Cséfalvay: nem lesz könnyed folyamat az önkormányzati rendszer átalakítása

Egyértelművé kell tenni az önkormányzatok által ellátandó feladatköröket, melyekhez forrást is kell biztosítani a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára szerint. Cséfalvay Zoltán portálunknak adott interjújában emellett a Moody's leminősítését is értékelte.

- Most készül az új önkormányzati törvény, a viták még zajlanak a parlamentben, mégis milyen tendenciákra számíthatnak a települések?

- Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy mindenki más pénzét költi. Olyan rendszert kell kialakítani, ahol ha feladat van, ahhoz legyen meg a forrás is, és azt értelmesen tudják felhasználni. De az a rendszer, ami jelen pillanatban működik, nevezetesen, hogy sok feladatot ró az állam az önkormányzatokra úgy, hogy nem teszi mellé a szükséges forrásokat, úgy gondolom, nem tartható. Tiszta képet kell teremteni. Valószínű, hogy ez nem lesz egy könnyed folyamat, számtalan súrlódás fogja kísérni, de a legfontosabb, hogy odáig eljussunk, hogy mindenki felelősséggel saját forrásai fölött rendelkezve el tudja végezni azokat a feladatokat, melyeket el szeretne látni. Itt nyilvánvalóan egy feladatmegosztás is megvalósul a parlament asztalán lévő törvény keretében.

- Mik az eddigi tapasztalatok, melyek azok a feladatok, amelyekről a legkevésbé szeretnének lemondani az önkormányzatok?

- Szerencsésnek tartom, hogy a parlamenti képviselők között polgármesterek is vannak, így az ő véleményük is bekerül a törvényekbe. Számukra most a helyi adókkal kapcsolatos kérdések a legfontosabbak, vagyis hogy milyen szabadsága lesz a településeknek. Úgy gondolom, hogy a mostani javaslat, ami egy viszonylag nagy szabadságot ad, az egy helyes út. Helyi szinten akkor lesz elszámoltatható a vezetés, ha a lakosság által befizetett adókat helyi célokra tudják fordítani, s emellett bizonyos közfeladatokat az állam átvállal. Ennek a vitája még nincs lezárva. Hangsúlyozom, hogy tisztán kell látni az ország állapotát is, illetve helyi szinten a korlátokat és lehetőségeket.

- Csütörtökön megvonta Magyarországtól a befektetési ajánlású adósbesorolást a Moody’s Investors Service. A magyar kormány úgy látja, hogy a leértékelésnek semmilyen valós alapja nincs. Akkor mit jelent ez pontosan?

- Leszögezem, nem az országot, az embereket vagy a városokat minősítették le. A hitelminősítők az ilyen esetekben azt nézik, hogy az adott ország az adósságát képes-e visszafizetni, illetve, hogy ez mennyire garantált. Itt igazából nem az idei vagy a jövő évvel, netán a költségvetéssel kapcsolatban látnak problémákat, sokkal inkább 2013-ra és 2014-re előre nézve, vagyis középtávon fogalmaznak meg dolgokat abban a tekintetben, hogy az adósságcsökkentés valóban milyen ütemben tud továbbmenni. Ennek egyik fontos eleme, hogy a gazdasági növekedés lesz-e olyan, ami ezt alátámasztja. Itt most arról van szó, hogy szükség van minden vállalkozóra és minden emberre az országban, hogy erősödjön a gazdasági növekedés. Ha ez megvalósul, akkor ezek a problémák gyakorlatilag kezelhetővé válnak. Mindemellett ez egy jelzés is arra nézve, hogy azok az átalakítások, melyeknek most a közepén vagyunk, kezdve a munkaerőpiactól az adórendszeren, oktatáson és egészségügyön át egészen a költségvetésig, ezeket még gyorsabban kell véghezvinni, mint ahogy tavasszal elindultak. A parlament éjjel-nappal dolgozik, de sok mindent még gyorsabbá kell tenni annak érdekében, hogy Magyarország visszajöjjön ebből a helyzetből.

- Tekintsünk egy kicsit előre és távolabbra. A 2014-től érvényes uniós költségvetési ciklusra nézve látszódnak-e már bizonyos tendenciák, melyek esetleg a gazdasági növekedést is ösztönözhetik?

- Sok vita van még az unión belül, egy dolog azonban már most is világosan látszik, az, hogy sokkal több forrás jut majd kutatásra, fejlesztésre és innovációra. Viszonylag kevesebb fog jutni viszont olyan területekre, mint a kohéziós források vagy a strukturális alapok. Vagyis azok a források, melyek célzottan az adott országnak szólnak, vagy szinten maradnak vagy csökkenni fognak. Ezzel párhuzamosan azok a források, melyek a versenyalapon érhetőek el, növekedni fognak. Ebből az következik, hogy van két évünk arra, hogy az országot felkészítsük a versenyalapon megszerezhető források hatékony lehívására. Azokat a pénzeket pedig, melyek kimondottan az országnak szólnak, a korábbinál nagyobb hatékonysággal kell felhasználni. Szerintem sokkal nagyobb mértékben kell a gazdaság felé terelni a forrásokat. Mindannyian láttunk már olyan át- vagy épp továbbképzéseket, melyeknek sok értelme nem volt, de a pénzt elvitték. Sokkal inkább a termelőszektorba kell a forrásokat befektetni, célszerű és gyors pályázatokkal.

- Számtalan támadás éri most a kormányzatot, hogy változtatott korábbi álláspontján, és most mégis tárgyalásokat kezdeményez a Nemzeti Valutaalappal (IMF).

- Azért azt tisztán kell látni, hogy 2008. és 2011. novembere között óriási különbség van. Ha 2008-at nézzük, akkor az IMF-nek egyetlen egy csomagja volt, a készenléti hitel. Ma már az ő oldalukról nagyon sok rugalmas hitelkeretforma van, melyek jóformán csak biztosítékként léteznek, nem lehet azokat lehívni, viszont kifelé a piacoknak egy jelzés, hogy létezik egy ilyen biztosíték. Az elővigyázatossági és a rugalmas hitelkeret ilyen, és most létrehoztak egy elővigyázatossági és likviditási hitelkeretet is. Ma már több konstrukció létezik, hiszen éppen a válság miatt az IMF is úgy gondolja, hogy rugalmasabb keretekre van szükség. Van egy másik váltás is, ha 2008-at és az idei évet vesszük, hiszen egy csökkenő államadósság, 3% alatt tartott államháztartási hiány mellett a fizetési mérleg is pozitív, vagyis jóval stabilabb helyzetben van most az ország. Létezik egy harmadik elem is, hiszen az eurózónában lévő bizonytalanságot látva Magyarországnak szüksége lehet egy ilyen védőhálóra vagy védőernyőre. Hozzáteszem, hogy az unió szinte mindegyik országa rendelkezik ilyennel.