenge szereplésünk Tökölön is tovább folytatódott. Ahogy mondani szokás, még a buszon ültünk, amikor már vezettek a hazaiak. Mindent megtettünk az egyenlítésért, de ezen a találkozón semmi sem sikerült. Rosszul játszottunk és egy újabb kapott góllal sima vereséget szenvedtünk. A Tökölön mutatott teljesítmény nem volt túl biztató az erős középcsapatnak számító Monor elleni hazai találkozó előtt. A mérkőzés végig nagy küzdelmet hozott, a helyenként már durvaságba átcsapó vendégek játékával felvettük a kesztyűt és egy remek egyéni teljesítmény után szerzett góllal nyerni tudtunk. Az utolsó őszi idegenbeli találkozó előtt felcsillant a remény arra, hogy egy sikerrel még elérhetjük a minimális célként kitűzött nyolcadik helyezést is. Tápiószecsőn a szezon legjobb támadójátékát produkálta a csapat, de ez a szezon legnagyobb védelmi hibáival párosult, így kikaptunk 3-1-re. A zárófordulóban nem volt más lehetőségünk, mint legyőzni a Szolnok nem túl acélos második csapatát és tapadni a középmezőnyre. A találkozó az ősz legegyértelműbb győzelmét hozta, külön pozitívum, hogy arra is lehetőségem adódott, hogy két 16 éves játékosunknak is lehetőséget adjak az NB III-as hazai bemutatkozásra.

– Összességében hogyan értékeli az őszi szereplést?

– Minden körülményt figyelembe véve jó közepesnek. Nagy eredménynek tartom, hogy hazai pályán irányításom alatt veretlenek maradtunk, sőt a megszerezhető 15 pontból 13-at begyűjtöttünk. Sajnos idegenben már közel sem ment ilyen jól, hiszen mindössze egyetlen pontot sikerült szereznünk. Ebből adódóan jól látható a tavaszi idény feladata is, ha a középmezőny első felében akarunk végezni, akkor a jó hazai szereplés megőrzése mellett jelentősen javítanunk kell az idegenbeli eredményeinken. A mezőny rendkívül kiegyenlített, hiszen mi a 17 pontunkkal a 11. helyen zártunk, ha csak egyetlen vidéki találkozónkat meg tudtuk volna nyerni, akkor három hellyel előrébb végezhettünk volna és azzal szinte mindenki elégedett lenne. Mi nem vagyunk gazdag csapat - bár sokan ezt terjesztik rólunk - ráadásul messze vagyunk a fővárostól, így a játékos erősítések lehetősége is igen korlátozott, tehát elsősorban saját fiataljainkra kell számítanunk, nekik pedig idő kell ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges rutint, tapasztalatot.

– Ma már a fiatalokra való építés is kockázatos, hiszen a jobb anyagiak reményében szemrebbenés nélkül elhagyják klubjukat. Mi a helyzet e téren Vásárhelyen?

– Van és valószínűleg lesz erre is példa. A nyáron eltávozott két gólerős játékosunk,

Bata Csongor

és

Rácz Dezső

pótlására kiszemelt

Nuszpán Norbert

például szezon közben szinte szó nélkül hagyott itt bennünket és egy magát "menedzser"-nek titulált ember segítségével Németországban folytatja pályafutását. Hiába volt szerződése, az amatőr szerződés külföldre igazolás esetén semmit sem ér. Hiába fordít a klub az ilyen fiatalokra komoly erőket, egyetlen forintot sem kap vissza és ez nem jó így. A sor a napokban folytatódott, hiszen a Konc testvérek - Krisztián és Adrián - hasonló úton mentek ki Németországba és egy "köszönöm szépen"-re sem voltak képesek. Félő, hogy ez a tendencia ezzel még nem fejeződött be, hiszen hosszú még az idő a január végi külföldi átigazolási időszak végéig.

