A szegedi Móra Ferenc Múzeum tetejére a 2006-os pályázati pénzből történt felújítás során került vissza a zászlórúd és rá a nemzeti lobogó. Azóta eltelt jó néhány év, valamint a böjti és ki tudja milyen szelek mára már jócskán megtépázták a zászlót. Cikkünkben felidéztük az intézmény történetét, átépítéseit, felújításait, és arra is kerestük a választ mi lesz Szeged legmagasabbra „tűzött” nemzeti lobogójával. „Szeged minden nemzeti és jeles városi ünnepen zászlódíszbe öltözik. Így volt ez most is: a város napjának tiszteletére lobogóerdő övezi a Belvárosi hidat, a tereken elhelyezett zászlórudakon leng a magyar, az uniós és a Szeged címeres zászló. De mintha az idők vasfoga kissé mostohán bánna a Móra Ferenc Múzeumon hajdan büszkén lengő trikolórral, mely a szelektől és az időjárás viszontagságaitól egyre napszíttabb, szakadtabb, rongyosabb. Nemzeti lobogó az üvegkupolán
A 2006-os felújítás során került vissza az épület tetejére a zászlótartó rúd is, melynek jó néhány évtizedig nyoma sem volt. A kupola szerkezetének bontásakor bukkantak rá arra a 80 centiméter mély tartófészekre, melybe valamikor a zászlótartó volt illesztve, amit felújítva, átalakítva szereltek vissza. Sok évtized múltán így újra nemzetiszínű lobogót fodrozott a szél a kupola fölött. A négy méter hosszú, hat centiméter átmérőjű rozsdamentes acél rudazaton – a tervek és elképzelések szerint – egy csigasor gondoskodott volna arról, hogy a nemzeti zászló bevonható, mozgatható legyen, ezáltal a szükséges időközönkénti cseréje is megtörténhessen a kupola külső, üvegborításos tetejéről. „Ez a szerkezet azonban nem készült el teljes mértékben” – mondta el portálunknak Medgyesi Konstantin a múzeum sajtóreferense. „Csak a zászlórúdra szereltek csigasort, azonban az üvegkupolára már nem, így a zászló cseréje egyelőre nincs megoldva. A munkatársaink nem tudnak biztonságos módon feljutni a kupola tetejére.” A villámok ellen is véd
A zászlótartó újbóli elkészítése és visszahelyezése akut problémára is figyelmeztette a szakembereket: megoldatlan volt a múzeum fémszerkezetű kupolájának a villámvédelme, a négy méteres zászlótartóval pedig különösképpen gondoskodni kellett erről, hiszen így ez a pont mintegy kétszáz méteres körzetben a legmagasabb fémes csúcs. A munkák során tehát a villámvédelem is megoldást nyert a zászlótartó rudazat és a kupola fémszerkezete esetében is. „A közművelődésnek” – a múzeum története
Szeged városa az 1896-os Millennium alkalmából Somogyi Károly közel 43 ezer kötetes könyvtárának méltó elhelyezésére Közművelődési Palotát emeltetett, mely a képtár kialakításához is lehetőséget nyújtott. A Városi Múzeumot és a Somogyi-könyvtárat 1883-ban alapították az esztergomi kanonok Szegednek adományozott könyvtárából. A gyűjtemény méltó elhelyezésére 1896-ban készült el az új, ma is használt neoklasszicista stílusú épület Steinhardt Antal és Láng Adolf tervei alapján, neoklasszicista stílusban, korinthoszi oszlopokon nyugvó timpanonnal épült, melyet – a múzeumi és könyvtári együttes intézménye miatt – Közművelődési Palotának neveztek el. A létesítményt akkor korszerűnek számító központi fűtéssel és villanyvilágítással is felszerelték. A két szélső oszlop előtt Homérosz és Szókratész, a bejárat két oldalán pedig Klió és Euterpé múzsák szobrai állnak, a lépcső felső részét kőoroszlánok őrzik. A sok ezernyi könyv és az addigra jelentős számú műtárgy költöztetése miatt az épületet csak 1897. november 3-án adták át a nagyközönségnek. A könyvtár és a múzeum közel 70 évig közös igazgatók irányítása alatt működött és fejlődött. 