Határtalan testvéri-baráti segítségnyújtás, fegyverrel

Szeged, sajtóház, olvasótábla – a régiek még emlékezhetnek; a Délmagyarország kiterített lapjait ott böngészhették, akik nem jutottak aznap az újsághoz. És előfordult, egyetlen egyszer, jó régen, hogy a „hivatalos” lap mellett egy alternatív kiadás is megjelent: ismeretlenek provokatív feliratokkal dekorált oldalakat ragasztottak az eredetiek fölé.

Volt nagy riadalom, az éber személyzet azonnal riasztotta a főnökséget, a főnökség a pártbizottságot, a pártbizottság a rendőrséget, a rendőrség meg ugrasztotta a gyorslábú fakabátokat, egyszersmind a politikairendőr-kommandót, mert egy ilyen szabotázs a legkeményebb fellépést kíván. Különösképp akkortájt, az 1968-as évben, augusztus 25-én, amikor a magyar katonák éppen ötödnapja gyakorolták a baráti szocialista segítségnyújtást idegen földön, Csehszlovákiában, teljes fegyverzetben. A baráti csehszlovákok ezért piszkosul utáltak minket, tán csak egy fokkal kevésbé, mint az akciót vezénylő szovjeteket.

Az az emlékezetes ’68 augusztusi önzetlen, baráti segítségnyújtás konzervatív fordításban: okkupáció, durva lerohanás, kíméletlen megszállás – egyik szó szebb, mint a másik, valamennyi tökéletesen fedi a lényeget. A hazai közvélemény hamar kifejezte ellenérzését – mást nem tehetett –, a szegedi fiatalok már az esemény másnapján, 21-én reagáltak: este több százan összegyűltek a Széchenyi téren, külföldi rádiók híreit vitatták meg, afféle szolid tüntetés volt ez, nem akkora, hogy az erőszakszervezetek közbeléphettek volna.

Hetednapra aztán lendületet vett a maroknyi ellenzék: hajnalra a megszállás ellen tiltakozók röplapjainak tömegével szórták meg a belvárost. Ismét volt riadalom, az egész városra kiterjedő nyomozás – de nem bukkantak a tettesek nyomára. Ám a röpcédulázás hamarosan folytatódott. Másfél hónap múlva a rendőröknek sikerült becserkészni egy csoportot, elfogták őket. A vád izgatás volt, emellett – a joggyakorlás szégyenére, képtelen módon – az összeesküvés is szerepelt a vádpontok között. Az ítélet elrettentő volt: 2-től 8 évig, a fő vádlott, Tóth László kisiparos kapta a legsúlyosabbat, a nyolcat, de még a 16 éves serdülő fiúnak is kijutott két év!

Csehszlovákia időleges megszállása – az ottani reformfolyamatok fegyverrel való elfojtása – nemcsak az ellenzéki szemléletű embereket, de a semleges többséget, sőt, a párthűek jelentős részét is az akció ellen hangolta. Széleskörű tiltakozásnak viszont nem volt meg a feltétele.