– Ha már a játékosoknál tartunk, milyen értékelést kap a HFC játékoskerete és közülük kikkel volt elégedett az ősszel?

– Áttekintve az ősszel szerepelt labdarúgókat, számomra is kissé megdöbbentő szám, hogy összesen 30 játékos szerepelt a 15 találkozó jegyzőkönyvében. Igaz, hogy közülük csak 21 lépett pályára és ebből hárman kizárólag csereként, a többiek csak a padon ültek. Ezért is fontos, hogy a klub nevezett a megyei I. osztályú felnőtt bajnokságba, hiszen enélkül ezeknek a játékosoknak alig maradna játéklehetőségük. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy kialakult a csapat gerince, hiszen a -

Kovács Krisztián, Huszár Lajos, Antal Krisztián, Bárkányi Bálint, Sipos Zoltán, Marton Bence, Kökény Tamás, Potloka Adriján, Domonkos Ferenc, Varga Máté, Juhász Sándor, Piti László

és

Bartyik Norbert

alkotta - magon csak sérülés, vagy eltíltás miatt változtattam. Közülük a teljesség igénye nélkül a kapus, Kovács Krisztián, a védelemből Bárkányi Bálint, a középpályáról Sipos Zoltán és Bartyik Norbert, míg a támadók közül a fontos gólokat szerző Domonkos Ferenc teljesítménye emelkedett ki.

– Vannak-e átigazolásra kiszemelt játékosok?

– Nagy kérdés, hogy milyen változásokat hoz a téli átigazolási időszak a játékoskeretünkben. A távozók helyét be kell tölteni és erre elsősorban a saját nevelésű, a megyei I. osztályban pallérozódó fiataljaink az első számú kiszemeltek. Az már szinte biztos, hogy

Rácz László, Brizik-Bodrogi István, Tóth József

és

Szabó Csaba

az NB III-as kerettel kezdi meg a januári felkészülést. Természetesen szeretnénk néhány posztra megfelelő játékost találni. Keresünk egy több poszton is bevethető védőt, egy-két középpályást és mindenképpen szükségünk lenne egy gólerős támadóra. December 10-én, szombaton délelőttre 18-22 éves játékosok számára kiválasztót hirdettünk a vásárhelyi stadionban, ahová információim szerint több, mint ötvenen jelezték részvételüket. Jómagam is ott leszek a kiválasztón és abban bízom, hogy edző kollégáimmal együtt néhány csiszolatlan gyémántot fel fogunk fedezni.

– Túl vannak az utolsó edzésen, mikor kezdődik a tavaszi idényre történő felkészülés és mi vár a fiúkra?

– Az előzetes tervek szerint január 11-én (szerdán) délután kezdjük a felkészülést. Az első hét még a ráhangolódást szolgálja, majd heti öt edzéssel meg kell alapoznunk egy sikeres tavaszi szezont. Az edzőmérkőzéseket január végén kezdjük el és várhatóan 10-11 mérkőzést játszunk egyetlen kivételtől eltekintve kizárólag a hazai műfüves pályán. Az ellenfelekről még nem tudok konkrétumokkal szolgálni, szeretnék megmérkőzni az NB II-es Békéscsabával, Szegeddel és Bajával, valamint a megyei I. osztályú bajnokság Békés és Csongrád megyei élcsapataival. Eredeti célunk nem változott, az 5-8. helyen szeretnénk végezni, ehhez pedig sokat kell dolgoznunk a téli időszakban. Végezetül szeretném megköszönni a játékosoknak az elvégzett munkát, kollégáimnak a tőlük kapott segítséget, a klub vezetésének támogatását és bizalmát, valamint a szurkolók biztatását és a nehéz időszakban való kitartásukat is. Remélem tavasszal jó játékunkkal a jelenleginél több szurkolót tudunk kicsábítani a városi stadion lelátóira. Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket és sikeres újévet kívánok.