Sport

Szakszemmel 8. nap: Németország – Szerbia

Szakszemmel 8. nap: Németország  – Szerbia

2010. június 19., szombat
Szakszemmel 8. nap: Németország  – Szerbia
Két döntetlen született a C csoportban pénteken a vb-n: Szlovénia és az Egyesült Államok 2-2-re, Anglia és Algéria 0-0-ra végzett. A D csoportban jegyezhettük föl a nap meglepetését: Szerbia válogatottja 1-0-ra verte Németországot. Ezt a csatát elemzi Szakszemmel Halkó Pál, a szegedi Tisza Volán SC UEFA „A” licences edzője, szakosztályvezető.Németország – Szerbia 0-1 (0-1). D csoport, 2. forduló. Port Elizabeth, Nelson Mandela Bay Stadion. Vezette: Alberto Undiano (spanyol). Németország: Neuer – Lahm, Friedrich, Mertesacker, Badstuber (Gomez 77') – Schweinsteiger, Khedira – Müller (Marin 70'), Özil (Cacau 70'), Podolski – Klose. Szövetségi kapitány: Joachim Löw. Szerbia: Sztojkovics – Ivanovics, Szubotics, Vidics, Kolarov – Kuzmanovics (Petrovics 75') – Krasics, Ninkovics (Kacsar 69'), Jovanovics (Lazovics 78'), Sztankovics – Zsigics. Szövetségi kapitány: Radomir Antics. Gólszerző: Jovanovics (38'). Piros lap: Klose (36'). A mérkőzést részemről felfokozott várakozás előzte meg, hiszen a németeket a vb előtt élőben láthattuk „népi katlanunkban” (meg is főttünk rendesen), Szerbia pedig mégiscsak itt van a szomszédban (…és ők bezzeg ott vannak…). Izgalmamat csak fokozta, hogy a világbajnokság eddigi egyetlen mérkőzésén, ahol európai csapatok mérkőztek egymással, nem papírforma eredmény született (Spanyolország – Svájc 0-1). Számíthatunk-e most is meglepetésre? Nos a mérkőzés úgy indult, hogy aligha. Németország az Európában jelenleg legszélesebb körben alkalmazott 4–2–3–1 felállási formában kezdte rohamozni a szerb kaput. Támadásai során ez az alaprendszer aztán különböző alakzatokká alakult át, de a „végeredmény” szinte mindig kétékes játékban csúcsosodott ki. Megfigyelhető volt, amint Klose mellé felzárkózott az egyik szélső középpályás, kinek helyét elfoglalta az azonos oldali védekező középpályás, így rombuszt alakítva ki az ékpár mögött. A rombusz két csúcsán az irányító Özil, hátul a visszamaradó védekező középpályás állt. Más esetekben a két ék játékos az ellenfél hátsó alakzatát a kapujához minél közelebb kényszerítve visszafelé indult, teret biztosítva a helyükre ugyancsak párban érkező és párhuzamosan mozgó támadó középpályásoknak. Egy harmadik változatban az elöl helyezkedő két csatár határozott ellentétes oldalirányú mozgással nyitott rést a középen előretörő társnak, aki ezáltal megnyújtotta a rombuszt, és kecsegtető helyzetben várhatta a szélről jövő passzokat. Minden variációnál igyekeztek földön tartani a labdát a vb átlagban legmagasabb csapata ellen. A „Jabulanit” csak egy-egy „atombiztos” súlypontáthelyezésnél emelték fel. Látszott, valamennyi esetben begyakorolt, roppant tudatos helyezkedő mozgással végrehajtott figurákról van szó. Mindehhez kell, hogy arányaiban sok támadó szellemű labdarúgó alkossa a csapatot, akik fejben le tudják játszani, hogy a támadás ritmusa és a rendelkezésre álló terület függvényében mit húzzanak elő a repertoárból. A szerbek a mérkőzés során végig igen mereven alkalmazott 4–1–4–1-es hadrendjükkel megszállták saját térfelüket. Indíttatásuk defenzív volt, bár néha hullámzóvá tudták tenni a játékot. Ezen periódusokban kissé lagymatag volt az iram, egy-egy szöglet itt is, ott is jelentett némi izgalmat. Meg a mindkét oldalon szórványosan, a pálya közepe táján elkövetett taktikai faultok. Egy (két) ilyen okozta Miroslav Klose és a Nationalelf vesztét. A 36. percben történt kiállítás mindkét sárga lapja szerintem véleményes, a kettő együtt pedig bizonyítja azt a tételt, hogy egy magát nem a futball szellemének alárendelő játékvezető hogyan tud tönkretenni egy meccset, hozhat hátrányba egy csapatot, vagy tehet tönkre egy akár több éves munkát, karriereket. Remélem, a spanyol nem vezet(het) már ezen a vb-n. Ha rajtam