Becsey Zsolt: „Magyarország gyártott probléma”

Becsey Zsolt miniszterelnöki külgazdasági megbízott bízik az EU-val és az IMF-fel létrejövő megállapodásban, mert ez nem kizárólag Magyarország érdeke. Kicsit konstruáltnak érzi az ellenünk felhozott vádakat, hiszen az eurózóna presztízsének és hitelességének megőrzése szempontjából Görögország problémájának a megoldása sokkal fontosabb feladat. Ilyen megközelítésben akár precedensértékű lehet Magyarország megregulázása.

– Az elmúlt ciklusban európai parlamenti képviselőként közel volt a tűzhöz, ismeri a jogszabályokat, az erőviszonyokat, sok képviselővel személyesen is jóban van. Szokványos ez a kampány, ami most Magyarország ellen zajlik, valóban mi lennénk az EU legrenitensebb, legrosszabb tanulója?

– Az hiszem, Brüsszelnél több szempontból van probléma. Az egyik nyilván a jegybanktörvény és a stabilitásról szóló törvény, azt ők az EU jogszabályok és az eurózóna jövője, stabilitása szempontjából tekintik ilyen mániákus kihívásnak. Ezek esetében konkrét vitára számítok, mi elmondjuk a jogi érveinket, hogy miért kompatibilis az EU-joggal, és ők is mondanak valamit. Egy jogvita után szerintem kialakul valamiféle kompromisszum, ezt nem látom vészesnek. A másik ügy már egy kicsit komolyabb, a konvergenciaprogrammal kapcsolatos bajuk. Ők azt mondják, hogy strukturálisan Magyarország nem tudja egyensúlyba hozni önmagát, sőt az utolsó két évben romlott is a strukturális mérlege. Ha kivesszük az egyszeri bevételi mérlegeket (a magánnyugdíj-pénztári bevételeket), akkor ők azt állítják, rosszabb az ország strukturális helyzete, nem tudunk egyenesbe kerülni, nem tudjuk tartani a 3 százalékos hiányt, s ezért is olyan magasak a magyar felárak az államkötvénypiacon. Ez mélyebb gazdaságpolitikai vita lesz – főleg a 2013-ra, 2014-re vonatkozóan, amikor kivezetjük a különadókat –, hogy bebizonyítsuk: Magyarországon igenis van akkora növekedési potenciál, hogy az újabb törvénykezés pénzügyi hatásai csökkenő adósságrátát eredményezzenek.

– Főleg az úgynevezett demokráciatörvényekkel elégedetlenek...

– Valóban, de emellett ott van a már említett közgazdasági vita is. Azért „szálltak ránk”, mert egyrészt azt állítják, romlott az egyenlegünk, nem kifelé jövünk a válságból, hanem befelé, rosszabb a helyzet, mint volt, az ő kalkulációik ezt hozzák. A másik szempont, hogy éppen a magyar elnökség alatt elfogadták azt a hatos csomagot, ami már erőteljesebb szankcionálási jogokat ad az Európai Bizottságnak arra vonatkozóan, ha valaki nem jó irányban halad. Korábban is volt ilyen, de soha nem jutottak el a szankcionálásig. Most valóban mi estünk bele – első országként. A válság egyik tanulsága az volt az EU-ban, hogy hiteles elrettentő erővel kell a fegyelmezetlenség ellen föllépni, mint a hadseregben.

– Lehet a mi példánk akár precedens is?

– Igen, lehet precedens is, aki nem javítja a többiek által is elfogadható módon a költségvetési egyenlegét, azt megfenyítjük. Az ő szempontjukból ez most így merült fel. A magyar kormány azt állítja, igen is tudni fogjuk 2013-ban, 2014-ben tartani az egyenleget, sőt javítani fogjuk, mert a törvénykezésünk olyan javulásokat hoz a kiadási szerkezetben – áfát emeltünk, jóval olcsóbb lesz a felsőoktatási ösztöndíjrendszer, mint eddig volt, a közalkalmazottak számát folyamatosan csökkentjük, rengeteg állami kiadást lefaragtunk, vezetjük be a törvényeket futószalagon –, ami nyilvánvalóan az államháztartás javulásához kell vezessen. Ezek a rendelkezések kivétel nélkül pozitívan hatnak az államháztartásra. A lényeg az, hogy részletes vita alakuljon, ahol mi is meg tudjuk győzni őket az igazunkról.

– Nem vagyunk lépéshátrányban, nem kellett volna előbb az unióval tisztázni ezeket a kérdéseket, és csak utána fordulni az IMF-hez? Hiszen az IMF nem fog tárgyalni velünk, amíg ezek a problémák nem rendezzük az unióval.

– Az IMF is tett egy-két feltételt az unióra utalva, ez igaz, de én abban reménykedem, hogy 2-3 héten belül az IMF azért elkezd tárgyalni velünk.

– Sajtóértesülések szerint még az időpontot sem határozták meg...

