„Na ide figyelj, te kis mocskos lelenc gyerek!” - Kothencz János nyílt levele

Kothencz János az alább olvasható közleményt juttatta el portálunkhoz.

„Na ide figyelj te kis mocskos lelenc gyerek!”

"A fent idézett megszólítással köszönt rám annak a névtelen levélnek az írója, aki a minap, a képviselőjelöltek bejelentése előtt pár órával a postaládámba helyezte el levelét. Majd így folytatta:

„Azt hiszed, hogy neked mindent szabad???? Azt gondolod, hogy megváltoztathatod szegeden a rendszert azzal, hogy a panelproletárok seggét nyalod?????” „Ne hidd, hogy a hozzád hasonló lelencek pátyolgatásával meg tudod nyerni a választást!!!! Hagyd abba a kavarást, mert rosszul jársz!!!! Olyan sztorit találunk ki rólad, hogy elsüllyedsz szégyenedben!!!!"

Természetesen mást is tartalmazott a levél, azonban ezeket nem teszem közzé, mert nem csak engem érintenek. Sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán reagáljak-e erre. Először kidobtam a levelet. Utána eszembe jutott az elmúlt napok több olyan pillanata, ahol az emberek elmesélték, hogy miféle mocskolódó hadjáratba kezdtek egyesek azért, hogy lejárassanak. Azon is eltűnődtem, vajon mi vihet rá valakit arra, hogy ilyen eszközöket használjon. Aztán mégiscsak kikukáztam a levelet és újra elolvastam. Aztán újra és újra. Végül úgy döntöttem, reagálok a levél részben idézett tartalmára. Nem magam miatt, hanem azok miatt, akiket mindez rajtam kívül is érinthet. Mindenek előtt tisztázni szeretném, hogy én semmiféle választást nem kívánok megnyerni azzal, hogy 20 éve segítem, támogatom a családjukat vesztett csemetéimet. Ehhez nem kell politikusnak lenni. Erre egy kis emberség bőven elég, és hiszem, hogy ez mindenkiben ott van. Ha valamire, hát arra szívesen felhasználnám a polgármesterséget, hogy ezt minél több emberből kihozzam. Eddig ugyanis számtalanszor megtapasztaltam, hogyan segít a jóság, a szeretet az elfogadás. Mit tehetek azonban egy olyan helyzetben, amikor minden ok nélkül fenyegetés célpontjává válhatok? Amikor láthatatlan ember vagy emberek teljesen érthetetlen agressziójának vagyok kitéve? Tegyek feljelentést? Vegyem komolyan és álljak félre? Vagy vállaljam fel a veszélyt és néhány hónap múlva már mentegessem magam a közvélemény előtt megjelenő rágalmak miatt, hogy gyerekeket rontok meg, és az árvák pénzét költöm? Magyarázkodjak, hogy tényleg egy 9. emeleti panelban lakom és nincs villám a budai hegyekben? Valójában számítottam erre. A gazság, a hazugság, a gyűlölet egy idős az emberiséggel. Mindig vannak és lesznek olyan érdekek, amelyek képesek eltiporni az ősidők óta kimunkált, őrzött, emberi értékeket. „Lelencgyerekként” jócskán kaptam leckét az ilyesfajta viselkedésből. Éppen ez edzett, és adott nekem a jóba, az igazságba vetett erős hitet. Az én erős hitem azt diktálja, hogy azok vagyunk, akikért kiállunk. Én az olyan embereket is képviselni, segíteni szeretném, akik most, mintha parancsot kaptak volna, nekiláttak nemtelen rágalmakat, fenyegetéseket megfogalmazni nekem címezve, velem kapcsolatban. Úgy látszik, nincs más eszközük. De a cél nem szentesíti az eszközt. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ilyen aljasságokra sok kiszolgáltatott ember kapható. De ezzel a gyakorlattal nem tudok és nem is akarok azonosulni, nem kívánok partner lenni efféle méltatlan játszmákban. Azoknak, akik ellenségükként néznek rám üzenem: én küzdeni a jóért szoktam. Hiszem, hogy az a viadal nemesít, amelynek célja, hogy jobbá legyünk, hogy jobbá tegyük a környezetünkben élők életét. Javaslom, ebben küzdjünk meg! És ott se egymás ellen, hanem vált vállnak vetve. Ebben a küzdelemben szívesen maradok alul, ha úgy esne. Mint ahogyan győzni is örömmel fogok. De azok a mocskos rágalmak, amelyekbe egyesek megrendelésre belevágtak, nem méltóak semmiféle nemes küzdelemhez. Sajnálom azokat a kiszolgáltatott embereket, akiket felhasználnak az ilyen lejárató propagandához. Nekik csak annyit mondanék: Nem biztos, hogy érdemes eladni a tisztességüket . Azon „központok” vezetői pedig, akik ilyen történeteket találnak ki és adnak a kiszolgáltatott emberek szájába, nos, úgy gondolom, talán elgondolkodhatnának a lelki szegénység értelmén. Ajánlom figyelmükbe mindazon értéket, amivel sok-sok normális ember éli meg hétköznapjait. Ajánlom mindezt azért, hogy legalább kicsit gazdagodjanak –szeretetben és elfogadásban. Mindaddig, amíg ez számukra is megadatik, én továbbra is teszem a dolgom.