Újabb fiatal tehetség mutatkozik be a Somogyi-könyvtárban, valamint Fekete Vince új verseskötetét is megismerhetik az érdeklődők.
Május 5.(csütörtök), 17 óra – Somogyi-könyvtár, 1. emelet, folyóirat-olvasóterem
Ki tudja merre... címmel,
Hermkens Edit
festményeiből rendez kiállítást a Somogyi-könyvtár az SZTE Sófi Ösztöndíj Alapítvány által támogatott fiatal szegedi tehetségeket bemutató programja tavaszi rendezvénysorozatának keretében. A tárlatot május 5-én, csütörtökön 17 órakor
Kántor Ágnes
Barcsay-díjas festőművész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténeti Tanszék tanársegédje nyitja meg a könyvtár első emeleti folyóirat-olvasótermében. A kiállítás május 11-ig tekinthető meg. Hermkens Edit alkotóként az érzéki világ megörökítésére törekszik. Intenzív, élénk színekkel reflektál a látvány impulzusaira, elsődleges eszközeként a színek hangulati hatását használva. A kedvenc témáit jelentő enterieurök és csendéletek mellett mégis, talán állatábrázolásai sűrítik magukba leginkább művészi célkitűzéseit; a képalkotó formák és színek kontraszthatásán túl munkái erejét az állatok sajátos karakterének magabiztos és szellemes ábrázolása jelenti. Képei túlmutatnak a hagyományos állatábrázolás kliséin, ahogyan csendéletei, szobabelsői sem a rajtuk, bennük látható tárgyakról mesélnek leginkább. Inkább Mesélnek arról a megfoghatatlan pillanatról, az időről, ami a tárgy megpillantása és aközött telik el, hogy képesek vagyunk megnevezni a tárgyat, kimondani a nevét. A program a Somogyi-könyvtár, a Szegedi Tehetségpont és az SZTE Sófi Alapítvány szervezésében valósul meg.
Május 5.(csütörtök), 16.30 – Somogyi-könyvtár, Hangoskönyvtára (Stefánia 2.)
Fekete Vince
József Attila-díjas költő, a Székelyföld kulturális folyóirat irodalmi szerkesztője Vak visszhang című új kötetét mutatják be a Somogyi-könyvtár Hangoskönyvtárában (Stefánia 2.) május 5-én, csütörtökön, 16.30 órai kezdettel. A szerzővel
Bene Zoltán
író beszélget. Fekete Vince így vall a költészetről: „Én egyébként mindenik verssel újrakezdem. Teljesen elölről. Mintha soha nem írtam volna semmit addig, ugyanazzal a várakozással, kilátástalansággal és bizonytalansággal. És reménykedéssel. Amikor aztán végre befejezek egy-egy verset, és meg is vagyok elégedve vele, ott van mindig a szorongás, hogy lehet, ez volt a legutolsó. Mert soha nem lehet senki biztos abban, hogy tud még igazi, önmagából sugárzó, nagyon jó (Isten bocsá': nagy) verset írni. És – tegyük fel – nem saját epigonjaként ismételgeti azokat a sémákat meg kliséket, amelyek egyszer már « bejöttek», a végtelenségig. Amit pedig már megírtam, ami kész van, az már annyira nem érdekes. Csak az, amit a semmiből fel kell építeni újra, amit a legelső betűtől meg kell csinálni, fel kell emelni, létre kell hozni. A versből, versírásból, versolvasásból, a vers szeretetéből, népszerűsítéséből, fejlődésének, változásainak, alakulásának figyelemmel követéséből pedig – úgy gondolom – egy költőnek nem szabad kiesni soha. A vers ma már – tudjuk – nem ugyanaz, mint száz, de akár tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Noha bizonyos szempontból nem sokat, szinte semmit sem változott." A program a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja, a Fiatal Írók Szövetsége és a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottsága Szépírói Munkacsoportjának közös rendezvénye.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.