– Ennek ellenére azt gondolom, valamilyen szakmai vita azért ki fog bontakozni tartalmilag is. A döntő tárgyalási tényező valóban az EU lesz. A tárgyalások a fogadókészségen is múlnak. Elkezdtük a tárgyalásokat mind a két partnerrel, de csak akkor tárgyalhatunk, ha nyitva az ajtó. A magyar kormány teljes nyitottsága és a feltétel nélküli tárgyalási hajlandósága fennáll, ezt sokszor kinyilatkoztuk.

– Mi várható, ha valamilyen oknál fogva mégsem születik megállapodás az IMF-fel, van-e B-terv?

– Úgy gondolom, hogy születni fog megállapodás. Magyarország most is tudja magát finanszírozni a piacról, igaz, megítélések szerint drágán, tehát hosszú távon ez nem fönntartható. Az uniónak is fontos, hogy megegyezés szülessen, meg az IMF-nek is, mert mind a két szervezet presztízse szempontjából – meg a válság miatt – lényeges, hogy redukálja a problémáit. Magyarország egy kicsit gyártott probléma ahhoz képest, ami konkrét gond adódik Görögország esetében. Ott az eurózóna bankjairól, az egész EU hitelességéről van szó, nem egy ezoterikus vitáról. Görögország nagyon konkrét kihívást jelent az eurózónának, ezért nem hiszem, hogy az EU az eurózónán kívüli országokkal most keresné a konfliktust. Neki is érdeke, hogy minél egyszerűbben és gyorsabban lerendezze a vitát, és tényleg koncentrálni tudjon a valós, nagy problémára, az pedig az eurózóna hitelessége.

– Az ősszel még azt nyilatkozta, hogy tizenvalahány külföldi nagyberuházás várható Magyarországon. A háromszoros leminősítés után nem félő, hogy ezek az érdeklődők meggondolják magukat és odébbállnak?

– Egyelőre ezt nem érzékeljük, van, ahol lelassultak a folyamatok, de ezek sem a magyarországi állapotok, hanem általában a globális és az európai helyzet miatt késlekednek. Haladnak azonban a dolgok, és remélem, az építkezések is hamarosan elkezdődnek. Finn, német, koreai, dán befektetőkről van szó, biztos vagyok abban, hogy ezek a nagyberuházások meg is valósulnak.

– A harmadik országok piaca mennyire jelent kitörési pontot számunkra?

– Magyarországnak nem jelent totális alternatívát az eurózónával szemben a harmadik országok piaca, mi azért 80 százalékban integráltak vagyunk az EU-ba. Valahol azért mégis fontosak, mert ha ott 2-4 százalékos növekedést tudunk elérni akár befektetésben, akár exportban, az hatalmas könnyebbséget jelent, hiszen az eurózóna is jelenleg pang. A Kínába irányuló magyar export lassan nagyobb lesz, mint az amerikai, milliárd eurós nagyságrendű, még ha a német multik szárnyán történik is.

– Milyen fázisban van az ön által javasolt kereskedőház-modell, amely tömörítené a hazai kis- és középvállalkozásokat a nagyobb piacokon való egységes fellépés érdekében?

– Merem remélni, hogy valamelyik nagy relációban el tudjuk indítani. Van magántőke-elképzelés és van állami alapítású elképzelés is. Nagyon optimista vagyok, hogy előbb-utóbb a politikai tehetetlenségen átjut ez a helyzet, és az első kereskedőház-próbaprojektek hamarosan be fognak indulni. Szektorálisan a mezőgazdaság jöhetne elsősorban számításba. Ilyképpen az egész volt szovjet, kínai vagy akár arab piac is elérhetővé válna.

– Külföldi elemzők nyomán most egyes magyar szakemberek is mondogatják, a Fidesz-kormány tudatosan és szándékosan viszi csődbe az országot, hogy Argentína példája alapján aztán leírják adósságainkat, és tiszta lappal indulhassunk. Mi erről a véleménye?

– Ezek a katasztrófa- és összeesküvés-elméletek nálam nem találnak megértésre. Szerintem felelős politikus nem tesz ilyet. A magyar és az európai politikai kultúra eltér az argentintól. Az európai politikai kultúrában egyetlen egy erőnek sem lehet politikai számításból célja, hogy az ő kormányzása alatt jöjjön létre államcsőd. Ez az ókontinensen elképzelhetetlen, legalábbis mint cél. Annyira integráltak vagyunk az EU-ba, hogy ha mi valami hasonlóval próbálkoznánk, azt eleve meggátolnák. A maastrichti kritériumok már a tagság előtt is annyira szigorúak, hogy kizárt, valaki ilyen drámai inflációval adósságot próbáljon leírni. Az EU-ba az a legfontosabb – az egész jegybanki törvény és annak jogállása is arról szól –, hogy ne lehessen sehol beindítani a bankóprést.