múlna, máshol sem… (17 spanyol bajnokin 11 kiállítás a szezonmérlege). A kiállítás ledermesztette a németeket, a szerbek azonnal (később valószínűleg nehezebb lett volna) bevitték a kegyelemdöfést. Kraszics kiváló elfutása utáni beadása megtalálta egyetlen támadó fegyverüket, a „hosszúpuska” Zsigicset, aki teljesítve küldetését, kihagyhatatlan helyzetbe hozta Jovanovicsot. A félidő végéig, sőt a második elejére is kitartott a német rövidzárlat. Nem véletlen, a már említett felépítettség szenvedett csorbát, hiszen tíz mezőnyjátékosra van kitalálva, a precíziós műszerből hiányzott egy fogaskerék. Az 57. perc táján éreztem úgy, hogy ismét felépítették magukat, észhez tértek. Támadásaikban a rombusz csúcsa az egyedüli ékjátékos lett, így hidalták át a létszámhátrányt. Podolski egyre aktívabb volt a baloldalon (kecsegtető helyzetek sorát hagyta ki), Khedira kapufája, Müller ollózása szép volt. A tizenegyes! Megmondhatná valaki Vidicsnek, hogy ő a dicső szerb labdasportok (kosár-, vízi-, kézilabda, labdarúgás) közül az utóbbit választotta, azt meg lábbal játsszák! Podolskinak pedig azt kellene a fejébe verni, hogy megfelelő alázat nélkül nincs siker. Hanyagul futott a labdának, rossz szögben, az utolsó pillanatban történő változtatás lehetőségét kizárva közelítette meg azt. Ezért tudott hárítani Sztojkovics. A 11-es felrázta a szerbeket, akik 4–3–2–1-es ékalakzatba szerveződve igyekeztek a kapujuktól a korábbiaknál távolabb tartani ellenfelüket. Támadásaik továbbra is esetlegesek, körülményesek voltak, mégis sikerült veszélyes helyzeteket kialakítaniuk, ami elsősorban abból adódott (akár a gólnál is), hogy Badstuber nem tudta tartani Kraszicsot, belül pedig a két német középső védő között nincs megfelelő kommunikáció, és statikusak. Jovanovics kapufát lőtt (előkészítő ismét Kraszics), Zsigics fejese a felső lécen pattant meg. Szembetűnő volt, hogy az említett két német védő, aki magasságban alig marad el Zsigicstől, meg sem merte közelíteni a szerb támadót, a fejeseknél sem a mezőnyben, sem a kapu előtt nem kényszerítették párharcra. A mérkőzés szerintem akkor ért véget, amikor Löw mester többszörösen „elcserélte magát” (70. perc). Özil mozgatta a csapatot, nem rajta múlt az eredménytelenség, nem fedeztem fel rajta túlzott fáradtság nyomait, nem látszott sérültnek. Müller inkább volt indiszponált, de a helyére beállt Marint egykori honfitársai desszertként fogyasztották el. Bár Badstuber nem végzett jó védőmunkát, a helyére beállt Gomezzel minden rendszer megszűnt a csapatjátékban. Középen erőltettek mindent, Cacau egyénieskedésével fűszerezve. Ilyen kínos helyzetekben a világ legjobb csapatai is az utolsó tíz percre előveszik próba – szerencse alapon a kapu elé ívelgetés fegyverét. A németek a hosszabbítás utolsó két percét kivéve ezzel sem éltek (mert nem volt kinek ívelgetni). A végén a büntetőterületen belül Sztankovics még erőből szétrúgta Gomezt, de a foggal-körömmel védekező csapatok játékosainak rutinjával ő maradt lent a földön… Mi volt a mérkőzés legfőbb momentuma? Klose kiállítása? Jovanovics gólja? Podolski kihagyott büntetője? Mindhárom, hiszen döntően befolyásolták a végeredményt. A németeket célratörő antifutballal verték meg a szerbek. A kiállításig és a második félidő középső negyed órájában tetszett a németek sok hosszirányú váltással megkomponált tervszerű, de nem sablonos játéka, mellyel a pálya támadó harmadának különböző részein nyitnak területet és okoznak zavart. A szerbeket elszántságuk mellett azért illeti dicséret, mert kevés csapat tudná fizikálisan így felvenni a versenyt a németekkel.

A szombati vb-program:

13:30: Hollandia – Japán (E csoport) 16:00: Ghána – Ausztrália (D csoport) 20:30: Kamerun – Dánia (E csoport) Szakszemmel rovatunkban Lednitzky András, a Tisza Volán SC UEFA „A” licences edzője elemzi majd a Hollandia – Japán meccset.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.