Hencz Péter: 85 éve avatták fel a szegedi dómot és a Dóm teret

Portálunkhoz eljuttatott írásában az 1930. október 23-25. közötti szegedi ünnepségsorozatról emlékezik meg Hencz Péter.

Szeged és

Klebelsberg Kuno

(1875-1932) vallás és közoktatásügyi miniszter (1922-1931) alkotó életének legszebb napjai voltak az 1930. október 23-25. közti ünnepségsorozat eseményei. Elkészült az egyetemi építkezések első üteme: a klinikák, az elméleti intézetek és laboratóriumok, az Auditórium Maximum, a fogadalmi templom, felavatják Közép-Európa legszebb terét, a Dóm teret, valamint a Nemzeti Emlékcsarnokot. Mindezek részei Klebelsberg Kuno a trianoni tragédiát követő Szent István-i léptékű ország építő tevékenységének.

Kertész K. Róbert

kultuszminiszteri államtitkár ekképpen emlékezett vissza: „Klebelsberg alkotói életének csúcspontja volt a felavató ünnepség 1930 őszén. Repülőgépen ment le akkor Szegedre. Megadatott neki az, amire

Petőfi

vágyott, hogy a magasságban szárnyalva tekinthessen le a nagy magyar Alföldre, ahol megláthatta az óriás sík térségben szétszórt tanyai iskolák sokaságát, saját alkotásait. Akik akkor mellette lehettek, emlékeznek arra a túláradó, örömteli meghatottságra, amellyel a tanyák világában előtűnő iskolákban gyönyörködött.” Az ünnepségsorozat már október 22-én elkezdődött a Boromeoi Szent Károly Irgalomház – ma Waltner Károly Otthon – felszentelésével, melyet

Glattfelder Gyula

csanádi megyés püspök végzett. A 120 ágyas intézetet

Polyák Károly

pap és hittanár adományából építették a szellemileg legsúlyosabban sérült gyermekek részére, és az első vidéki ilyen intézmény volt. Október 23-án volt az alföldi katolikusok első díszgyűlése. Október 24-én került sor a fogadalmi templom felszentelésére. Az 1914-ben épphogy elkezdődött építkezéseket a világháború félbeszakította, 1923-ban indult újra. Megépítésében Klebelsberg jelentős szerepet vállalt az állami anyagi források előteremtésével. A felszentelési misét

Angelo Rotta

pápai nagykövet pontifikálta fényes papi segédlettel. Délben Szeged város díszközgyűlése Klebelsberg Kunót díszpolgárává avatta a város iránt tanúsított szeretete és támogatása elismeréséül. A kultuszminiszter ígéretet tett, hogy nem elégszik meg azzal, hogy Szeged művelt város legyen, hanem gazdaggá is akarja tenni. Október 25-én az ünnepi szentmisét

Serédi Jusztinián

hercegprímás tartotta. A szentbeszédet Glattfelder Gyula mondotta. A misén részt vett

Horthy Miklós

kormányzó és felesége. Ekkor hangzott fel

Dohnányi Ernő

12 szólamú Szegedi Miséje, amely a Klebelsberg által kiírt zenei pályázat nyertese volt. Klebelsberg a zeneművet

Liszt

Koronázási Miséjéhez hasonlította. Az eseményekről a rádió is közvetített. Az ekkorra elkészült orgona a kontinens egyik legnagyobb és legszebb hangzású hangszere lett, mely szintén Klebelsberg érdeme. Délután került sor a kormányzó jelenlétében a rókusi általános iskola ünnepélyes átadására, mely Klebelsberg hatalmas népiskola építési akciójának 5000. objektuma volt. A kultuszminiszter avató beszédében többek között azt mondotta: „A trianoni nagy szerencsétlenségből azt a következtetést vontuk le, hogy a nemzet széles rétegeit telíteni kell műveltséggel... A magyar kultúrpolitikának egyik sarkalatos elve, hogy a magas műveltséget párhuzamosan ápoljuk s így nem véletlenség az, hogy pár órán belül egyszerre avatjuk a szegedi egyetemet és szimbolikusan az ötezer népiskolát.” Ezt követően került sor a Dóm téri épületegyüttes és Nemzeti Emlékcsarnok felavatására. Klebelsberg avatóbeszédében a római bölcselőket idézte. „Az egyetértésből a kis dolgok is nagyra nőnek, a széthúzás esetén a legnagyobbak is romba dőlnek.” A kormányzó a Nemzeti Emlékcsarnokban ünnepélyes keretek között helyezte el az egyetem zárókövét a következő jelmondat kíséretében: „Légy erős vára a magyar tudásnak és hirdetője a magyar dicsőségnek!” A Dóm téren díszes menet indult az egyház, a város, az egyetem és alkotók részvételével. Megkondultak a város és a Dóm harangjai, ágyúlövések dördültek. „Klebelsberg vezette az alkotók menetét, mellette haladtak a Dóm és a tér építőművészei,

Foerk

és

Rerrich

, a Szegedi Mise alkotója, Dohnányi, utána többi alkotók, festők, szobrászok, iparművészek, építőmesterek, orgonaépítők, pallérok, szakiparosok, előmunkások hosszú menetben, az utolsó napszámosig, mind-mind valamennyien, akik részt vettek a közös nagy munkában, akiket mind, mint alkotó munkatársait vezette az államfő elé. A virágba borult hatalmas tér megtelt az ünneplőkkel, ezrek ajkán szállt a magasba a nemzeti imádság, s a teret betöltő tömeg- az államfő, a kormány tagjai, törvényhozók, egyházi főméltóságok, a papság, a város képviselői, az egyetemi küldöttek, a diákság, a polgárság- egyetlen felemelő közös érzésben forrott össze, a nemzeti erők összefogása Klebelsberg gyönyörű művének láttára...” (Kertész K. Róbert) Az állam, Klebelsberg, az egyház, Glattfelder püspök és a város,

Somogyi Szilveszter

polgármester példaszerű összefogásának eredményeképpen a trianoni ország csonkítás következtében az ország perifériájára sodródott mezővárosból, Szegedből a világra kisugárzó egyetemi, egyházi, tudományos és kulturális város lett.

Hencz Péter