1941-ben, Szeged első bombázásakor még csak jelentéktelen kár keletkezett az épületben, de 1943–44-ben fő feladattá vált a tárgyak biztonságba helyezése. Több helyre kitelepítették a gyűjteményt. A háború alatt az amerikai légibombázás és főleg az 1944. évi ágyúzás, valamint a közúti híd felrobbantása következtében a keleti és déli oldal megsérült, ráadásul 16 találat is érte az épületet. Bővítés, átépítés, felújítás
1950-ben a múzeumot különválasztották a Somogyi-könyvtártól. Ekkor vette fel Móra Ferenc nevét, és az önálló intézmény első igazgatója Bálint Alajos régész lett, akinek – többek közt – az épület két szárnyon történt kibővítése köszönhető, melyek 3-3 axissal, az eredeti – klasszicizáló – stílusjegyek pontos követésével készültek el. 2005-ben másfélmillió forintból restaurálták az oroszlánszobrokat, hogy ismét régi fényükben pompázhassanak a múzeumot hosszú évtizedek óta méltóságteljesen védő „állatok”. Közadakozásból a korábbi években több százezer forint gyűlt össze, melyet a megyei múzeum egészített ki saját erőből illetve pályázati forrásból. A két, sóskúti durva mészkőből faragott, 5/4-es méretű oroszlánszobrot több mint száz évvel ezelőtt, 1896-ban alkották. Az időjárásnak kitett köveken mind a fizikai, mind a kémiai korrózió nyomott hagyott, a talpazat fugái teljes hosszon repedezettek voltak. A restaurálás során megtisztították a kőfelületet a rárakódott szennyeződésektől, eltávolították a hámló, fellazult korábbi pótlásokat, majd a kő kiszáradása után a mállott részek újraalkották, helyreállították. A szakemberek szerint négyévente meg kell ismételni az oroszlánok tisztítását, az algák, mohák eltávolítását. A látogatóbarát múzeum
2006 végén jelentős felújításra került sor, melyet pályázaton elnyert 230 millió forintból valósítottak meg. A támogatásként megítélt összeg 83 százalékát az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapja állta, 17 százalékot a költségvetés biztosított. A saját forrás 9 millió 300 ezer forint volt, amelyet részben a fenntartó Csongrád Megyei Önkormányzat, részben a Belügyminisztérium vállalt. A múzeumot fenntartó Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke az átalakítás kezdetén kiemelte, a projekt végén nemcsak elérik, hanem meg is haladják az európai színvonalat, és az ország vidéki múzeumai közül a szegedi lesz az egyik legkorszerűbb. A beruházás keretében átépült a múzeum előcsarnoka, felújították a kiállítótermeket, visszaadták az 1896-ban átadott épület elegáns és tágas fogadóterét, amelyet helyhiány miatt építettek be. A felújítás során megőrizték a régi műemlék épület jellegét és az új technikát is ennek szellemében építették be. A belső terekben új audió-, valamint vetítéstechnikai eszközöket szereztek be, a látogatókat többnyelvű eligazító táblák, kiadványok, tájékoztató rendszerek és érintőképernyős terminálok várták a 2007 tavaszi nyitást. A 30 méter magas homlokzat is díszkivilágítást kapott, mely azóta mintegy 10 millió forintos éves költséggel üzemel. A beruházás részeként a műemlékvédelem érdekében klimatizálták a termeket, és speciális képmegvilágítást alakítottak ki. A megújult múzeumépületet 2007. május 31-én nagyszabású ünnepség keretében adták át.
